Szocialista önbizalom, útkereső jobboldal - a kormánypártok és az ellenzék októberi kommunikációja
Szeptemberhez képest legjelentősebb változás, hogy az európai uniós csatlakozással kapcsolatos kérdések a magyar belpolitika központi témájává váltak. Októberben 16 napon került valamilyen, EU-integrációval kapcsolatos hír a média vezető hírei közé. A csatlakozás Orbán Viktor feltételeinek köszönhetően került a figyelem középpontjába szeptemberben, így október legfőbb kérdése az volt, kitart-e az exminiszterelnök vitatott stratégiája, az uniós csatlakozás parlamenti megszavazásának feltételekhez kötése mellett. Nem tartott ki.
A Fidesz - MPP-n belül a nyilvánosság számára is érzékelhető vitát generáltak Orbán Viktor feltételei. A párt vezetőségének több tagja (Áder János, Szájer József) is próbálta finomítani Orbán kijelentését. Október elején a kormányoldal határozott, konfrontatív stratégiát alkalmazott az ellenzékkel szemben ("Nem engedünk az ellenzék zsarolásának" - nyilatkozta Medgyessy Péter október 4-én), és igyekezett az Európa-ellenesség vádjával sarokba szorítani a jobboldalt.
A volt miniszterelnök korábbi kétértelmű nyilatkozatai után október 10-én, az Európai Bizottság éves országjelentésének megállapításait kommentálva már egyértelműen visszakozott, és hitet tett az uniós csatlakozás mellett. Sőt, az ellenzék október 18-án parlamenti vitanapot kezdeményezett a csatlakozásról, mert szerintük "a vitanap jó alkalom arra, hogy az ellenzék cáfolhassa az őt ért alaptalan vádakat" (Balsai István). Az ellenzék taktikát változtatott: egyrészt előtérbe került a nemzeti érdekek védelmének kommunikációja, másrészt a csatlakozás megszavazását nem tartalmi, hanem technikai kérdésekhez kötötték. Ez alapján kifogásolta Orbán az országjelentés védzáradékát, és állt ki a multinacionális cégeknek járó kedvezmények fenntartása mellett - ez utóbbival komoly zavart okozva az antikapitalista magyar jobboldal köreiben. A szeptemberi tartalmi feltételek gyorsan feledésbe merültek, és októberben már különböző technikai jellegű kérdések kapcsán konfrontálódott az ellenzék a kormányoldallal: október 12-én az alkotmánymódosításról szóló előterjesztés kései átadása miatt, majd október 15-jétől a népszavazás dátuma körül alakult ki vita. A tartalmi nézetkülönbségek pedig nem a szeptemberi feltételekről, hanem a közösségi jogrend alkalmazásáról, illetve a parlament és a kormány hatásköreiről szóltak. Habár az ellenzék retorikájában időnként fel-felbukkant az alkotmánymódosítás meg nem szavazásával való fenyegetőzés (ennek csúcspontja október 16-án volt, amikor Kovács László, az MSZP elnöke előrehozott parlamenti választások kiírását helyezte kilátásba), valószínűleg az önkormányzati választások eredménye is közrejátszott abban, hogy a hónap végére már inkább a kompromiszszum került előtérbe az ellenzéki nyilatkozatokban.
Az ellenzék tehát októberben is világos és egységes stratégia nélkül, ad hoc jelleggel politizált. Mindössze egyetlen olyan elem fedezhető fel az ellenzék kommunikációjában, amely valamiféle koncepció meglétét sejteti: "a kormány megszegte ígéreteit" üzenetének folyamatos ismétlése. Az MSZP vezette kormány és Medgyessy Péter személyes kommunikációjának központi eleme a szavahihetőség, a "betartjuk, amit ígértünk" üzenetének állandó hangsúlyozása. Azáltal, hogy a szocialista-liberális kormány végrehajtotta a 100 napos jóléti programot, az aggasztó költségvetési helyzet ellenére is betartotta jóléti ígéreteit, kétségkívül komoly politikai népszerűségre tett szert. Az ellenzék nyár óta folyamatosan keresi a fogást a kormányon: októberben az ingyentankönyvek ügye, az adócsökkentés elmaradása és az egyszerűsített vállalkozási adó körüli kérdések kapcsán fogalmazta meg az ígéret be nem tartásának vádját. Az önkormányzati választások eredménye viszont azt jelzi: ezek a támadások még sikertelenek, de mivel a kormány tagjai egyáltalán nem fukarkodnak a nagyszabású ígéretek megfogalmazásában, előbb-utóbb beérhet az ellenzék kommunikációja.
Egyelőre azonban nyugodtan alhatnak a szocialisták: az önkormányzati választásokon elért biztos győzelem nemcsak a párt politikusainak önbizalmát növelte, de megerősítette Medgyessy Péter pozícióit is. Hangsúlyozandó azonban, hogy a pozícióerősödés átmeneti is lehet, hiszen a választási győzelem következményei kockázatokat is rejtenek magukban.
Az még nem látszik, hogy az MSZP "túlnyerte-e" magát az önkormányzati választásokon. A kormány azonban mostantól számíthat az önkormányzati ügyeikért egymással szemben lobbizó országgyűlési képviselőik harcára, amely kihathat a kormány stabilitására is. A kis létszámú parlamenti többség minden képviselőt felértékel, lobbierejüket megerősíti. A legnagyobb városok polgármesterei és a megyék közgyűlési elnökei bent ülnek a szocialista frakcióban. Medgyessy Péter kormánya függ tőlük, ők függnek a kormánytól és mindannyian függnek a költségvetéstől, amely nem jutalmazhatja meg egyformán mindegyiküket.
Miközben a kormányoldal ünnepelte a választási győzelmet, a jobboldalon a válsággal együttjáró konfliktusok kerültek felszínre. Ezek a konfliktusok két dimenzió mentén jelentkeztek a médiában: a Fidesz - MPP és az MDF között (pártunió, uniópárt vagy külön út), illetve a jobboldal pártjain belül. Újdonság, hogy október végétől kezdve az eddig megingathatatlan pozícióval bíró Orbán Viktorral szemben is kritikák fogalmazódtak meg.
A jobboldal jövőjével kapcsolatban két markáns álláspont jelent meg a médiában: Orbán Viktor több ízben olyan pártunióról vagy új pártról beszélt, amely a szélsőjobboldaltól a mérsékelt konzervatívokig bezárólag fogja össze az ellenzéket annak érdekében, hogy "egyetlen jobboldalra leadott szavazat se vesszen el" (október 3., 25.). Ezzel szemben az MDF-en belüli önállóságpártiak kereken elutasították a pártuniót vagy az MDF beolvadását egy új jobboldali pártba. Október folyamán több olyan esemény is történt, amely a két ellenzéki párt közötti konfrontáció fokozódását jelezte (lásd táblázatunk).
Ugyanakkor a konfliktusok másik dimenziója az ellenzéki pártokon belül jelentkezett. Az MDF-en belül Balsai István októberben több ízben is "Fideszhez közel álló", konfrontatív jellegű álláspontot fogalmazott meg (október 17-én Rogán Antallal együtt választási csalások lehetőségéről beszélt, október 23-án a Fidesz vezetőinek retorikájához hasonló, kemény antikommunista ünnepi beszédet mondott, miközben pártja a Parlamentben részt vett az ünnepi ülésen). A Fidesz pártvezetésén belüli konfliktusok is napvilágra kerültek. Árulkodó volt, hogy Orbán Viktor nem jelent meg az önkormányzati választások éjszakáján a pártszékházban, majd október 28-án tüntetőleg nem szólalt fel a Fidesz-frakció választási eredményeket értékelő ülésén. Ezzel párhuzamosan némi fordulat történt az egyetlen jobboldali napilap cikkeinek hangvételében is. Az eddig feltétlenül lojális jobboldali közírók négy éve nem látott nyíltsággal és az eddig csak a baloldali lapokban olvasható érvekkel (főváros-ellenesség, korrupció stb.) bírálták az előző kormány tevékenységét, illetve a jelenlegi ellenzék stratégiátlanságát. A kritikák egyre nyilvánvalóbb célpontja az exkormányfő: egyesek a polgári körök radikalizmusát, az utcai politizálás kudarcát, míg mások a keményebb fellépést, a két országgyűlési választási forduló közötti politika folytatásának abbahagyását kérték számon Orbán Viktoron. Októberben tehát folytatódott az ellenzéken belüli vita, a stratégia, a válságból való kiút keresése.
