Fővárosi koalíció: nehéz egyezség

A nehezen megszülető fővárosi koalíció kódolt konfliktusokat rejthet magában. Lehetséges, hogy a pártok által kölcsönösen kialkudott garanciák működőképesnek bizonyulnak, ám az MSZP és az SZDSZ budapesti politikusai között jelenleg nem tökéletes az összhang. A koalíció könnyen "veszekedőssé" válhat, amire már volt példa országos szinten a két párt között 1994-98 között.

HÍR: 2002. november 26-án az MSZP és az SZDSZ aláírta budapesti koalíciós szerződését. Eldőlt, hogy a következő négy évben is a szocialista és a liberális párt irányítja a fővárost Demszky Gábor főpolgármester vezetésével - az elmúlt nyolc esztendőhöz hasonlóan. Demszkynek a megállapodás értelmében öt helyettese lesz: az MSZP-s Bakonyi Tibor, Schiffer János és Vajda Pál, valamint az SZDSZ-es Atkári János és Szolnoki Andrea. A két párt garanciákat is beépített a szerződésbe, hogy ne keletkezhessenek konfliktusok a közös irányítás során.

ELEMZÉS: A választások után öt héttel jött csak létre a két országos szinten is kormányzó párt között az egyezség. A hosszas, konfliktusokkal telített egyezkedés okai mellett elemezni lehet a létrejött koalíciós megállapodást, valamint a két párt jövőbeni együttműködésének várható alakulását budapesti és országos szinten is.

Október 20-án Demszky Gábor győzött a főpolgármester-választáson, így újabb négy évvel meghosszabbodott mandátuma a főváros élén. Pártja, az SZDSZ, országos reprezentáltságához képest jó eredményt ért el, 24 százalékos mandátumarányt szerzett a fővárosi közgyűlésben. Az MSZP célja az abszolút többség megszerzése volt, ami nem sikerült. Bár a fővárosi koalíció utolsó négy évét konfliktusok tarkították, október 20-a után egyértelműnek látszott a koalíciókötés. Az MSZP határozott elképzelésekkel indult a koalíciós tárgyalásokon: el akarták érni, hogy a jövőben ne Atkári János legyen a gazdasági főpolgármester-helyettes. Atkárihoz a főpolgármester viszont ragaszkodott, mondván: nem vita tárgya a helyettes személye. Kompromisszumos javaslatként felmerült egy ötödik főpolgármester-helyettesi poszt felállítása, amelyet az MSZP tölthetne be. Először egy általános helyettesi poszt szerepelt a hírekben, amire Gy. Németh Erzsébet látszott esélyesnek.

A tárgyalások során Atkári személye mellett véleménykülönbségek voltak a két párt között a koalíciós program pontjait illetően is. Míg az MSZP szorgalmazta egy közlekedési szövetség létrehozását, addig az SZDSZ ellenezte ezt. A tárgyalófelek hangsúlyozták, hogy közel a megegyezés, ennek ellenére az álláspontok nem közeledtek. Amikor az MSZP belátta, hogy Atkárinak a helyén kell maradnia, másképpen nincs koalíció, újabb konfliktusforrások merültek fel, illetve éleződtek ki. Nehezen ment az egyeztetés az ötödik helyettes hatásköreiről és Atkári János jogköreinek átrendezésről. Végül abban egyeztek meg, hogy a jövőben az SZDSZ-es szakember csupán a költségvetésért lesz felelős, de a legtöbb kérdésben egyeztetni fog a városüzemeltetésért felelős Vajda Pállal, aki a pénzügyi dokumentációhoz is hozzáférhet. Az MSZP-s Bakonyi Tibor pedig az integrációt, a regionális ügyeket, illetve az ifjúsági- és sportügyeket igazgatja.

Budapestet illetően a 2003-as költségvetés is napirendre került, ám abban egyetértett a két párt, hogy a BKV adósságának rendezése, illetve a 4-es metró ügyének intézése elodázhatatlan.

Bőhm András, az SZDSZ frakcióvezetője azzal indokolta a megállapodás megkötésének halasztását, hogy nem tudtak megállapodni az ötödik helyettes jogkörének meghatározásában. November közepén úgy tűnt, akár kisebbségi kormányzás is jellemezheti a főváros következő időszakát. Ez nem lenne példa nélküli. 1990-94 között a szabad demokraták kisebbségben irányítottak, az egyes ügyeket illetően alkalmi koalíciókat kötöttek. A közgyűlésben az MSZP nem szavazta meg Székely Gábort a tulajdonosi bizottság élére, mondván, az SZDSZ-es szakember nem szerzett mandátumot. Szintén feszültségforrás volt az Erzsébet téri ingatlan rendezésének ügye.

A tárgyalások abbamaradtak és leginkább a két frakcióvezető levelezése jellemezte a kommunikációt.

November 21-én mindkét párt közölte, hogy véglegesnek tekinti a szerződéstervezetet, ám a két dokumentum tartalma nem volt azonos.

Végül mindkét párt engedményekre kényszerült. Az MSZP azért, mert könnyen kimaradhatott volna a kormányzásból, az SZDSZ számára pedig a kisebbségi irányítás jelentett volna túlzott terhet. November 26-án aláírták a szerződést, amelyben részletesen meghatározták a fővárosi teendőket és célokat. Ezek közé tartozik a 4-es metró építésének megkezdése, az 5-ös metró előkészítése, új Duna-híd, az M0-ás megépítése. A főpolgármester-helyettesek jogkörének pontos rögzítésével egymással szemben érvényesíthető garanciákat is tartalmaz a koalíciós szerződés. E tekintetben hasonlít az 1994-es MSZP-SZDSZ kormánykoalícióra, akkor is a garanciákon volt a hangsúly (Koalíciós Egyeztető Tanács, vegyes minisztériumok).

A nehéz megegyezés oka lehet egyrészt a budapesti politikusok kampány során megromlott viszonya, ami akár az MSZP és az SZDSZ jövőbeni országos szintű konfliktusait is előrevetítheti. Ez utóbbinak azonban kisebb az esélye. A kormánykoalíció nagyobb feszültség nélkül működik és a két párt országos politikusai nem vettek részt a főváros körül kialakult vitákban.

A fővárosi koalícióban várhatóak újabb összeütközések, ami megnehezítheti az együttműködést. Az MSZP fővárosi listán aratott győzelme ellenére Demszky Gábor maradt a főpolgármester és Atkári János felelős továbbra is a költségvetésért. Nagy kérdés, megelégszik-e továbbra is a szocialista párt a másodhegedűs szerepével vagy egy idő múltán több jogkört követel majd magának.