MDF: mit jelent a megújulás?

A 2002-es választási vereségek után az MDF vezetése az önálló politizálás mellett foglalt és foglal állást. A legnépszerűbb magyar politikus, Dávid Ibolya pártelnöki pozíciója egyelőre megingathatatlan. A Fórum igyekszik hangsúlyosan megjelenni szinte minden ügyben, ám ezek kapcsán hol a kormánypártokhoz, hol a Fideszhez sodródik. A pártban a legalapvetőbb törésvonal az önállóság és a pártunió kapcsán fogalmazódott meg, a küzdelem az előbbi javára látszik eldőlni. Ennek ellenére az MDF teljesítménye nem mondható jónak, mert társadalmi támogatottsága továbbra is a parlamenti küszöb alatt van.

HÍR: Az MDF 17 megyei, valamint budapesti szervezete is Dávid Ibolyát jelölte a párt elnökének, aki az Országos Választmánytól is megkapta a szükséges jelölést. Az elnökválasztásra az MDF országos gyűlésén kerül sor, február 15-én. A Fórum másik két elnökjelöltje Gémesi György és Lezsák Sándor volt, ám ők visszaléptek és az elnökségi tagságért szállnak harcba. Dávid Ibolyát, a párt jelenlegi első emberét így ellenjelölt nélkül választhatják újra első számú vezetővé az MDF-ben. Dávid elmondása szerint a párt jövőjét meghatározó legfontosabb kérdésekben egyetértenek Gémesivel és Lezsákkal. Lezsák Sándor nem látja értelmét a vezetőváltásnak, míg Gémesi György arra hívta fel a figyelmet, hogy pártjuk élén a legnépszerűbb magyar politikus áll. Boross Péter volt miniszterelnök nem vonul vissza a politizálástól, de nem kíván elnökségi tag lenni.

ELEMZÉS: Az MDF megújulásra készül. A párt eddigi politikusaival kíván eredményesebb politikát folytatni, hangsúlyosabb belpolitikai szerepet játszani és nagyobb népszerűségre törni. A Fórum amellett, hogy hangsúlyozza elkötelezettségét a jobboldali, mérsékelten konzervatív értékek mellett, uniós ügyekben egyetért a kormány álláspontjával és az Országgyűlésben is többször szavazott a koalíciós pártokkal, illetve az MSZP-vel együtt. Az MDF tehát egyrészt klasszikus értelemben vett konzervativizmusát hangsúlyozza, másrészt próbál modern, európai pártként megjelenni. A pártban több törésvonal is kirajzolódik, amelyek néhol keresztbe metszik egymást. Az elsőszámú törés Dávid Ibolya személye körül alakult ki, a második az önállóság és a pártunió kérdésében, a harmadik különállás a Fórumon belül a radikálisabb és a mérsékeltebb politizálás kapcsán vehető észre. A törésvonalakon túl az MDF politizálása összetett stílus tekintetében is. A Fórum megnyilvánulásai a modernitás és a maradiság széles spektrumában mozognak.

Az MDF korábbi frakcióvezetője, Balsai István november 11-én mondott le posztjáról. Balsai több bírálatot is kapott a párton belül, hogy nem fogalmaz meg markáns, a Fideszétől eltérő véleményt fontos politikai ügyekben. Balsai utóda Herényi Károly lett. A frakcióvezető-váltás már a februári tisztújító gyűlést készítette elő. Az új frakcióvezető politikailag egyértelműen Dávid Ibolya mellett áll. Balsait leginkább Horváth Balázs és Bába Iván támogatják a párton belül.

Boross Péter volt miniszterelnök aktívan politizál pártjában. Október 23-a előtt elhatárolódott a Fidesz-MPP radikalizmusától és találkozót szervezett az 56-os szervezetek és Medgyessy Péter között. 2003. elején levelet írt a Magyar Nemzet főszerkesztőjének, amiben szintén az újság és a Fidesz-MPP magatartását kérte számon, amely gyakran irányul a Fórum ellen.

A párt belső vitái leginkább az önállóság körül kristályosodnak ki. Többen továbbra is a Fidesszel együtt politizálnának (Balsai, Font Sándor, Horváth Balázs), ők a fiatal demokraták által szorgalmazott pártunióba is bevinnék az MDF-et. A párt ezen része úgy véli, az MDF hosszú távú politikai fennmaradása megköveteli a legerősebb jobboldali erővel való szoros együttműködést. Ha Dávid Ibolyát újra megválasztják a Fórum elnökének, az végérvényesen eldönti, hogy az MDF egyedül politizál a jövőben a jobboldali értékek mentén. Mivel Balsai István leváltásával az összes stratégiai jelentőségű (elnöki, frakcióvezetői és Csáky András révén választmányi elnöki) posztot a különutas politika hívei birtokolják, így az "egy a tábor, egy a zászló" és az "egy a tábor, több a zászló" kérdése eldőlni látszik a jobboldalon, az utóbbi javára.

A párt politikusai nem csak mérsékelt hangon szólalnak meg a belpolitikában. Az MDF sokszor jelenik meg speciálisan, kelet-európai módon konzervatív kontextusban. Október 23-án az MDF több képviselője megjelent az Országgyűlésben (a Fidesszel ellentétben), Dávid Ibolya beszédet is mondott. Eközben Lezsák Sándor azt követelte az MSZP-től, hogy kérjenek bocsánatot a múltban elkövetett bűneikért, míg Balsai István a Széna téren arról beszélt, hogy 2002-ben sem lehet végérvényesen lezárni a múltat. A párt tehát rendelkezik olyan politikusokkal, akik a Fideszhez hasonló stílusban politizálnak, ám ez többnyire nem tud hangsúlyosan megjelenni a politikában.

Az egyházak támogatása kapcsán kirobbanó vitában a párt az Alkotmánybírósághoz fordult, amiért az előző kormány döntése ellenére a felekezetek nem a népszámlálási adatok, hanem az adófelajánlások alapján kapnak támogatást. Szászfalvi László, az emberi jogi bizottság MDF-es tagja olyan kompromisszumos megoldást javasolt, amely alapján az egyházak választhattak volna, hogy mi alapján kapjanak dotációt. A javaslatot a koalíciós többség leszavazta.

Miközben Dávid Ibolya az Európai Unió feltétlen támogatójaként jeleníti meg pártját (saját integrációs honlapot is indított a Fórum), addig olyan hangok is észrevehetőek az MDF-ben, amelyeket méltán kifogásolhat az Unió. Gémesi György és Pichler Imre az oktatási törvény módosítása kapcsán január 17-én elmondták: érthetetlennek tartják, hogy a roma gyerekek külön osztályba tömörülését segítő pedagógusi törekvéseket elmarasztalják.

Miközben a párt vezetése folyamatosan hangsúlyozza eltökéltségét az önálló politizálás mellett, addig támogatottsága továbbra is 1-2 százalékon áll, akárcsak az elmúlt években. A látványos deklarációk nem hoznak népszerűség-emelkedést. A párt igyekszik témákat hangsúlyosan megjeleníteni, ez azonban nem hozza meg a várt eredményt. Az MDF tehát karakteres, mégsem sikeres politikailag.