A Medgyessy-kormány külpolitikája: változások és állandó elemek

A Medgyessy-kormány első fél évében számos külpolitikai sikert tudott felmutatni, szemben az Orbán-kormány utolsó fél évének kudarcaival. Ezek a sikerek jelentősen erősítik a miniszterelnök belpolitikai pozícióit és presztízsét. Az ellenzék egyre inkább defenzívába kényszerül a külpolitikai - ezen belül különösen az EU-csatlakozással kapcsolatos - ügyekben.

HÍR: December 12-ig le kell zárulnia az EU-tárgyalásoknak ahhoz, hogy 2004. május 1-én Magyarország csatlakozhasson. Eközben a státustörvény módosításáról is tárgyalt a magyar kormány Szlovákiával és Romániával. Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök nem fogadta el a módosításokat és egy 15 pontból álló csomagban fejtette ki kifogásait a jogszabály tervezetével kapcsolatban. Adrian Nastase román kormányfő a koncepcióval egyetértett, konkrétumokról azonban nem beszélt.

ELEMZÉS: Novemberben és decemberben a költségvetési vita mellett a külpolitikában kell leginkább helyt állnia a Medgyessy-kormánynak. A csatlakozási tárgyalások véghajrája, illetve a státusztörvényhez kapcsolódó tárgyalások a magyar politika leghangsúlyosabb témájává tették a külügyeket. Fél év múltán összehasonlítható az Orbán- és a Medgyessy-kormány, valamint az 1994-98 közötti és a mostani MSZP-SZDSZ kabinet külpolitikája. Értékelhető a külpolitika belpolitikára gyakorolt hatásmechanizmusa is.

Medgyessy Péter kormánya hivatalba lépésekor külpolitikai téren is kihívásokkal nézett szembe. A státustörvény módosításra szorult és az uniós alku is lezárásához közeledett - a legkényesebb és legvitatottabb fejezetek tárgyalásával. Kovács László külügyminiszter még hivatalba lépése előtt hangsúlyozta, hogy kiigazításokra igen, "csődgondnokra" azonban egyelőre nincs szükség a magyar külpolitikát illetően. A kiigazítás fontosságát és végrehajtását megerősítette november 28-án is, amikor a külügyi bizottság előtt értékelte az elmúlt fél év eseményeit. Hangsúlyozta, hogy a tárca előtt álló feladatok közül az EU-tárgyalásokon agrárügyekben kompromisszumot kell kötni, valamint a versenyfejezetet is úgy kell lezárni, hogy az adókedvezmények ne tűnjenek el, mert ez esetben a külföldi tőke egy része kiáramolhat Magyarországról.

A másik fő teendő a státusztörvénnyel kapcsolatos. A külügyminiszterek magyar-román szinten egyeztetni fognak a közeljövőben, míg Kovács László szerint a szlovák önkormányzati választások után északi szomszédunkkal is nagyobb esély látszik a megállapodásra.

A mindenkori magyar kormány a külpolitikát illetően három fő prioritás közül választhat. 1. Az euroatlanti integráció. 2. A hátáron túli magyarok ügye. 3. A jószomszédi viszony.

1990 óta a hangsúlyok a kormányváltáskor általában megváltoztak. Az Antall-kormány számára a három prioritás közül a határon túli magyarok érdekeinek képviselete vált elsődlegessé. A Horn-kormány idején a NATO-csatlakozás vált kiemelten fontos céllá, a magyar-ukrán és a magyar-szlovák államszerződések aláírásával pedig a jószomszédi viszonyt kívánta javítani az első MSZP-SZDSZ-kormány. 1997-től már elérhető közelségűnek tűnt az Európai Unió is, így a csatlakozási tárgyalások megkezdésével a külpolitika prioritásai is változtak.

Az 1998-ban hivatalba lépő Orbán-kabinet másfajta felfogást képviselt. A kormány tagjai között, valamint a Külügyminisztérium vezetésében is "kiosztották a szerepeket". Orbán Viktor miniszterelnök és Németh Zsolt külügyi államtitkár elsősorban a határon túli magyarok ügyével kapcsolatban nyilvánult meg. A kormányfő tevékenysége a NATO, illetve az EU kapcsán többnyire diplomáciai megjelenésekre korlátozódott. Olyan is előfordult, hogy vihart kavart kijelentéseivel (Benes-dekrétumok ügye). Martonyi János EU-ügyekben egy simulékonyabb álláspontot képviselt, és sokszor ő kényszerült arra, hogy a kormányfő külföld által is bírált kijelentéseit tompítsa.
EU-ügyekben egy simulékonyabb álláspontot képviselt, és sokszor ő kényszerült arra, hogy a kormányfő külföld által is bírált kijelentéseit tompítsa.

A Medgyessy-kormány feje és külügyminisztere között nem érezhetőek hangsúlybeli eltérések. Medgyessy Péter és Kovács László egyformán megjelenik EU- és NATO-ügyekben, a szomszédos országokkal lefolytatott tárgyalások kapcsán vagy a határon túli magyarságot érintő témákban.

Az Orbán-kormányhoz képest a mostani kabinet nehezebb szerepbe kényszerül az Uniót illetően. Neki kell megvívni a végső csatát az alkufolyamatban. Míg korábban az agrár-, a verseny-, illetve a támogatási kérdések vitás pontjai miatt elodázhatóak voltak a fejezetek lezárásai, addig a december 12-i határidő miatt egyre sürgetőbbé válik a megegyezés. A kormány emiatt két fronton kénytelen egyszerre helyt állni. A belpolitikában az ellenzék igyekszik rávenni a magyar érdekek mind hangsúlyosabb képviseletére, az Unióban viszont szabtak egy határt, amelynek átlépése esetleg a csatlakozás csúszásával járhat. A Kovács László vezette külügyi kormányzat számára is elsődleges szempont a minél hatékonyabb magyar érdekképviselet. Az EU már hangot is adott annak, hogy Magyarországot tartja az egyik legkeményebb (és legmakacsabb) tárgyalópartnerének.

Az előző szocialista-liberális kormányzathoz képest tehát hangsúlyeltolódásokat tapasztalhatunk a külpolitikában. Ennek kül- és belpolitikai okai egyaránt vannak. Az EU-tárgyalások hajrája, valamint a szűk parlamenti többség miatti erősebb ellenzéki nyomás miatt a magyar érdekeket mind az integráció, mind a státusztörvény esetében erőteljesebben igyekszik érvényesíteni a kabinet.

Az Orbán- és a Medgyessy-kormány külpolitikájának eredményességében és annak kommunikációjában is különbség tapasztalható. Kormányzása utolsó időszakában Orbán Viktort nem fogadta az amerikai elnök, a státustörvényből is komoly politikai vita kerekedett. Megromlott a magyar-orosz és a visegrádi négyek viszonya is. Ezzel szemben Medgyessy Péter kormányra kerülése után külpolitikai offenzívát indított. Látogatást tett Schröder-nél, Chirac-nál és fogadta őt George W. Bush is. A sikeresnek kommunikált látogatások belpolitikailag is erősítik pozícióját. A szocialista-szabaddemokrata kabinet beemelte a mindennapi belpolitikába az EU-integráció kérdését, amelyben a kezdetben még markáns ellenérveit megfogalmazó Fidesz is meghátrálni kényszerült. A kormány a csatlakozással szembeni akadékoskodásnak állította be a polgári oldal érveit.

A státustörvény módosításával - de nem visszavonásával - szintén elébe ment a kormány az esetleges ellenzéki kritikáknak. A Máért-ülés után Németh Zsolt is biztatónak nevezte a helyzetet.

A szlovák, illetve a román kormányfővel való tárgyalások kudarcát, illetve félsikerét nem tudta az ellenzék a kormány ellen fordítani. Orbán Viktor megjegyezte, hogy Medgyessy Dzurindával szemben a Máért-megállapodás szellemében járt el. Az egyetlen támadási felület a jobboldal számára Medgyessy román nemzeti ünnepen való részvétele volt.