A Magyar Állandó Értekezlet hatodik ülése

Megállapodás született a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) a státustörvény módosításáról. A kormány, a parlamenti pártok és a határon túli magyar szervezetek megállapodtak a módosítás alapelveiről. Kompromisszum született a munkavállalás, az oktatási-nevelési támogatások és a magyarigazolvány kérdésében.
A törvényből nem kerülhet ki a munkavállalásról szóló tétel, ez alapján a jövőben a gyakorlati alkalmazásról a kormányok egyeznek meg kétoldali tárgyalásaik során. Az oktatási támogatásokat illetően az egygyermekes családokra is kiterjesztik a 20 ezer forintos juttatást. Medgyessy Péter miniszterelnök az összmagyarság sikerének tartja Magyarország sikereit. Szabó Vilmos, a Meh államtitkára úgy fogalmazott, hogy a megegyezés értelmében a kormány lefolytathatja a tárgyalásokat a szomszédos országokkal, így a törvényt már decemberben módosíthatják. Kovács László külügyminiszter fontosnak tartotta, hogy a határon túli magyarok sorsát a kormány nem pártpolitikai ügyként kezeli. A mostani megegyezés Kovács szerint összhangban van a kormány külpolitikájával. Az Ukrajnában és Jugoszláviában élő magyarok számára az uniós vízumkényszeren a beutazás megkönnyítésével lehet majd segíteni. A tanácskozást értékelve a Fidesz képviselője, Németh Zsolt a Fidesz részéről kijelentette, hogy biztató kezdet lehet a megállapodáshoz a mostani kompromisszum. Ugyanakkor élesen vitatta a kormány álláspontját, miszerint a határon túliak számára juttatott támogatások 2003-ban nem fognak csökkenni. Eörsi Mátyás, az SZDSZ képviselője úgy véli, hogy az SZDSZ ezúttal megszavazza majd a törvényt, mert a jelenlegi formájában támogathatónak tartja pártja a jogszabály módosított változatát.

Nagy Iván Zsolt szerint (Más ez a Máért, Magyar Hírlap, 2002. november 19.) "alighanem csak állt és csodálkozott vasárnap este Duray Miklós. A szlovákiai magyar politikus aznap reggel, miután dacoskodva nem ment el a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülésére, jobb híján távolról kibicelt, s egy budapesti szállodából jósolgatott komoly vitát vagy konszenzus nélküli zárást a Béla király úti tanácskozásra. Tévedett. A zárónyilatkozat esetében feltétlenül - aláírta azt mindenki, egyszersmind áldását adva ezzel a státustörvény módosításának alapelveit rögzítő dokumentumra is. Hogy a viták mennyire voltak komolyak, a zárt ajtókon kívülről nehéz pontosan megállapítani, bár mondják, volt pillanat, amikor úgy tűnt, a Fidesz, majd néhány hozzá közel álló s a párt véleményéhez ezúttal is csatlakozó kisebbségi szervezet zátonyra futtatja az egész egyeztetést. Duray azonban e ponton tévedett a legnagyobbat. A jobbára presztízsvédő tiltakozást ugyanis elutasították, mégpedig elsősorban a legnagyobb, határon túli szervezetek, amelyekről korábban ő azt állította, többségükben elvetik a kedvezménytörvény tervezett módosításait. Csakhogy vasárnap a reálpolitika a határon túli magyarok ügyében is felülkerekedett a hangzatos retorikán. Ez pedig a státustörvény módosításánál is fontosabb. Elvégre az már jó ideje világos, hogy a magyar parlament 2001 nyarán egy elhibázott, anakronisztikus jogszabályt fogadott el, nemzetiségi alapon ígérve előjogokat akkor, amikor két és fél-három évre voltunk attól, hogy a megkülönböztetés minden formáját elvető Európai Unió tagjai lehessünk. Ennek megfelelően egyértelmű volt már akkor is, hogy a törvény igazán hosszú életű nem lehet, de még rövid - várhatóan elsorvadással, eljelentéktelenedéssel záruló - pályafutása alatt is módosítani kell. S itt tartunk most, e közbülső állomásnál: a státustörvény még megmarad, de legalább kicsit korszerűbb lesz".

Nagy szerint "ha az alapgondolat nem is, legalább szöveg európaibb, a diszkriminációmentesség elvét leginkább sértő munkavállalási kedvezmény lényegében megszűnik, emellett ténylegesen is többet kínál a határon túliaknak. Ráadásul mindezt úgy, hogy várhatóan ez az egész státusos népi játék kevésbé irritálja majd a szomszédokat. A lényeg mégsem ez, hanem a hangnemváltás reménye. Az, hogy a határon túli vezetők végre 'hangosabban' is megjegyezték, amit korábban inkább csak csöndesen mormoltak: nem kellene magyarországi belpolitikai megfontolásokból olyanokat tenni, mondani, ami a határon túliak helyzetét nehezíti - ott, ahol ők élnek. (Zárt ajtók mögött hangzott el, de többen is megerősítették.) Nem kis dolog ez, idő kellett ahhoz, hogy e szavak elhangozzanak. Ráadásul, mondják, olyan kisebbségi politikus is így vélekedett, aki korábban az Orbán-kormány hívének nevezte magát".

Pataky István szerint (Pénzosztók ideje, Magyar Nemzet, 2002. november 19.) "az eredeti elképzelések szerint a státustörvény módosított változata alapvetően alakította volna át az oktatási-nevelési támogatás rendszerét, a magyarigazolványok szerepét, s teljes egészében eltűnt volna a jogszabályból a munkavállalásra utaló passzus. Ehhez képest valóban kompromisszumos megoldások születtek. Az oktatási-nevelési támogatások az egygyermekes családokra is kiterjednek, s a határon túliak és az ellenzék nyomására gyakorlatilag változatlan marad a támogatási rendszer, a húszezer forintos juttatások alanyai továbbra is a gyerekek, illetve szüleik. A módosítás ugyanakkor - a felvidékiek kérésére - lehetőséget ad arra, hogy adott esetben szülőket vagy pedagógusokat tömörítő szervezeten keresztül érkezzen a támogatás. Abban is maradt minden a régiben, hogy csak a magyarigazolvánnyal rendelkezők részesülhetnek a törvény által megfogalmazott kedvezményekben. A munkavállalás sem kerül ki teljes egészében a jogszabályból, bár kedvezményről e téren már nem beszélhetünk. E téma egyébként külön is megér egy misét: a szocialisták nem átallottak azzal érvelni, hogy a kedvezményes munkavállalásra egyebek mellett azért sincs szükség, mert azt rendkívül kevesen veszik igénybe. Ez a fordulat a cinizmus netovábbja a milliós nagyságrendű román tömegekkel riogatók szájából. A támogatások rögzítése mellett azok anyagi fedezetéről is szó volt a Máérten. Mint a költségvetés tervezetéből kiderül, mintegy harminc százalékkal csökken a határon túliaknak szánt pénzöszszeg".

Pataky szerint "azzal a hittel távozhattak a Máért érintett résztvevői, hogy beleszólhattak a költségvetésbe. Összességében tehát a státustörvény sorsa szebb jövővel kecsegtet, mint pár héttel ezelőtt. Akkor a kormány olyan elképzeléseket lebegtetett meg, amelyek után a Máérten történt korrigálások áldásos kompromisszumnak tűnhetnek. (...) Amennyiben valóban azon elvek alapján módosítják a státustörvényt, amelyeket a Máért hatodik ülésén megfogalmaztak, úgy ezen aktus által a határon túliak nem veszítenek szerzett jogaikból. Legalábbis papíron. A támogatásokra szánt költségvetési pénzek csökkentése ugyanis a jogszabály egészét lehetetlenítheti el. A Máért végső nyilatkozata nem tér ki a támogatások anyagi fedezetére. Homályos ígéretek hangzottak el csupán a jelenlegi összegek kiegészítéséről, s ha abból indulunk ki, hogy Medgyessy Péter miniszterelnöknek a Máért júliusi tanácskozásán megfogalmazott hangzatos ígéreteiből ez idáig egyik sem valósult meg, a kedvezménytörvény gyakorlati elhalásának veszélye korántsem tekinthető megalapozatlan aggodalomnak".

Kis Tibor szerint (Váltóállítás, Népszabadság, 2002. november 19.) "valami egészen hihetetlen dolog történt a legutóbbi magyar-magyar csúcstalálkozón: minden résztvevő elégedett volt a tanácskozás eredményeivel. Vagy legalábbis igyekezett annak látszani. Lényegében az összes érintett párt képviselője úgy viselkedett a tanácskozás záró sajtóértekezletén, mintha a státustörvény módosítása körüli vita az ő javára dőlt volna el. A Fidesz éppúgy győzelmi jelet mutat ez ügyben, mint a jogszabály megszavazását annak idején elutasító SZDSZ. Ami a két párt álláspontja közötti szakadékot figyelembe véve nyilvánvalóan nonszensz, merthogy az alapvető ellentétek közös nevezőre hozása felérne a kör négyszögesítésével. Mire hát akkor a konszenzus általános bizonygatása? Vélhetően arról lehet szó, hogy a jogszabály érdemi átírása ellen leginkább kapálódzó hazai pártok és határon túli szervezetek mára belátták: nincs mese, a jogszabályt mindenképpen hozzá kell igazítani az európai és szomszédigényekhez, -elvárásokhoz. E helyzettel még a Fidesz is megbékélni látszik (amiért tulajdonképpen elismerést érdemel); persze közben azért Németh Zsolt úgy tesz, mint ha pusztán apró kozmetikai műveletről volna szó, aminek levezénylését ráadásul már az Orbán-kormány megkezdte annak idején".

Kis szerint "bizonyos fokig persze azért mégiscsak meglepetés, hogy a Fidesz a vasárnapi tanácskozáson gyakorlatilag felhagyott ez ügyben a korábbi makacs obstrukcióval. Mindez egyébként csak a tanácskozás vége felé vált nyilvánvalóvá a külső szemlélők számára. A fordulat oka elég kézenfekvőnek tetszik: konfrontatív irányvonalával a Fidesz láthatóan magára maradt a Máért-on. Pedig képviselője sokáig igyekezett fogást találni a Medgyessy-kormányon, de próbálkozásaihoz nemigen talált fontos kisebbségi partnereket a tárgyalóasztalnál - vízum- vagy költségvetési támogatási ügyekben kirobbantott konfrontációs kísérletei jobbára visszhang nélkül maradtak. Ehhez persze az is kellett, hogy a legjelentősebb kisebbségi pártok eleve kihagyták a delegációkból a Fidesz leghűségesebb klienseit. És a jelek szerint az sem nyomott sokat a latban, hogy maga Orbán Viktor próbált a tanácskozás előtt a kisebbségi vezetők lelkére beszélni. (Az ilyesfajta különtalálkozó egyébként a maga nemében teljesen példátlan a Máért történetében.)"

Kis szerint "valójában az egész napos összejövetelen az történt, amit a Medgyessy-kormány akart. Ezen egyébként nincs mit csodálkozni, figyelembe véve, hogy a közép-európai térség napjainkban mennyire az euroatlanti integráció lázában ég. Ebben a folyamatban a szomszédok zöme erősen érintve van, amelyik pedig nem - mint például Jugoszlávia vagy Ukrajna -, annak is megvannak az elképzelései, hogyan húzhatna az ügyből hasznot a maga számára. A régió egészét megrengető politikai és gazdasági fordulatnak a környező országokban élő magyar kisebbségek is alanyai - és ezzel, mint a Máért is bizonyította, ők tökéletesen tisztában vannak. Ugyanígy azzal is, hogy ebben a kontextusban a státustörvény tétje, perspektívája ma már nem egészen ugyanaz, mint a folyamat kezdetén volt. Nagy szerencse az anyaország szempontjából, hogy a legjelentősebb kisebbségi magyar tömbök pártjai vagy kormánytényezők a környező államokban, vagy majdnem azok. Következésképpen, már csak helyzetükből adódóan is Európa-pártiak. Minden arra utal, hogy e körülményt, valamint az ebből adódó lehetőségeket a Medgyessy-kormány felismerte. A kormányfő beszédében ez a téma volt a domináns elem. Maga a szöveg pedig szinte iskolapélda lehet arra: milyen perspektívát kell kínálnia kisebbségei számára egy európai integrációs szerepét komolyan vevő anyaországnak. Természetesen: több Európát ígérő programot, annak a lehetőségnek a felmutatását, hogy az integráció gyümölcseiből a kisebbségek is részesülnek majd. Merthogy az anyaország uniós tagsága alapvető összmagyar érdek. Ilyen értelemben a vasárnapi tanácskozás akár fordulópontnak is tekinthető a Máért történetében. Hiszen - bevallva-bevallatlanul - ezek az összejövetelek eddig túlnyomórészt a trianoni örökséggel bíbelődtek, meglehetősen szűk nemzeti szempontok alapján. A váltót most az új magyar kormány erről a vágányról határozott mozdulattal igyekszik átállítani az európaira. Egyúttal pedig beszállásra invitálja a kisebbségeket is. Különösebb ódzkodás egyébként nem látszik részükről".

Gál Mária szerint Nemes szándékok, jó célok, Népszava, 2002. november 19.) "úgy tűnik. a státustörvény módosítását mát nem kilencvenhárom, hanem száz százalékban fogja megszavazni az Országgyűlés, a Magyar Állandó Értekezlet résztvevői ugyanis kivétel nélkül aláírták a zárónyilatkozatot. Önmagában is rendkívüli eredménynek számít, hogy a magyar parlamenti pártok első nekifutásra meg tudtak egyezni valamiben, bármiben. Az még inkább, hogy sikerült végre eurokonformmá tenni a törvényt. A legnagyobb eredménynek mégis azt tekintem, hogy ezzel talán pont kerül annak a többéves politikai vitának a végére, amely a státustörvény kapcsán, állítólag a határon túli magyarokrol és magyarokért folyt, de valójában csak ürügy volt a ki a magyarabb bizonygatására. A nemzet határmódosítás nélküli újtaegyesítésének eszközét látta a törvényben a volt miniszterelnök, s az ily módon első számú nemzeti üggyé avanzsált törvényt politikai kockázat nélkül nem lehetett többé bírálni vagy leszavazni. Nemes szándékok, jó célok vezették létrejöttét, mondta Medgyessy Péter, a módosításuk sem csorbítják az eredeti szándékot. Nem is a szándékkal van baj, hanem az eszközökkel. Az egyetértéssel elfogadott módosító tervezet kiiktatja a törvényből a problémákat, amelyek etnikai diszkriminációként jelentkeztek, de ezzel egy tapodtat sem kerültünk közelebb a nemes célhoz - a szülőföldön maradás elősegítéséhez. (...) A magyarigazolványok árából talán futotta is volna néhány olyan intézmény létrehozására. amely az egységesülő Európában tényleg a nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítését szolgálta volna. Most már mindegy. Néhány hónap múlva EU-tag lesz Magyarország, s vele együtt Szlovákia és Szlovénia is. Romániának várni kell, de az EU felé vezető útról már letérni nem tud. Akkor majd vagy új törvényt alkotunk, vagy az integrálódás sorrendjében töröljük a kedvezményezettek sorából a törvény jogalanyait. De ez a jövő gondja. Addig fő a konszenzus. A kisebbségbe szorult magyarok anyaországi státusa ugyan nem oldódik meg. de legalább belpolitikai ütőkártyaként nem használhatók többé uszításra, gyűlöletkeltésre".