Loppert Dániel pere

A tapolcai bíróság, rendzavarás szabálysértése miatt első fokon szóbeli figyelmeztetésben részesítette és az eljárási költségek megfizetésére kötelezte Loppert Dánielt, 20 éves egyetemistát, aki nyáron Kapolcson árulónak nevezte a magánemberként a Művészetek Völgyébe látogató Medgyessy Pétert. A miniszterelnök kíséretében lévő tapolcai rendőrkapitány, Scher József azonnal intézkedett, hogy a fiatalembert igazoltassák, majd később feljelentést tett rendzavarás miatt.
A Fidelitas szerint a per mögött az alapvető szabadságjogok korlátozására irányuló szándékok állnak, mivel az elmúlt tizenkét évben először fordul elő, hogy közszereplővel kapcsolatban megfogalmazott véleményéért valaki ellen közvádas eljárást indítsanak. A tárgyalás idején a polgári körök demonstráltak a bíróság előtt Loppert mellett. A demonstrációban részvevő Bayer Zsolt publicista a jelenlévők előtt kijelentette: Medgyessy Péter hazaáruló, hozzátéve: e kijelentése után nincs más választása a hatalomnak, mint hogy őt is felelősségre vonja.

Bayer Zsolt szerint (Dániel az oroszlánok között, Magyar Nemzet, 2002. november 25.) "hivatalban lévő miniszterelnökökkel, politikusokkal és közszereplőkkel szemben sokféleképpen kifejezhető az ellenszenvünk. Rendezhetünk ellenük kisebb-nagyobb tüntetéseket. Ezen alkalmakkor beszédeket mondhatunk, amelyekben kifejthetjük, hogy az adott politikus szerintünk hazug, becstelen, képmutató, álszent, elmondhatjuk, hogy az adott politikus egy tetű. Aztán kifejthetjük abbéli véleményünket, hogy az illető tökéletesen alkalmatlan feladata ellátására. Hogy gyengeelméjű. Moral insanity. Elmehetünk a tüntetésre kötéllel a nyakunkban, azt demonstrálni, hogy az adott politikus fel akar bennünket akasztani, tehát tömeggyilkos. Megvádolhatjuk az adott politikust antiszemitizmussal, rasszizmussal, ezek a legmenőbb vádak, erre ugranak Nyugaton is. Azután írhatunk újságcikkeket is a nekünk nem tetsző politikus ellen. Ezekben nevezhetjük mini Ducénak, utalva ezzel sértő módon testmagasságára, s egyben utalva arra is, hogy az illető maga Benito Mussolini, vagyis tömeggyilkos és diktátor. Leírhatjuk róla, hogy Sztálinra, Hitlerre és Néróra emlékeztet bennünket. Leírhatjuk, hogy egyedül hagyja zokogó kiskorú gyermekét az esőben, mert fontosabb neki a hatalom, mint a saját gyereke. Ha elég időnk van, és elég gazemberek vagyunk, írhatunk könyvet is a politikusról. Ebben leírhatjuk minden következmény nélkül, hogy az illetőt gyerekkorában sparhertráccsal verte az apja, többek között ezért lett belőle torz lelkű, cezaromániás állat. Ilyesmiket minden következmény nélkül leírhatunk, sőt biztosak lehetünk abban, hogy nagy elismerésben lesz részünk. Egyre kell vigyáznunk csupán: az adott politikus, akinek a becsületébe gázolunk éppen, mindenképpen jobboldali legyen. Akkor a siker nem marad el. (...) A politikus pedig tűr, mert a politikusnak 'mindent el kell viselnie'. Ez a legfőbb szentencia, már ha jobboldali politikus az illető. Ha baloldali, s ha ráadásul kommunista diktatúra fenntartója, szereplője és kiszolgálója volt, akkor változik a helyzet. Ebben az esetben a politikus egyáltalán nem köteles mindent elviselni, ebben az esetben a politikust meg kell védeni a nemtelen támadásokkal szemben. S ha volt kommunista diktatúra fenntartóiból, szereplőiből és kiszolgálóiból álló kormány gyakorolja éppen a hatalmat, olyankor mindjárt kibontakoznak a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának korlátai. Ezekben az esetekben a 'kormánynak igenis kötelessége megszabni, hogy mi kapható a könyvesboltokban'. Ilyenkor megérkezik a Zsidó Világkongresszus, és a magyar kormánnyal egyeztet a 'gyűlöletbeszéd' elleni törvényről. Ha volt kommunisták alakítanak kormányt, az ellenük tüntetőket elkezdi igazoltatni a rendőrség - tényleg megáll az ember esze, isten hozott, hetvenes évek -, és eljárások indulnak tüntetők ellen. Ezekben az időkben a kamerával felvett tüntetők munkahelyén pár nap múlva megjelenik a rendőrség, és érdeklődik az illető után".

Bayer: "Manapság, ha egy fiatalember 'hazaáruló' kiáltással fejezi ki megvetését a miniszterelnökkel szemben, akkor a rendőrség eljárást indít ellene. Mert - mondják a hivatalok, a média papjai meg a megmondóemberek -, 'elfogadhatatlan olyasvalakit lehazaárulózni, akit emiatt jogerősen nem ítéltek el'. Nagyszerű. Rákosi Mátyást soha nem ítélték el jogerősen hazaárulásért. Sem tömeggyilkosságért. Szépen, csendben meghalt Moszkvában. Kéretik nem lehazaárulózni. Kéretik Kádárt sem hazaárulónak tekinteni, jogerős ítélet nélkül múlt ki, sírját évente koszorúzzák. Péter Gábor nem volt gyilkos. Nincsen róla ítélet. Magas nyugdíjjal ment a pokolba. Jogerős ítélet nélkül nincsen hazaárulás. Ezt nem kalkulálta bele abba a nyári kapolcsi délutánba Loppert Dániel huszonéves fiatalember, amikor hazaárulónak merészelte nevezni a mi kis James Bondunkat".

Bayer: Medgyessy Péter védekezése, "az arcpirító, gyáva hazugság (...) úgy szól, hogy az IMF-csatlakozás sikere érdekében az szt-tiszt a szovjet titkosszolgálat ellen küzdött, imigyen szolgálva a haza érdekeit. Nos, 2003-ban a költségvetésből több mint hétszázmilliárd forint megy el adósság- és kamattörlesztésre. Nem árt tudnunk, hogy a belföldi adósságállomány csaknem nyolcvan százaléka is külföldi intézményi befektetők kezében van, hiszen ők az állampapírpiac legfőbb vásárlói, befektetői. Amúgy Magyarországon a legmagasabb az államkötvények utáni kamat, mivel a kincstárnak állandóan a költségvetési hiányt kell betömködnie, másképpen belefulladnánk az adósságba. Ma Magyarországon minden hatodik forint adósságszolgálatra megy el, s ezzel együtt vész kárba a munkánk is. Mert amúgy Magyarország - jelentem - nem deficites. A magyar gazdaság többet termel, mint amennyit fogyasztunk. A deficit kizárólag az adósságszolgálat miatt van. S a kölcsönöket amúgy többszörösen visszafizettük már - ennek ellenére még az ükunokáink is ugyanezeket a kölcsönöket fogják törleszteni, ez az adósságspirál lényege. Ez az adósságspirál pedig akkor kezdődött, amikor beküzdöttük magunkat az IMF-be. Amikor felvettük az első hiteleket. Mire is? Arra, hogy még egy darabig tudjuk finanszírozni a beteg beruházásokat, arra, hogy legyen miből továbbadni a Szovjetuniónak - természetesen sokkal alacsonyabb kamattal, mint ahogy mi kaptuk. Arra, hogy még egy évtizedig agonizálhasson a Kádár-rezsim".

Tóth Gy. László szerint (A szégyen napja, Magyar Nemzet, 2003. január 13.) "az ügy pikantériája, hogy a feljelentést a Medgyessy kíséretében lévő, kissé túlbuzgó tapolcai rendőrkapitány tette meg rendzavarás miatt (...) A bíróságnak nem lesz könnyű dolga, ha következetes akar maradni. Először is figyelembe kell vennie azt az Alkotmánybíróság által megfogalmazott elvet, amely szerint a politikusoknak és közéleti szereplőknek sokkal több kritikát, támadást stb. kell elviselniük, mint az egyszerű civil állampolgároknak. Tekintettel Medgyessy Péter közismert politikai múltjára és a hazai politikai közéletben eluralkodott és elfogadott stílusra, Loppert Dániel megszólalása higgadtnak és mérsékeltnek minosíthető. Visszafogott véleményét ráadásul egy olyan közéleti szereplővel kapcsolatban fogalmazta meg, akinek kötelessége eltűrni a véleménynyilvánítás szabadságából adódó kellemetlenségeket. Ezúton szeretnénk felhívni a bíróság, a tapolcai rendőrkapitány, a belügyminiszter és a miniszterelnök figyelmét arra, hogy az előző kormányzati ciklusban egyetlen, hasonló jellegű per sem volt, pedig Orbán Viktor akkori miniszterelnökkel sem bántak kesztyűs kézzel a baloldali politikusok és bértollnokok. (...) A kifinomult baloldali és balliberális 'vérprofi' entellektüelek hasonlították Orbán Viktort Hitlerhez, Sztálinhoz, Mussolinihez, Néróhoz, Maóhoz és Pol Pothoz, de Szálasihoz és Rákosihoz is".

Tóth Gy. szerint például Szanyi Tibor "egyetlen alkalommal sem titulálta árulónak az ország akkori miniszterelnökét, mindössze mocskos csalónak, tolvajnak, bajkeverőnek és bűnözőnek nevezte. (...) Szolgálataiért 2002 nyarán méltó jutalomban részesült: Szanyi Tibor - mindannyiunk közös szégyenére - a Magyar Köztársaság politikai államtitkáraként annak a magyar kabinetnek lett tagja, amelynek miniszterelnöke a 'leárulózott' Medgyessy Péter. Reméljük, a kifinomult érzékű tapolcai rendőrkapitány ezúttal is teszi a dolgát."

Tóth Gy. úgy véli "Loppert Dániel esetleges elítéléséből két következtetés vonható le. Az egyik, hogy a jelenlegi politikai-jogi-közigaz gatási hatalom igyekszik megfélemlíteni a polgárokat. A másik a sokat emlegetett kettős mérce ismételt alkalmazása: míg a szocialisták és a balliberálisok érthető érzékenységére mindenkinek tekintettel kell lennie, addig a jobboldali politikusokat és közszereplőket - mondhatnánk tradicionálisan - nem kötelező emberszámba venni".

Veress Jenő szerint (A per, Népszava, 2003. január 13.) "Dániel nyílt tekintetű, egészségesen ifjú magyar kölyök. A rendszerváltás idején lehetett óvodás is, középiskolás is. Egy biztos: a szocialista - ha úgy tetszik, elnyomó - rendszerről aligha gyűjthetett személyes tapasztalatokat. Az sem biztos, hogy pontosan tudja, kinek kiáltozott és az sem, hogy tudja, valójában mit kiáltozott. Dániel áldozat. Egy - immár a társadalom szélesebb rétegei által is - halálra ítélt gondolkodásmód, egy, az emberséges viszonyokat eltiporni sem rest politikai akarat áldozata. Márciusban Dániel talán még azt sem tudta (vajon ma tudja?), hogy valójában mi a Fidesz és mi az MDF, mi az MSZP és mi az SZDSZ. Közülük kik az ideológiai köpönyegforgatók és kik eredeti eszméik ortodox hívei. Hogy mi a különbség a konzervatív életszemlélet és a liberális felfogás között. Hogy valójában melyek a polgári és melyek a szociáldemokrata értékek. Hogy létezhetnek az Úrban hívő baloldaliak ugyanúgy, ahogyan hitetlen, csakis a pénz uralmát szolgáló politikai keresztények. Aztán áprilisban Dánielt nyilván komoly sokk érte. Talán tanárától, talán szülőjétől, talán egy idősebb baráttól - akire felnéz - kapott impulzust. Mondjuk plakátot, szórólapot, suttogó propaganda-handabandát, a gyalázatos eszköztár valamelyikét. Amitől egyszerűvé vált minden. Jókra és rosszakra osztódott a világ. Vagyunk, ugye, mi. (...) És vannak ők! Akik újra nyakunkra hozzák az ávót, az orosz csapatokat, elveszik a kenyeret, a munkát. (Ahogyan egy kitűnő szerző írta: visszajönnek a kommunisták és bevezetik a kapitalizmust.) Ők, akik megesküdtek a magyar haza elveszejtésére, választóik nyomorba döntésére! Dániel - és százezernyi társa - tehát lélekben felkelt a fenyegető rém ellen".

Veress úgy véli "Dániel tehát voltaképpen jóhiszeműen és ártatlanul kiáltozva leárulózta Medgyessyt, anélkül, hogy fogalma lett volna róla, mit jelent a szó. És - gyanítom - anélkül, hogy fogalma lett volna, kit és mit képvisel az 'áruló'. (...) Dániel áldozat. Ha nem is ugyanolyan, mint az Erzsébet hídi torlaszolók, akik szintúgy hittek az orbániádáknak. Hitték, hogy a jobboldal vezetői melléjük állnak majd durva provokációjukban. Keservesen csalódtak".

Veress: "Azt sem rejtem véka alá, hogy én voltaképpen Dániel mellett vagyok. Persze nem a politikailag serdületlen ifjúság bűnös megfertőzését helyeslem. Sem a felelőtlen, a realitásokkal, a jóérzéssel, a fiatalság jövőjével mit sem törődő percemberkék lelki brutalitását. De szeretnék olyan országban élni, ahol bárki a kormányfő arcába mondhatja, mit gondol róla. És nem olyanban, ahol egy semmi kis miniszter kitépethette a kazettát egy tévétársaság kamerájából, csak, mert neki nem tetsző kérdést kegyeskedtek intézni hozzá. Olyan országot gondolok, ahol a 'felségsértés' jogintézménye ismeretlen. Ahol egy, a főemberhez vágott lottyadt paradicsomért is legfeljebb a tisztítószámlát kell állni. És persze mindenekelőtt olyan országot, ahol mindez - polgárai kultúrájának okán - elő sem fordulhat. (...) Dániellel vagyok azért is, mert helytelenítem, hogy egy egyszerű rendőr komoly ügyet csinálhasson komolytalan - ha mégoly igazolhatatlan is - viselkedéséből. Helytelenítem, hogy bíróság elé citálnak egy süvölvényt, ahelyett, hogy valaki mélyen elbeszélgetne vele".

Veress szerint, ha a bíróság " - bármely csekély mértékben is - elmarasztalja a fiatalembert, abból a jobboldal politikai tőkét kovácsol. A kommunista diktatúra gondolatrendőrségéről harsoghatnak. Koncepciós perekről, a véleménynyilvánítás szabadságának sárba tiprásáról. (Vidáman elterelve így a figyelmet a saját házuk elől seprendőkről.) Ha viszont Dánielt felmentik, akkor menlevelet láthatnak a legalpáribb további támadásokra. Nem mellesleg hőst - valójában: szerencsétlen és jövőtlen strómant - faraghatnak szegény fiúból. Olyat, aki elhiszi: valóban történelmi tettet hajott végre néhány ostobácska kiáltással. És akinek így felszított lelki lángolása árnyékban saját pecsenyéjüket sütögethetik, azok, akiknek ez amúgy is szokásuk".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Tapolcai precedens, Magyar Hírlap, 2003. január 13.) "a véleménynyilvánítás szabadságáról szól az a vita, amely a Loppert-ügy kapcsán kibontakozott. A húszéves egyetemistát, aki egy kapolcsi rendezvényen háromszor kiáltotta Medgyessy Péter felé, hogy áruló, figyelmeztetésben részesítette a Tapolcai Városi Bíróság. Nem súlyos a határozat, ám a vita nem is erről folyik, hanem arról, hogyan került a bíróság elé a fiatalember. A rendőrség nem volt-e túlbuzgó, amikor hivatalból eljárást indított ellene? Az a rendőrség, amely számtalan futballmeccsen durva, trágár, rasszista bekiabálások, sőt verekedések esetén sem indít legtöbbször eljárást a vétkesek ellen. Meg arról is szól ez a nem nagy horderejű, mégis fontos vita, hogy sérti-e a szabálysértési döntés a véleménynyilvánítás jogát, sőt arról is, vélemény hangzott-e el egyáltalán Kapolcson vagy tényállítás. A nagy tekintélyű ügyvéd szerint, ha valakit árulónak neveznek, az tényállítás. És ha azt mondta volna: szerény véleményem szerint ön áruló? Az mi volna? A mi szerény véleményünk szerint ez nem tényállítás. Nem derül ki, miben áll az árulás, mikor történt, ki ellen irányult. Ez tipikusan egy sértő minősítés, egy megbélyegzés, nyilvánvalóan hangulatkeltő célzattal. Ha az ilyen, kétségkívül kellemetlen, sértő, igazságtalannak érzett megnyilvánulásokkal szemben mindig büntetőjogi vagy szabálysértési, tehát közhatalmi eszközökkel lépnének fel, az nagyon aránytalan és torz megoldásokhoz vezetne. És határtalan mennyiségű ügyhöz. Ám az sem szülne jó vért, ha kiderülne, csak a miniszterelnök sértegetése esetén viszi a rendőrség bíróság elé az ügyet. Az Alkotmánybíróság szerint a szólásszabadság korlátozásának minimális feltétele, hogy a 'szólásban' benne legyen a köznyugalom megzavarásának lehetősége. Ez a kapolcsi három 'áruló' alighanem legfeljebb a miniszterelnök és a helyi rendőrkapitány nyugalmának megzavarására volt alkalmas, semmi másra. Azokkal értünk tehát egyet, akik szerint a közvádas eljárás ilyen esetekben aránytalan és felesleges".

Halmai Gábor alkotmányjogász szerint (In: 'Árulózás', Magyar Hírlap, 2003. január 15.) "alkolmányosan aggályos, hogy egy ilyen kijelentésért felelősségre vonjanak valakit. Az Alkotmánybíróságnak a szólásszabadság kapcsán felállított tesztje szerint az elmarasztaláshoz a kijelentésnek minimálisan a köznyugalom megzavarásának lehetőségét kellene magában hordoznia. A másik teszt, amelyet szintén használ az Alkotmánybíróság, az értékítélet és a tényállítás közötti különbségtétel. Elvileg a tényállításnál könnyebb a korlátozás elfogadása - a véleménynél szinte korlátlan a szabadság. Ha azonban az ominózus szöveget minősíteni kell, az sokkal inkább véleménynyilvánítás. Nem arra utal, hogy az illető valamilyen konkrét cselekedettel hazaárulást követett el, s különösen nem arra, hogy kimerítette volna a Btk. ilyen című tényállását. Nem mondanám, hogy egy ilyen szövegnek mindenféle jogi következmény nélkül kellene maradnia, de e jogi következménynek polgári joginak kellene lennie. Ha ez Medgyessy Péter becsületét sérti, minden lehetősége megvan arra, hogy személyiségi jogi pert indítson. Elvileg büntetőjogi, magánvádas becsületsértési eljárásra is lehetőség van, de nagy különbseg, hogy az nem közvád alapján indul, nem az ügyészség indítja".

Tóth Mihály egyetemi tanár és büntetőjogász szerint (u.o.) "minden rendezvénynek megvan a maga rendje, és ahhoz a véleménynyilvánítás szabadságának semmi köze. A szabálysértési kódex szerint szabálysértést követ el, aki olyan kirívóan közösségellenes magatartást tanúsít, ami lehet verbális vagy tettekben megnyilvánuló magatartás is-, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást keltem. Mert itt erről van szó, nem a riadalomról. Még az sem kell hozzá, hogy bárki megbotránkozzon. Tehát a szó szakmai értelmében ez nem úgynevezett eredmény-szabálysértés, mindössze alkalmasnak kell lennie a tettnek ahhoz, hogy egy ilyen hatást kiválthasson. A hazaáruló a legsúlyosabb sértés egy politikussal szemben. S ez független attól, hogy rágalmazás, becsületsértés miatt a sértett kezdeményezheti az eljárást. 1994 óta a hivatalos személy megsértése nem szerepel a Btk-ban. Ami miatt itt eljártak -független a miniszterelnöktől s a kijelentésnek a miniszterelnököt esetleg sértő mivoltától, az, hogy egy nyilvános rendezvényen, ahol valaki épp egy beszédet mondott, egy ilyen bekiabalás elhangzott, ami alkalmas lehet a résztvevők megbotránkoztatására. Ezért a szabálysértési eljárás lefolytatását én törvényesnek tartom".

Swendt Pál szerint (Loppert a házózat csapdájában, Magyar Nemzet, 2003. január 15.) "elhárítótisztként tevékenykedett a rendszerváltozás előtt a Loppert Dániel ügyében eljáró tapolcai rendőrkapitány. Scher József alezredes a rendszerváltozás előtt őrnagyi rangban elháritótisztként tevékenykedett, és beosztottja volt Horeczky Lászlónak, aki ma a Veszprém megyei főkapitány bűnügyi helyettese- Horeczky korábban az állambiztonsági szolgálat osztályvezetőjeként dolgozott Veszprém megyében".

Gusztos Péter SZDSZ-es országgyűlési képviselő a Loppert-üggyel kapcsolatban elmondta: "olyan országban szeretnénk élni, ahol az embereknek joguk van butaságokat kiabálni, akár a miniszterelnökre is". Gusztos nem kommentálta a bíróság ítéletét, de szerencsétlennek tartja, hogy a rendőrség annak idején hivatalból indított eljárást a kormányfőnek kiabáló fiatalember ellen, mert "egy demokratikus köztársaságban nincsenek szent tehenek, akiket ne érhetne nyilvános kritika".

Horváth Balázs ügyvéd, MDF-es országgyűlési képviselő: (Loppert Dániel kirakatpere súlyos aránytévesztés, Magyar Nemzet, 2003. január 16.) "néhány évvel ezelőtt a Veszprémi Akadémiai Bizottság ülésén Lengyel László szocialista elkötelzettségtű politológus - többek között - olyan kijelentést tett, hogy az Antall József vezette kormán minden tagja korrupt, valamennyi miniszterne megvan a maga ára. A nyilvánvaló hazugság miatt mind a Veszprémi Városi Bíróság, mind a Veszprém Megyei Bíróság elmarasztalta a vádlottat, a Legfelsőbb Bíróság azonban felmentette azzal, hogy az elhangzott hazugság 'csak' véleménynyilvánítás volt A Lengyel-féle kijelentés idején én is a kormány tagja voltam, innen a személyes érintettség".

Horváth szerint "Loppert Dániel bekiabálása nem volt rendzavarás (...), s ezzel ellentétes álláspontját a bírónő nem is tudta megindokolni. Az eljárást szabátysértés hiánya miatt meg kellett volna szüntelnie. Az más kérdés, hogy az 'áruló' jelzőt vagy állítást sértőnek érezte-e Medgyessy Péter miniszterelnök úr. Ha igen, úgy magánindítványt kellett volna a hatóság előtt előterjesztenie. (...) a rendőrség nem indíthatott volna eljárást Loppert Dániel ellen, a tapolcai bírónő pedig nem marasztalhatta volna el a jog szabályai szerint. (...) A német újraegyesítés után Kohl kancellár, az egykori Kelet-Németország Greiffswald nevű városában járt, ahol baloldali tüntetők paradicsommal és tojással dobálták meg. A kancellár letörölte arcáról a mocskot, és csupán ennyit mondott: 'Örülök, hogy van már tojásuk!' Feljelentés az ügyben nem történt!"

Horváth: "jogszabályok szerint az is rendzavarást követ el, aki közösségellenes magatartásával másokban megbotránkozást, riadalmat kelt. Én most a civil ruhás rendőrök 'kiemelési' akciójára gondolok, mert ha Medgyessy Péter miniszterelnök úr a bekiabálást becsületbeli ügynek gondolta, tehát két ember közötti ellenszenv kifejeződésének, akkor mi köze van ehhez a sok rendőrnek? Egy magánügybe milyen alapon avatkozik bele 'hatóságként' - egy csomó civil ruhás ember? Bennem inkább az vetődik fel, eljátszva a gondolattal, hogy a rendzavarást esetleg - fölösleges akciójukkal - ők követhették el. Persze eljárást ezért én nem kezdeményeznék, ellenkezőleg, a Loppert Dániel ellen indultat - mivel cselekménye nem valósít meg szabálysértést feltétlenül megszüntetném".