Stagnáló Fidesz

A Fidesz politikájában az országgyűlési választások óta nem fedezhetők fel lényegi változások. A párt hivatalosan nem kíván új, másféle politikát folytatni - legalábbis azt nem kommunikálja - azonban a háttérben megkezdődtek a személycserék és pozícióváltások. Orbán Viktor kapcsán még mindig nem tudható milyen tisztséget tölt majd be a Fideszben - erre a kérdésre a tavaszi tisztújító kongresszus adhat választ. A Fideszre a kormányváltás óta bénultság jellemző. A párt korábbi erényét nem tudja csillogtatni, képtelen megszólítani a közvéleményt. A fiatal demokraták nem tudják üzeneteiket közérthetően, közvetlenül eljuttatni a szavazókhoz. A nagyobbik ellenzéki pártnak azonban egyre jobb lehetőségei ígérkeznek arra, hogy győztesként is ki tudjon kerülni a kormányoldallal vívott csatározásaiból. Egyrészt nem igazolódtak be az MSZP és az SZDSZ által a Fideszről állított vádak, másrészt a kormány ígéreteit már példákkal igazolva is képes lehet kritizálni a Fidesz. A párt előtt tehát elsődlegesen az a feladat áll, hogy rendezve sorait hangsúlyosabban vigye napirendre saját üzeneteit.

HÍR: 2002. december 7-én, szombaton rendkívüli kongresszust tartott a Fidesz-MPP. A pártgyűlésen csupán egyetlen napirendi pontról tárgyaltak az egybegyűltek: az Európai Unióról, illetve az uniós integrációról. November 5-én a Fidesz-MPP legszűkebb vezetése Dobogókőn tartott kihelyezett ülést, ahol a párttal kapcsolatos legfontosabb kérdések megvitatására került sor. A párt vezetői akkor a költségvetésről és az uniós csatlakozásról tárgyaltak, de szóba kerültek személyi kérdések, valamint az is, hogy milyen úton haladjon tovább a párt. Valószínűnek látszott, illetve a médiában napirenden volt, hogy a Fidesz levonja a szükséges konzekvenciákat és egy új, konszenzusorientáltabb politikai stílus irányába tolódik. A párt XVI. kongresszusa azonban erre alaposan rácáfolt.

ELEMZÉS: A párt arculatának és politizálási stílusának megváltozásáról szóló híreket Áder János, a párt frakcióvezetője több helyen cáfolta. A december 7-én megrendezésre került kongresszus eseményei pedig kétséget kizáróan bizonyították: a Fidesz nem készül önvizsgálatra és nem változtat politikai karakterén. Ez a megállapítás legalábbis annyiban tartható, hogy a párt nem tervez nyílt, előre meghirdetett reformfolyamatot saját szervezetén belül. A háttérben azonban mozgásokat, átrendeződést tapasztalhatunk, aminek előreláthatólag a Fidesz tavaszi tisztújító kongresszusán születhet végleges eredménye.

Jelenleg tény, hogy a november elején rendezett dobogókői elnökségi ülésen Rogán Antal lemondott frakcióigazgatói tisztségéről, de emellett számos más poszt is új gazdára talált. A személyi átrendeződéseket támasztja alá Pokorni Zoltán politikába való visszatérése, Deutsch Tamás "visszavonulása" Budapestre, illetve Szita Károlynak, Kaposvár polgármesterének parlamenti mandátumról való lemondása (a Megyei Jogú Városok Szövetségében vállalt alelnöki pozíció és a Taszárral kapcsolatos fejlemények miatt). Pártelnök híján a Fidesz elsőszámú vezetője jó ideje formálisan Áder János, aki azonban az utóbbi hetekben szintén visszahúzódni látszik. A párt személyi politikájának tudatos változtatására tett kísérlet bizonyítéka Juhos Katalin frakcióigazgatói kinevezése, illetve Gyürk András Deutsch utódaként való megjelenése a frakcióvezetésben és a sportbizottságban is. Ezek a fejlemények tehát alátámasztják, hogy a párt mozgásban van, változások vannak, azonban lényegi - a párt arculatát is érintő és a média ingerküszöbét is befolyásoló újdonsággal nem tudtak egyelőre előrukkolni a fiatal demokraták.

Természetesen kérdéses, hogy változtatnia kell-e egyáltalán a Fidesznek. A pártot az utóbbi hetekben mind a jobboldal széle felől, mind a politikai középhez közelebb állók köréből is érte kritika. Míg a tavaszi országgyűlési választások óta a kormánypártoknak nagyjából sikerült levetkőznie a kampányban természetesebbnek tartott agresszívebb, támadóbb, túlfűtött viselkedést, addig a Fidesznek nem. Miközben az MSZP és az SZDSZ kormányzati tevékenységével törődik és tematizálja a napirendet, addig a Fidesz nem tud - vagy nem is akar - váltani, új imázst formálni és visszahelyezkedni a politika mindennapjaiba.

A jobboldal mérsékeltebbnek tartott véleményformálói szerint a fiatal demokraták a választások óta ugyanazt a stratégiát alkalmazzák. Stumpf István az Orbán-kormány kancelláriaminisztere kiegyezésre törekvőbb politizálást látna szívesebben. A szélsőségesebbnek tartott hozzászólók szerint a Fidesznek még inkább jobbra kellene húzódnia, hogy önálló és markáns arculatot tudjon mutatni a párt. Tóth Gy. László Orbán Viktor felelősségét nem feszegeti ugyan, de a Fidesz vezérkar többi tagjában (Áder Jánosban, Kövér Lászlóban, Deutsch Tamásban és a kampányért "felelős" Wermer Andrásban) látja a bűnbakot.

Elmondható tehát, hogy a Fidesz a parlamenti választások után 7 hónappal sem rendelkezik kialakult jövőképpel, nem tud számottevő alternatívaként megjelenni sem összességében, sem pedig az egyes szakpolitikák terén. Nem érzékelhető a nagyobbik ellenzéki párt részéről egy egységes, tudatosnak látszó stratégia sem, hiszen inkább a kormánypártok uralják a napirendet kezdeményezéseik és reakcióik által. Ebben sok borsot tör a Fidesz és Orbán Viktor orra alá a kisebb jobboldali pártok mozgolódása is. A volt miniszterelnök pártuniós terveit csupán az ujjáalakult KDNP és az MKDSZ támogatja. Az MDF határozottan különutas politikát folytat, az egységesülő FKgP pedig még nem rendelkezik e téren végleges állásponttal. Turi-Kovács Béla a Kisgazda Polgári Egyesület vezetője is inkább ellenérzéseinek adott hangot a pártunióval kapcsolatban. A polgári körök pedig úgy tűnik, leválnak a Fideszről, sőt felmerült egy önálló párt alapításának lehetősége is az Orbán Viktor által meghirdetett mozgalom apró sejtjeinek egyesülésével. A fiatal demokraták súlytalanágára ugyanakkor találunk példát a rendszerváltozás utáni magyar politikában, hiszen az 1998-as országgyűlési választásokon vesztes MSZP és SZDSZ szintén közel egy évig hasonló bénultsággal küszködött. A Fidesz egyhelybenjárása közben azonban a kisebbik ellenzéki párt úgy tűnik, rátalált a lehetséges utak közül az egyikre. Az MDF-ről legalábbis elmondható, hogy egy kikristályosodottabb stratégiára fűzi fel üzeneteit és egy jobban belátható utat követ, bár ez az irány nem mindig mondható lineárisnak és egyelőre sikeresnek sem.

A Fidesz elveszítette, vagy jelenleg nem tud élni azzal a korábban sikeresen alkalmazott képességével, hogy olyan üzeneteket fogalmazott meg, amelyek közérthetőek voltak és könnyen eljutottak az emberekhez. A nagyobbik ellenzéki párt általában egységes stratégia híján egy-egy témába kapaszkodik bele, ám ezekkel kapcsolatos álláspontját sem képes kellő hangsúllyal kommunikálni. A Fidesz költségvetési javaslatait a kormány lesöpörte. A fiatal demokraták nem tudták élővé tenni a költségvetéssel kapcsolatos problémáikat.

A napirendet az elmúlt hónapban igen erősen meghatározó külpolitikai vonatkozású témákban sem tudott értékelhető alternatívát nyújtani a nagyobbik ellenzéki párt. A kormány külpolitikai offenzívája sarokba szorította a Fideszt, az alkotmánymódosítással kapcsolatos vita is technikai szintre süllyedt. Az Orbán Viktor által korábban felvetett feltételek pedig már régen lekerültek a napirendről. Az uniós csatlakozás témájában az ellenzék részéről egyedül a volt miniszterelnök keltette fel valamelyest az érdeklődést európai utazásai kapcsán. Orbán kedvezőbb csatlakozásért folytatott "harca" azonban eléggé távolinak tűnt és csak egyszer-egyszer érte el a média ingerküszöbét. A volt miniszterelnök ekkor sem tudott hangsúlyosabban megjelenni, főszereplővé válni, illetve nagyobb visszhangot kiváltó politikai vitát generálni. A státustörvény kapcsán pedig egyelőre nem fogalmazhatott meg az ellenzék túlságosan hangsúlyos kritikát, hiszen a kormány következetesen kiállt a kedvezménytörvény érvényesítése mellett. Egyedül az oktatáspolitika terén látszik megbomlani a kormánypártok kommunikációs dominanciája, vagy legalábbis ezen a területen van keresnivalója a Fidesznek Pokorni Zoltán visszatértével.