Elnökválasztás az SZDSZ-ben

Bauer Tamás pártelnökségért való indulása az SZDSZ-ben az alternatíva létét próbálja bebizonyítani a pártban. Egy évtizede a jelenlegi pártvezetés iránya érvényesül a pártban (Pető, Kuncze, Magyar, Demszky, majd ismét Kuncze elnökletével). Bauer önállóbb, de egyszersmind elvibb irányt kíván szabni a szabad demokratáknak. Minden bizonnyal az SZDSZ-ben továbbra is Kuncze Gábor marad az elnök márciust követően, ám Bauer eredménye megmutathatja, a párttagság mennyire elégedett a párt jelenlegi politizálásával, helyzetével.

HÍR: Március elején tisztújító küldöttgyűlést tart az SZDSZ, amelyen a küldöttek pártelnököt is választanak. A jelenlegi pártvezető, Kuncze Gábor sokáig egyedüli indulónak tűnt, ám az Országos Tanács január 25-i ülésén Bauer Tamás bejelentette: elegendő számú jelölés esetén ő is pályázik a pártelnöki posztra. Bauer alternatívát kíván nyújtani a jelenlegi pártvezetéssel szemben. A politikus úgy fogalmazott: két elveszített választás után, amikor még elég távol van a következő voksolás, lehetőség kínálkozik arra, hogy az SZDSZ szembenézzen helyzetével. A pártelnökségért való induláshoz az SZDSZ-ben ötven tag vagy öt pártszervezet ajánlása szükséges. Demszky Gábor főpolgármester kijelentette: Kuncze Gábort támogatja az elnökválasztáson, mert benne lát garanciát a párt egységére, Magyarország egyetlen liberális pártjának sikeres megjelenítésére. A főpolgármester - aki az Európai Parlamenti-választásokon is indulni kíván - komolytalannak és ártalmasnak minősítette Bauer indulását.

ELEMZÉS: Bauer Tamás országgyűlési képviselőként az egyik legaktívabb, leggyakrabban felszólaló parlamenti politikus volt, ám a 2002-es választásokon nem került be a törvényhozásba. Indulása a pártvezetésért inkább jelképes, elért eredménye azonban megmutatja majd, mennyire nagy az elégedetlenség az SZDSZ-en belül. Bauer politikai pozíciója, állásfoglalásai megmutatják a szabaddemokratáknál tapasztalható törésvonalakat.

Bauer Tamás elismert gazdaságpolitikus, liberális elveket valló közgazdász. Dolgozott a Pénzügykutató Intézetben a nyolcvanas években, többek között Bokros Lajossal, Csillag Istvánnal, Kupa Mihállyal, Lengyel Lászlóval, Matolcsy Györggyel és Surányi Györggyel együtt. Bauer 1994-től 2002-ig volt pártja országgyűlési képviselője. A frakcióban a gazdaságpolitika szakértője volt, Tardos Márton, Sós Károly Attila és Gál Gyula Parlamentből való kiesése után az utolsó közgazdász volt az SZDSZ frakciójában. A 2002-es választások után a gazdasági témák éppen Bauer ellenfele, Kuncze Gábor kompetenciájába tartoznak.

Bauer az MSZP-vel való koalíció és szoros együttműködés egyik legfőbb szorgalmazója volt 1998 után pártján belül. Emiatt többször összeütközésbe került a liberális párt önállóbb politikáját erősíteni kívánó szárnnyal (Demszky Gábor, Magyar Bálint). 2002. májusa után a politikus továbbra is azt a politikai felfogást követte, amely az MSZP-vel való koalíció mellett állt ki, ám egyszersmind az SZDSZ számára az önálló arculatot, saját, a többi pártétól jól elkülöníthető, markáns politizálást kívánta erősíteni. Kritikákkal illette pártját a koalíciós tárgyalások miatt, mert véleménye szerint az SZDSZ nem azokat a tárcákat szerezte meg, amelyek segíthették volna programja megvalósításában. Ez a kettős felfogás (szoros együttműködés az MSZP-vel és önálló politika egyszerre) igen nehezen kommunikálható, ami azt eredményezte, hogy Bauer Tamás elszigetelődött az SZDSZ-en belül, valamint a párttagság körében is csak nehezen tudta népszerűsíteni üzeneteit. Ezt a tendenciát erősítette az a tény, hogy parlamenti mandátumának megszűnése miatt a nyilvánosság elérése is elsősorban publicisztikákra, interjúkra korlátozódott.

Amikor Zwack Péter, az SZDSZ képviselője október végén lemondott mandátumáról, Bauer Tamás számára esély kínálkozott, hogy ismét képviselővé váljon. A párt Országos Tanácsa (OT) azonban nem a tavaszi választásokon az országos lista 21. helyén induló közgazdászt (eredetileg a bejutó 16. helyre tették, majd hátrébb csúsztatták), hanem a 66. helyre "rangsorolt" Mézes Évát delegálta Zwack helyére. Az indoklás szerint a frakcióban nem volt egészségüggyel foglalkozó szakember, és az orvos Mézes Éva pótolhatja ezt a hiányt. Többen úgy vélték, hogy az SZDSZ vezetésének terhes lett volna Bauer ismételt megjelenése a frakcióban, ezért kicsiny (34-33-as) többséggel ugyan, de a politikailag ismeretlen Mézes mellett foglalt állást az OT. Ekkor az SZDSZ tehát nem csupán egy parlamenti helyről, hanem közvetve a párt irányáról is szavazott. Bauer ugyanis folyamatos kritikákat fogalmazott meg a koalíciós tárgyalásokat követően is pártja, illetve a kormány felé. Bírálta a Fidesz-mintára bevezetett "öninterpellációk" rendszerét, a Mécs-bizottság működését és a kistérségi megbízottak kinevezési módját is. Bauer szerint ezek tipikusan olyan témák lettek volna, amelyekben az SZDSZ önálló és észrevehető véleményt tudott volna megfogalmazni.

Bauer Tamás támogatói köre az SZDSZ-en belül meglehetősen szűk, az értelmiségi holdudvarra korlátozódik. Párton belüli ellenzékisége mindig kérdések elé állította az SZDSZ-t, korábbi ügyvivői testületi tagsága révén meg tudta jeleníteni az ellenpólust. Ilyen eset volt Demszky Gábor pártelnökké választása is 2000 végén. Demszky önálló, az MSZP-től elkülönülő stratégiát hirdetett meg, amivel Bauer - akkor még - nem értett egyet. Az elnökválasztáshoz szükséges támogatást bizonyára megszerzi majd, de komoly ellenfele nem lehet Kuncze Gábornak.

Az SZDSZ-re jellemző, hogy megalakulása óta egy szűk csoport tölti be a pártvezetői posztokat. Ebbe a körbe Kuncze Gábor, Pető Iván, Magyar Bálint és Demszky Gábor tartozik. A szűk pártvezetői kör pszichológiai konfliktusokat is gerjeszthet az SZDSZ-ben, amelyek idővel politikai konfliktussá válhatnak. Ezeket a vitákat a pártvezetés nem kívánja kivinni a nyilvánosság elé, mert ezzel a "vitatkozós párt" képét jelenítenék meg. Bauer Tamás álláspontja viszont éppen az, hogy egy demokratikusan működő pártban a viták természetesek, azokat nyilvánosan is le lehet folytatni.

Bauer Tamás nem mondható sikeres politikusnak. Parlamenti választások alkalmával nem tudott egyéni képviselői mandátumot szerezni. Indulása inkább szimbolikus a jelenlegi elnökválasztáson. Személye, politizálása és megnyilvánulásai jól mutatják azt a cezúrát, amely pártján belül az "elviek" (Bauer, Kis János, Fodor Gábor) és a "pragmatikusok" (Kuncze Gábor, Magyar Bálint) között húzódik. Előbbi csoport szerint Kunczéék leginkább a közvélemény-kutatási adatokat tartják szem előtt, és csak azokhoz igazítják politikájukat. A jelenlegi pártvezetés szerint azonban a tisztán elvi politizálás nem hozhat sikereket az SZDSZ számára. Ezért a liberális elvek megjelenítésén túl megfelelő, a realitásokhoz és az aktuális helyzethez alkalmazkodó politikát kell folytatnia a pártnak.