Jövő évi büdzsé: a hiány lefaragásának költségvetése

A kormány a költségvetési vitában és azon kívül is több oldalról kapott bírálatokat és javaslatokat. A kabineten kívül minden vélemény szerint tarthatatlan lesz 2003-ban a 4.5 százalékos költségvetési hiány. László Csabának szembe kell néznie azzal is, hogy az MSZP és az SZDSZ oldaláról komoly bírálatokkal találkozik a vitában. A költségvetés megszavazása feltehetőleg nem kerül veszélybe, de a benyújtott javaslathoz képest akár komoly változtatásokon is áteshet a büdzsé.

HÍR: A törvény által adott határidő utolsó napján, 2002. október 31-én László Csaba benyújtotta az Országgyűlésnek a 2003. évi költségvetés tervezetét. A pénzügyminiszter takarékosnak, de nem megszorító jellegűnek ítélte a büdzsé első változatát. Az idei, egyszeri kiadásokkal terhelt 8.4 százalékos költségvetési hiányt 4 és fél százalékra kívánja mérsékelni a kormány, ezért sok területen elmarad a várakozásoktól a benyújtott törvényjavaslat. A költségvetés első változata rekordot döntött, hiszen a rendszerváltozás óta még egyetlen törvényjavaslathoz sem nyújtottak be ennyi - mintegy 1700 - módosító javaslatot. Mindezek tárgyalására a részletes vitában tíz órája van a Parlamentnek.

ELEMZÉS: A költségvetési javaslat kapcsán érdemes megvizsgálni, mely területek lehetnek 2003 nyertesei és vesztesei, illetve hogy mennyire érvényesülnek a kormány prioritásai. A módosító javaslatok alapján észrevehetők azok a kódolt konfliktusok is, amelyek a javaslatban szerepelnek.

A minisztériumok közül 9 előirányzata magasabb a 2002-esnél. Egyértelmű nyertesnek mondható - első látásra - az oktatási tárca, hiszen 62 százalékkal több forrásból gazdálkodhat jövőre. A politikába 3 hónap után visszatérő Pokorni Zoltán mégis ezt a területet bírálta élesen, mondván az 50 százalékos pedagógus-béremelés miatt nagyobbak az OM forrásai, egyéb területeken nem várható előrelépés. Az 50 százalékos béremelés igénye 182 milliárd forint, a kormány által biztosított összeg pedig 113 milliárd. Ezt a csaknem 60 milliárd forintos különbséget a tárcának ki kell gazdálkodnia saját juttatásaiból. A Fidesz politikusa azt is kifogásolta, hogy 2003-ban nem várható jövedelem-emelkedés a tanároknál. A nyertesek között említhető a Gazdasági- és Közlekedési Minisztérium is, amely 35 százalékkal több pénzből gazdálkodhat. A munkaügyi tárca forrásai közel 20, az egészségügyié 15, a Külügyminisztériumé 10, az agrártárcáé 6.2, míg az igazságügyié 5.6 százalékkal nőhetnek.

Ha az egyes területeket nem tárcánként nézzük, akkor a nonprofit szervezetek támogatása vezeti a listát (39 százalékos növekedés), ezt követi a közúti közlekedés (38 százalék). A kibővült sporttárca 10 százalékkal kevesebb pénzhez jut, ezzel vezeti a forrásvesztők sorát. Ezen belül a sport- és szabadidős kiadások a felére csökkennek. Nagy vesztes még a vasúti közlekedés, amely 38 százalékkal kevesebb forráshoz jut, mint 2002-ben.

A szoros költségvetés okaként a miniszterelnök és a pénzügyminiszter is a tervezett államháztartási hiány teljesítését jelöli meg. A további igények felmerülésénél László Csaba minden alkalommal hangsúlyozta, hogy csak akkor teljesíthetőek, ha nem növelik a deficitet.

Két alapvető terület korábbi vállalásai kötötték meg a kormány kezét. Egyrészt a több területen végrehajtott (egészségügy, oktatás, közszféra) béremelés, másrészt az önkormányzatokhoz visszajutatott személyi jövedelemadó 5-ről 10 százalékra történő emelésére tett ígéret.

A kabinet legfőbb prioritásként a versenyképesség javítását jelölte meg. Ez kommunikációjában is megjelenik. Medgyessy Péteren és László Csabán kívül Kiss Péter és Csillag István is többször hangsúlyozta ennek fontosságát. Ezt támasztja alá az óvatos bérpolitika, a visszafogott béremelési javaslat. A versenyképességet a kormány nem állami osztogatással, hanem a vállalkozási környezet javításával kívánja elérni. Ez elősegítheti a hiány lefaragását is. Ha tartani tudja elképzeléseit a kormány, akkor a kiadások csak 2 százalékkal növekednének 2003-ban, az inflációs várakozással számolva pedig 3 százalékkal szűkülne a kincstár.

Szintén elsőbbséget kap a kormány politikája alapján az oktatás és szakképzés, a családpolitika, az egészségügy fejlesztése, az agrárium, a lakástámogatási rendszer és a közlekedés lehetőségeinek javítása. Ezek a területek főként az európai uniós csatlakozás által kerültek a kormány politikájának előterébe.

A 2003-as költségvetési tervezet sorsa már a vita megkezdése előtt érdekesen alakult. A kormánypártok politikusai komoly területeken tartottak fontosnak módosításokat. Közülük is kiemelkedik Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester, aki a 4-es metró forrásainak biztosítását, illetve a BKV több mint 30 milliárdos adósságának átvállalását kérte számon a kormányon. Előbbire Medgyessy Péter kormánygaranciát biztosított, a közlekedési vállalat problémáira pedig László Csaba ígért orvoslást a főpolgármesternek.

Kuncze Gábor SZDSZ-elnök 30 milliárdos többletforrás megítélését szorgalmazta az önkormányzatok számára, egyszersmind felvetette: növelni kellene a tervezett államháztartási deficitet, ami rengeteg pénzt (fél százalékos emelés esetén 92 milliárd forintot) szabadítana fel. Ezt az elképzelést a Fidesz is támogatja. Szocialista képviselők egy külön alapot hoznának létre szintén az önkormányzatok támogatására. A kormány számára a legnagyobb kihívás alighanem a vidéki (többnyire szocialista) polgármesterek összefogása lehet. A pécsi Toller László vezetésével Debrecen, Győr, Kaposvár, Miskolc, Szeged első emberei úgy vélik, ha a BKV segítséget kapott, akkor azok a vidéki közlekedési vállalatokat is megilleti a mentőöv, amelyek önkormányzati tulajdonban vannak. Toller tehát alkalmi koalíciót kötött saját ellenzékével - a szocialista-szabaddemokrata kormány ellen. Helyi politikusként fogott össze a fideszes Szita Károllyal és Kósa Lajossal.

Az ellenzék fogást talált a kormányon a tekintetben is, hogy a 100 napos programok folytatásaként beharangozott költségvetés ezáltal másfél éves költségvetéssé vált. Tölgyessy Péter jegyezte meg, hogy a javaslat "igencsak fideszesre sikeredett". Szavainak az is alapjául szolgálhatott, hogy a 100 napos programban elrendelt feladatokhoz a kormány az önkormányzatok saját forrásait is hozzászámolta. Mivel a Fidesz sokallja az elígérkezéseket, ezért "kamuköltségvetésnek", illetve "nadrágszíj-költségvetésnek" nevezte a tervezetet.

A pártokon kívül is jelentős kritikák érkeztek. A pedagógus-szakszervezetek a béremelési forrásokat hiányolják, a munkaadók a kormányfő által felvetett 38 órás munkahetet bírálták, amely szintén jelentős forrásokat igényelne. A zalai bírák szintén a béremelést kérik számon.