Alkotmánymódosítás: politikai kompromisszum hosszas alku után

Az uniós alkotmánymódosítás nem hazudtolta meg a magyar politikai élet elmúlt években kialakult "vitatkozós" jellegét. A hosszas alkudozás után meghozott módosítás alapvető jellemzője az átpolitizáltság. Az alapvetően jogi kérdést a pártok saját érdekeiknek megfelelően alakították, így szakmai helyett inkább politikai döntés született. Hogy ez miként befolyásolja Magyarország státusát az Unióban, azt nem tudni, de egyes jogászok szerint az alaptörvény módosítása nem befolyásolja az uniós szerződés aláírását. A magyar törvényhozás azonban túl van a ciklus egyik legfontosabb törvényhozási feladatán.

HÍR: December 17-én 361 igen, 4 nem szavazattal elfogadta az Országgyűlés az alkotmánymódosításról szóló javaslatot. A négy nemmel szavazó képviselő - Juhász Ferenc (MSZP), Hajdú László (MSZP), Kuncze Gábor (SZDSZ) és Kerényi János (Fidesz-MPP) - közölte, hogy véletlenül rossz gombot nyomtak meg. A konszenzust elősegítette, hogy az alkotmányügyi bizottság a szavazás napján kivette azt a három passzust a tervezetből, amit a Fidesz korábban ellenzett. A módosítás értelmében az Európai Unió tagjává váló Magyarország szuverenitásának egy részét átengedi a közösség számára, így a döntéshozó szervek az alkotmány értelmében részben az Országgyűlés, részben az Unió, illetve annak intézményei lesznek.

ELEMZÉS: A hosszas alkut követően meghozott döntés elsősorban politikai, mintsem alkotmányjogi alapokon nyugszik. A mostani módosítás létrejötte mellett érdemes végigtekinteni a III. magyar köztársaság alkotmányának történetén, illetve magán a végeredményen.

A rendszerváltozás előtti utolsó Országgyűlés 1989. októberében módosította az alkotmányt. Módosította, és nem új alaptörvényt alkotott. A jogszabály neve továbbra is 1949. évi XX. törvény maradt, azonban teljesen megújította Magyarország közjogi struktúráját és lerakta a demokratikus berendezkedés alkotmányjogi alapjait. Az új alkotmányt a törvényhozás átmenetinek szánta, ez már a preambulumának szövegéből is kitűnik: "A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét ... állapítja meg". A fenti szöveg jelenleg is hatályos, tehát új alkotmányt továbbra sem hozott a Parlament. A legnagyobb esély erre 1994 után adódott, amikor az első MSZP-SZDSZ-kormány több mint kétharmados, 72 százalékos többséggel rendelkezett az Országgyűlésben. Fel is állt egy szakmai bizottság az MSZP-s Bihari Mihály vezetésével az új alkotmány koncepciójának kidolgozására, ám a politika és jog küzdelemből végül mindkét fél vesztesen került ki, nem született meg az új alaptörvény.

Az előző ciklusban is voltak az alkotmány megváltoztatására irányuló törekvések, főként a jobboldal részéről. Az MDF elnöke, Dávid Ibolya javaslata szerint a jogszabályt új preambulummal látták volna el és a neve is megváltozott volna 2000. évi I. törvényre, mondván, a jelenlegi számozás a Rákosi-korszakra emlékeztet. A tervezet szerint a bevezető szövegben helyet kapott volna a Szent Korona, ezzel közjogi "pozícióra" is szert tett volna. javaslata szerint a jogszabályt új preambulummal látták volna el és a neve is megváltozott volna 2000. évi I. törvényre, mondván, a jelenlegi számozás a Rákosi-korszakra emlékeztet. A tervezet szerint a bevezető szövegben helyet kapott volna a Szent Korona, ezzel közjogi "pozícióra" is szert tett volna. Az ellenzék főként a Sznet Korona és a Szent Korona Tan közjogba emelésének szándéka miatt ellenezte ezt. A javaslat végül megbukott a konszenzus hiánya miatt.

Az 1998-2002 közötti ellenzék szintén nem szavazta meg a NATO-kapcsán szükséges módosítást (a légtér átengedéséről). A változtatás elmaradása jól jellemzi a sérelmi politizálást: az MSZP az APEH-hel kapcsolatos vizsgálóbizottságok felállításának megakadályozása okán szavazott nemmel.

Magyarország csatlakozása miatt a NATO után az Európai Unió kapcsán is felvetődött az alkotmánymódosítás szükségessége. Miközben Csehországban vagy Szlovákiában már huzamosabb ideje készítik elő a változtatást, addig Magyarországon ez igazán csak a kormányváltást követően vetődött fel. A mostani módosítást két dolog jellemezte: az átpolitizáltság és a kompromisszum hiánya. Sokáig úgy tűnt, az uniós csatlakozás kérdésében konszenzus van a parlamenti pártok között. Szeptember 11-én azonban távolra került a megállapodás. Orbán Viktor kifejtette, hogy az ellenzék csak bizonyos feltételek megvalósulása kifejtette, hogy az ellenzék csak bizonyos feltételek megvalósulása (Széchenyi-terv folytatása, kis- és középvállalkozások támogatása, földtörvény módosítása, 3 százaléknál nagyobb béremelés) esetén szavazza meg a módosítást. Az ötletet ellenezték a kormánypártok, de Dávid Ibolya, az MDF elnöke is. Szeptember 19-én mind a négy párt aláírta azt az elvi deklarációt, amelyben kinyilvánították hazánk uniós tagságának támogatását. Ez azt is tartalmazta, hogy a csatlakozásról szóló népszavazást meg kell előznie az alkotmánymódosításnak.

Október 14-én lett volna az első négypárti - szakpolitikai - egyeztetés, ám az ellenzék ezen nem jelent meg, mondván: későn kapták kézhez a változtatás alapjául szolgáló koncepció tervezetét. A később sorra kerülő tárgyalásokon három főbb pont körül folyt a vita: 1. A Parlament és a kormány viszonya. 3. Magyarország szuverenitásának kérdése. 3. A népszavazás időpontja. Az ellenzék végül elérte, hogy a Medgyessy Péter miniszterelnök által javasolt március 15-i időpontnál később, áprilisban legyen a referendum. A kérdésben kompromisszum született, hiszen a kormány márciusban, az ellenzék pedig a csatlakozási szerződés áprilisi aláírása után kívánt népszavazást tartani. Végül arra hivatkozva, hogy a szerződés szövege már februárban ismert lesz, az ellenzék elfogadta az aláírás előtti dátumot, a koalíció pedig az áprilisi időpontot.
Többszöri egyeztetés után november 27-én a pártok aláírták a módosításról szóló szándéknyilatkozatot. December 3-án azonban ismét vita bontakozott ki. Az ellenzék szerint a kormány három olyan pontot is beterjesztett az Országgyűlés elé, amelyek nem szerepeltek az előzetes megállapodásban: a menekültekről, a miniszterek rendeletalkotásáról és a nemzetközi együttműködésről szóló klauzulák. Az ezekről szóló rendelkezéseket szükségesnek vélte belevenni az új alkotmányba Bárándy Péter igazságügyminiszter, a kormánypártok azonban késznek mutatkoztak a kompromisszumra. A végső megállapodás december 17-én született meg, a kifogásolt passzusok nem kerültek be a Magyar Köztársaság alkotmányába. A módosítást csaknem teljes konszenzussal - néhány képviselő figyelmetlen szavazásával - fogadta el a törvényhozás.

A módosítás értelmében 2003. április 12-én tartanak népszavazást a csatlakozásról, a következő kérdéssel: "Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?". A változtatás eredményeképpen Magyarország szuverenitásának egy része átszáll az Európai Unióra, annak Parlamentjére, Bizottságára és Tanácsára. Az uniós kérdésekben a mindenkori magyar kormánynak tájékoztatási kötelezettsége van a törvényhozás felé, míg az Országgyűlés véleményalkotási joggal bír.