A közoktatási törvény tervezett módosítása

Az Oktatási Minisztérium tervezete szerint jövő évtől a kisiskolásoknak nem lehetne írásbeli leckét adni hétvégére, iskolai szünetre, ezen kívül az alsó tagozatban megbukni sem lehetne. Magyar Bálint oktatási miniszter elmondta, hogy a szülők és a tanár együtt dönthetnének arról, hogy mikor mehet felsőbe a kisdiák.
A diákok 5 százaléka, 5-6000 gyerek bukik meg évente az általános iskola első osztályában. Az oktatási tárca vezetője azt szeretné, ha a kisdiákok az életüknek, életkoruknak megfelelő oktatásban részesülnének. Sipos János, a szaktárca közoktatásért felelős helyettes államtitkára elmondta, hogy a módosítás felmenő rendszerben lépne életbe, azaz az általános iskolát 2004 szeptemberében megkezdő tanulóknak már nem lehet leckét adni hétvégére és megbuktatni sem lehetne őket.

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (A buktatás buktatói?, Magyar Hírlap, 2003. január 9.) "a diákok iskolai terheit mérsékelni kell. Hogy ez miként valósulhat meg, már bonyolultabb kérdés. Lehet, hogy az lenne a helyes - miként az az Oktatási Minisztérium elképzelései között szerepel -, ha az általános iskola első négy évében nem lehetne megbuktatni a gyerekeket, mi több, házi feladatot sem kapnának hétvégékre. Lehet. Miként az is előfordulhat, hogy ezzel a problémákat csak a felsőbb osztályokba tolnák tovább. Gyanítható ugyanis, hogy az oktatásban nemcsak a buktatás és a hétvégi házi feladat gyakorlata bírálható. Az oktatás egésze tűnik elavultnak, a korszerű ismeretekkel szemben érzéketlennek. Valószínűleg az lenne a legfontosabb, hogy a gyerekek fogékonyságát, nyitottságát, érdeklődését fejlessze (ki) az iskola, s akkor nem 'robot módjára' tanulnának, hanem kedvvel, érdeklődéssel. Ehhez persze a tanárok tanítási, nevelési ambícióit is jó lenne visszahozni. Hogyan? Mivel? Pénzzel vagy anélkül? Abban értünk egyet az Oktatási Minisztériummal, hogy lépni kell. Az iskola az évek során mindinkább versenyistálló lett, nem pedig a nevelés jó hangulatú színtere. A változtatáshoz kellett több riasztó hazai és nemzetközi fölmérés, melyek szerint az elmúlt évtizedek új meg új olvasástanítási módszerei kitermelték a funkcionális analfabéták tömegét. Fiatal felnőttek képtelenek úgy elolvasni újságcikket vagy akár egy gyógyszer használati utasítását, hogy egyszersmind meg is értsék azt. Érvényesülni a demokráciákban, ez valóban kíván versenyszellemet, ám ezen kívül sok minden mást is. Arról nem beszélve, hogy a verseny fetisizálása (az iskolában különösen) több kárral jár, mint haszonnal. Emberek tömegeit arra tanítja, hogy ha bizonyos elvárásoknak nem tudnak megfelelni, akkor értéktelenebbek, mint a többiek. Előre megjósolható, a készülő törvényjavaslat ellenzői között sok szülő is ott lesz. Elbizonytalanított, megrémített, a mai világban pofonokat kapott emberek, akik azt akarják, hogy az ő gyerekeiket már ne pofozhassa az élet. Ezért engedik inkább az iskolában 'megpofoztatni' őket, azaz túlterhelni, hajszolni, akár megszégyeníteni. Az új törvény ettől próbálná megvédeni a kisdiákokat. Persze csak úgy sikerülhet, ha valóban szakszerűen, körültekintően alkalmazzák".

Hiller István oktatási politikai államtitkár szerint (In: Nincs bukás, hétvégi lecke az alsóban?, Magyar Hírlap, 2003. január 9.) "a közoktatási törvény módosításának tervezetébe több javaslat azért került be, hogy a gyermekek biztonságosabban írjanak, olvassanak, mielőtt elkezdenék az általános műveltséghez elengedhetetlen tantárgyak elsajátítását".

Az Oktatási Minisztéium a következő fontosabb változtatásokat tervezi: 1. Ezentúl nem tennék lehetővé az általános iskola első három évében az osztályismétlést a teljesítmény alapján. Azok a gyerekek azonban, akik túl sokat hiányoznak, a jövőben is megbukhatnak. 2. Alsó tagozatban kizárólag tanítók oktathatnak. Ötödik és hatodik osztályban tanítók és tanárok fele-fele arányban taníthatnák a diákokat. 3. Tilos lesz írásbeli házi feladatot adni a gyerekeknek a hétvégékre, ünnep- és a szabadnapokra. 4. A jövőben a tanárok kötelező óraszámon felüli munkáit is díjaznák, hogy a pedagógusok a pályán maradjanak, s ne kényszerüljenek másodállás vállalására.

Liskó Ilona oktatáskutató úgy véli (u.o.), hogy "a gyermek teljesítményét az első években inkább a családi háttér határozza meg, vagyis az, hogy a szülők mennyire készítették fel az iskolára. Ezért nem szerencsés és nem is igazságos megbuktatni azért, amiről még nem tehet. Már csak azért sem, mert ebben a korban a buktatás, bukás tartós kudarcélményt okoz". Liskó szerint "a tanítási szünetekben a gyerek 'dolga' a játék, a pihenés, nem pedig a házi feladatokkal bajlódni".

Sió László, a Fidesz oktatási kabinetjének vezetője szerint (u.o.) a pedagógusok nincsenek felkészítve a változásokra így ez "csak egy formális lépés, ami nem oldja meg problémát. Viszont konfliktushelyzetet vihet az osztályokba". Sió elmondta, hogy a változás esetében, mely szerint alsó tagozatban kizárólag tanítók oktathatnak és ötödik és hatodik osztályban tanítók és tanárok fele-fele arányban tanítsák a diákokat: "helyes a cél, de a gyakorlatban ez a szabályozás rosszul működik majd. Ugyanis a tagozatos iskolák jelenlegi tanárai állás nélkül maradhatnak, az iskola pedig nem tudja majd tartani a tagozat színvonalát. A felső tagozaton oktató tanárok 25 százaléka szorulhat szerinte így ki a tanításból". Sió úgy véli az , hogy tilos lesz írásbeli házi feladatot adni a gyerekeknek a hétvégékre, ünnep- és a szabadnapokra nem "a legjobb eszköz a tanulók terheinek csökkentésére, mert könnyen kijátszható és nehezen szankcionálható. Így lehet majd például a háziból szorgalmi vagy gyakorló feladat".

Ranschburg Jenő gyerekpszichológus szerint (u.o.) "egészen nyolcadik osztályig nem lenne szabad gyereket megbuktatni. Ebből ugyanis hihetetlen sok sérülés származik. Ha egy második osztályos gyerekkel megismételtetik az évet, azzal csak azt érik el, hogy iskola- és tanulásfóbiában fog szenvedni. Emellett minden tanulásra való fogékonyságot is elvesznek tőle. Az osztályismétlés megszégyenítéssel is jár, és az a gyerek nem fog energiát fektetni abba, hogy hatékony ismereteket szerezzen a későbbiekben. Borzasztóan ellene vagyok a hierarchiáknak. A szülők egy részének is komoly nézetváltozásra van szükségük, hogy ne csak abban mérjék gyerekük tudását, kettest vagy négyest visz-e haza".

Magyar Bálint oktatási miniszter szerint (u.o.) "a tárca célja a diákok terheinek csökkentése, hogy a gyerekekből ne váljanak tanuló-robotok. (....) a minisztérium minél szélesebb körben szeretné bevonni a szakmát és a szülőket a törvény előkészítésébe. Egyelőre úgy tűnik, a tervezett változtatások nem lesznek kötelezőek, azaz az egyes intézmények házon belül eldönthetik, kívánják-e a felvetett módon könnyíteni diákjaik életét. A kérdésben várhatóan az iskolaszéké lesz a döntő szó. A szülők az oktatási intézmény kiválasztásakor eldönthetik majd, hogy az új, könnyített rendszerben vagy a régi porosz modell szerint kívánják taníttatni gyermekeiket. Magyarország a tizenévesek olvasási és szövegértési képességeit tekintve a 23. helyen áll Európában, ez pedig azt jelenti, hogy a most működő, a diákokat feladatokkal elhalmozó modell nem megfelelő".

Mészáros Zsófia szerint (u.o.), aki már több éve dolgozik a Lauder Javne iskolában "a buktatással csak rombolni lehet, eredményt elérni nem. Ezzel ugyanis csak azt érik el, hogy a gyerek utál majd olvasni, görcsösen fogja majd a ceruzát. 'Sokszor egy másodikos tanuló, akinek napi öt órája van, meg délutáni különórái, jobban leterhelt, mint egy felnőtt, dolgozó ember'".

Adamik Ivett szerint, aki a Városligeti Általános Iskolában tanít (u.o.) "nem ért egyet, hogy a gyerekek ne kaphassanak házi feladatot a hétvégére. 'Ez egy ördögi kör. A tananyag ugyanis óriási, s ahhoz, hogy a gyerek jól el tudja sajátítani, muszáj, hogy otthon is gyakoroljon. Ha a tananyag csökkenne, akkor teljesen egyetértenék a módosítással. Ehhez azonban egy igen széles körű reformra lenne szükség'". Adamik szerint "néha muszáj évet ismételtetni, bár ez alsó tagozatban nem is annyira jellemző. 'Egy olvasni nem tudó gyereknek csak többet ártok, ha átengedem második osztályba'".

Vekerdi Tamás pszichológus szerint (u.o.) "a mostani javaslat gyakorlatilag már több iskolarendszerben működik, sikeresen. Ennek persze alapfeltétele, hogy szakszerűen nyúljanak a kérdéshez. Az álteljesítmény-hajhász iskolákban ugyanis nincsen idő arra, hogy a gyerekek megfelelően elsajátítsák az olyan alapvető kulturális dolgokat mint az írás, olvasás. Ezekre mind sok idő kell, nyugodtan, elnyújtva kell tanítani. Komplex átformáló folyamat szükségeltetik, aminek a törvénymódosítás fontos eleme lehetne. Kevés értelmetlenebb dolog van, mint a házi feladat. Egy kisiskolásnál főleg arra kellene a hangsúlyt fektetni, hogy az iskolában délelőtt - amikor még jól fog az agya - tanulja meg az anyagot. A kicsiknek délután játszaniuk kell, nem magolniuk".

Dobos Krisztina volt államtitkár, a Köznevelési Tanács tagja szerint "iskola (...) célja, hogy neveljük és tanítsuk a gyerekeket. Az unióba lépve pedig még inkább kiélezett lesz a verseny. Az első négy évet öt év alatt kellene teljesíteniük a gyerekeknek. Ha ezalatt nem tanulják meg az alapokat, akkor muszáj buktatni. A házi feladat eltörlésével nagyon nem értek egyet. Az ugyanis többek között azt a célt szolgálja, hogy a gyerek gondolkozhasson, elmélyülhessen az iskolában tanultakban. Divat azt mondani, hogy a gyerekek túlterheltek. Ez azonban nem azért van, mert az iskolában sokat ülnek, hanem amiatt, hogy a mai magyar iskolarendszer nem tud vagy nem mer kellőképpen differenciálni".

Hiller István, az oktatási tárca politikai államtitkáraszerint szerint (In: Varga Dóra: Írni, olvasni, számolni, Népszabadság, 2003. január 9.) "egy átfogó módosítás készül, melynek legfontosabb célkitűzése a diákok alapképességeinek megerősítése. Azt szeretnénk, hogy a tanulók biztosabb alapot kapjanak az olvasás, az írás, a szövegértés, illetve az elemi matematikai műveletek elsajátításakor. Az elmúlt időszakban voltak erről viták, melyek végül a tervezet szövegéből is kiolvasható nézethez vezettek. Nevezetesen, hogy az alapfokú oktatás az első évfolyamon kezdődik és a nyolcadik évfolyam végéig tart. Az első négyéves szakaszban az óvodából az iskolába való átvezetés és az elemi szintű képességek megalapozása, a második négyéves szakaszban pedig ezen készségek megszilárdítása és továbbfejlesztése történik. (...) Stabilitást akarunk az egyik oldalon, másrészről pedig nyitást az új felé. Látni kell mindenkinek, aki valamilyen formában részese volt a magyar oktatási rendszernek, hogy az olvasás, az írás és a számtani ismeretek kevéssé biztosak. A középfokú és a felsőfokú oktatás szereplői panaszkodnak, hogy erre nem lehet építeni, s mindenhol egy korábbi iskolai szakasz problémáját kell átvállalni. A megoldás az alapok megerősítése. (...) A lexikális ismeretek és az alapkészségek megfelelő arányban szerepelnek majd a tanmenetben, vagyis valóban nagyobb teret biztosítunk az alapkészségek kialakításának és megerősítésének. Ezért szerepel az a javaslatban, hogy az ötödik és a hatodik évfolyamon lehetőséget kell adni az alapképességek további megerősítésére. De ez a két évfolyam nem pusztán ezzel telne. A rendelkezésre álló időkeret felében tovább lehetne fejleszteni az alapképességeket, szaktárgyakat pedig az órakeret másik felében kellene oktatni. (...) nem hiszem, hogy attól növekszik a színvonal, hogy meg lehet buktatni a tanulókat. Úgy gondolom, sokkal nagyobb sikereket érhetünk el, ha nem kötelezzük ennyi idős korban évismétlésre a diákokat".

Hiller úgy véli "mindenki, akinek a családjában iskoláskorú gyermek van, tudja és látja, hogy túlterheltek a diákok. A terhelést nem tartom rossz dolognak, ám úgy látom, a jelenlegi helyzet már valóban az oktatás színvonalának romlásához vezet. De nem vezethet eredményre, ha pusztán óraszámcsökkentésben gondolkozunk. Ha ugyanazt a tananyagot kevesebb óraszámban akarjuk megtanítani, csak tovább nő a túlterheltség. Ezért került bele a költségvetési törvénybe az, hogy a diákok kötelező óraszámának csökkentése 2003 szeptemberében csak akkor léphet életbe, ha április 30-ig az oktatási miniszter megteremti a tananyagcsökkentés feltételeit. A házi feladattal kapcsolatos rendelkezés is ennek a kérdéskörnek a része. Mindezek csak együtt hozhatják meg a kívánt eredményt".

Hiller elmondta "a pedagógusok heti kötelező óraszámát nyáron tíz százalékkal csökkentettük. Javaslatunk szerint ezen felül legföljebb heti 7 túlórát vállalhatnának a pedagógusok az intézményvezetőkkel történő megállapodás alapján. A javaslat meghatároz egy kötelező, úgynevezett teljesítményszorzót is, ami a pluszmunkáért jár. Heti egy óra plusz- munkáért az alapbér 1,07-szerese, heti hét túlóráért 1,45-szöröse jár. De mindez csak akkor történhet így, ha a pedagógus és a munkaadó együttesen módosítja a munkaszerződést. Nincs semmilyen kötelezettség. (...) A javaslat rögzíti a túlórák számának felső határát, így mértéktelen túlórázásra nincs lehetőség. Mindazonáltal nem zárkózóm el attól, hogy a szakszervezetek véleménye is beépüljön a javaslatba. De nem szeretném, ha valamiféle álságosság csapdájába esnénk, és azt mondanánk, hogy a túlórázás, a pluszmunka a pedagógusok körében nem létezik. Az nem rongálja a tanár egészségét, ha a tanítás befejeztével biztosítási ügynökként talpal? Jól tudjuk, hogy a kilencvenes évek első felétől kezdődően a pedagógusok tömegei vállalnak képzettségüknek nem megfelelő munkát azért, hogy kiegészítsék jövedelmüket. Ne tegyünk úgy, mintha ez nem lenne!'"

Hiller István elmondta (In: Leopold Erika: Stabilitás a magyar közoktatásban, Népszava, 2003. január 3.) "az általunk javasolt módosítások legfőbb célkitűzése az alapkészségek, vagyis az értő olvasás, az írás, a számolás megerősítése. Ebben egyébként minden szakmai szervezet egyetért, már csak a részleteket kell egyeztetni.(...) Nem feltétlenül a módszerekkel volt gond, hanem az iskolarendszer egészével kísérletező gondolkodás okozott problémákat. Instabil volt a rendszer. A stabilitáshoz hozzátartozik a pedagógusbérektől kezdődően az iskola-felújítási programon át az alapkészségek megerősítése, az újra való nyitottság. Azt gondolom, hogy a parlamenti vita után a közoktatást nyugalmi állapotba helyezi a törvény. (...) A jelenlegi módosításban az szerepel, hogy alsó tagozatban hétvégére tilos írásos házi feladatot adni. Azt szeretnénk, ha az iskola lenne az elsődleges helyszíne az oktatásnak és a szervezett formájú nevelésnek, ez ne az otthonra háruljon. A 6-7-10 éves gyerekeknek ugyanis még időt kell hagyni a játékra, hiszen fontos, hogy testileg és lelkileg egészséges felnőttek legyenek majd belőlük. Persze nem azt mondjuk, hogy egyáltalán ne legyen házi feladat, de legalább a hétvége legyen szabad. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a közoktatási törvényben szerepel, biztos vagyok benne, hogy a szülők támogatását is élvezzük, és nem vitás, hogy a pedagógusok nagy része is egyetért velünk. (...) Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy az iskola akkor ér célt, ha fenyeget, ha a gyerekek görcsös gyomorral mennek az iskolába. Szerintem az is eredményes lehet, ha nem fenyegetéssel próbálunk hatni a gyerekre, hanem olyan légkört és hangulatot teremtünk, ami ösztönzőleg hat. Ezen persze lehet majd vitázni, de mi igyekeztünk gyermek-centrikus közoktatási törvényszemléletet kialakítani, hiszen az iskola főszereplője a gyermek, neki kell megadni minden segítséget a boldoguláshoz".

Hiller szerint "köztudott például, hogy a tanárok arra kényszerültek, hogy mellékállásban egészítsék ki keresetüket. Szeretnénk, ha a továbbiakban a tanárok a végzettségüknek megfelelő területen tudnának megfelelő jövedelmet szerezni. Ez nyilván elsősorban bérpolitika kérdése, amit az ősszel részben rendeztünk. Most annak teremtjük meg a lehetőségét, hogy heti hét órában, amennyiben a munkaadó és munkavállaló kölcsönösen megállapodik, akkor pluszteljesítményért pluszpénz járjon. A teljesítményszorzók 1,07 százalékos emeléstől 1,45 százalékos emelésig terjedhetnek. Ez nem kötelező egyik félre nézve sem, de jó lenne, ha a pedagógusok a tanári munkából tudnának megélni Magyarországon".

Gajdics Ottó szerint (A butaság iskolája, Magyar Nemzet, 2003. január 10.) "Magyar Bálint minisztériumában elkészült a közoktatási törvény legfrissebb módosítása, amely szerint az alsósokat nem lehet majd megbuktatni. Az indoklás szerint a lassabban érőknek, a hátrányos helyzetűeknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a bukás kudarcélménye nélkül jussanak el a negyedik év végéig. A látszólag roppant humánus elgondolás alapján tehát egészen negyedikig el lehet jutni anélkül, hogy a gyerek megtanulna olvasni, számolni. (...) Negyedik után persze más a helyzet. A készülő tervezetból ugyanis a közoktatásért felelős helyettes államtitkár szerint nem következik az, hogy aki a negyedik osztály végére nem tanul meg olvasni, mindenképpen eljut az ötödik osztályig. Majd valakik eldöntik, hogy tényleg nem tud, vagy csak úgy tesz, és amennyiben az egyszeregy eredménye sem jön ki pontosan, úgy a negyediket szegény nebulónak újra kell járni. Akkor viszont már a tervezet kiagyalói szerint jól bírja a bukással járó frusztrációt... Sajnos ebből az derül ki, a baloldall-liberális oktatáspolitikusok ismét késztetést éreznek a nemzet végső elbutítására. A tervezet - egyébként helyesen - abból indul ki, hogy növelni kell az alapkészségek elsajátítására fordított időt. Ezt teszik azok is, akik most kétszer járják az elsőt vagy a másodikat. Gyanítható, hogy nem az elégtelen osztályzat vagy a nem felelt meg szöveges bejegyzés frusztrálja őket elsősorban, hanem a sikertelenség. Az pedig ott kezdődik, hogy Pistike felismeri az A betűt, Danika viszont nem. Danikán tehát segíteni kell, de nem adminisztratív módszerekkel, hanem például adni kell elég pénzt az önkormányzatoknak, hogy ki tudják fizetni a pedagógusoknak a legújabb felzárkóztató módszerek elsajátitásának költségeit, a pluszmunka díját. Segíteni kell az iskolákat, hogy tudjanak csoportbontásban, kis létszámú osztályokban tanítani, hogy csak néhányat soroljak az üdvözítőbb megoldások közül. A porosz jellegű iskola liberalizálása úgy, hogy megfosztjuk a lényegét jelentő előmeneteli struktúrájától és értékelési rendjétől, tragikus következményekkel járhat. Mindez csak rosszabb eredményhez vezet, ha közben lényegi változás nem történik az iskolaszerkezetben és az iskolával szemben támasztott társadalmi elvárásokban. Pedig jó példát lehet találni az iskolareformra az unióban is nem egyet. Dániában például régen kitalálták (...) Nincs osztályzat, nincs bukás, nincs stressz, a tudás megszercése nem nyűg, hanem örömforrás mindenki számára, eredményeik fantasztikusak. Tizenöt fősek a csoportok, minden iskolának van sportcsarnoka és focipályája, nincs olyan kérése az igazgatóknak, amire a fenntartók sajnálnák a pénzt. Egy pedagógus négy órát tanít naponta. Amikor ott jártam, annyi dán koronáért, amennyi forintért magyar kollégáik A szorzó akkor tíz körül járt".

Kajtárné Botár Borbála, az oktatási tárca politikai főtanácsadója elmondta (In: Hanczár János: Cáfolják a Szonda-felmérést, Magyar Nemzet, 2003. január 10.) "a tervezett módosítás szerint az általános iskola negyedik évfolyamának a végéig a tanulót évismétlésre utasítani a tanulmányi eredményei miatt nem lehet. Hozzáffízte: ez nem vonatkozik arra, ha ez a gyermek igazolt vagy igazolatlan hiányzásai miatt válik szükségessé. A nevelotestület a negyedik évfolyam végén dönti el, hogy a gyermek megszerezte-e az életkorának megfelelo alapozó készségeket, vagy évet kell kell ismételnie. Az intézkedés célja, hogy a gyerekek a megfeleltetési kényszer miatt kicsi korban jelentkezo kudarcélményeit oldják. Kiemelte: a tervezet csak a hét végi, ünnepnapi és szünidei írásos házi feladatot törölné, hogy a család együtt tölthető szabadideje zavartalan legyen. Az alsó tagozatos osztályozás eltörlését pedig azért veszik fontolóra, mert ahány gyermek, annyiféle készség, képesség létezik, amelyek különböző életkorban rögzülnek a tanulóknál".

Sió László, a Fidesz oktatási tagozatának vezetője szerint (u.o.) "egyet lehet érteni azzal a céllal, hogy minden tanuló számára a saját fejlődési ütemének megfelelően biztosítson időt az iskola, ugyanakkor törvényi szinten nem szabad kötelezővé tenni, azt, hogy ne ismételhessen évet egy gyermek, ha például a szülei vagy a tanítói a fejlődése szempontjából ezt tartják célravezetőnek. A házi feladatokat sem szabad törvényi szinten szabályozni, rá kell bízni az iskolákra ennek a kérdésnek a kezelését. (...) az értékelés különböző formáinak alkalmazására a jelenleg hatályos törvény is biztosít bizonyos keretek között lehetőséget, ugyanakkor maga az osztályozás általában egy olyan fontos didaktikai eszköz, amely meghatározó a gyerek fejlődése szempontjából is. Ezért az e kérdést érintő jogszabály-változtatásokat csak nagyon megfontoltan lehet életbe léptetni".