A tízek levele - a magyar euroatlanti politika átalakulása?

2003-02-06

A tíz európai vezető politikus közös nyilatkozata egymástól eltérő magyarázatokat vont maga után, egyben vitákat generált. Medgyessy Péter aláírása jelentheti egyfelől az Egyesült Államokkal való szövetségi kapcsolatok szorosabbra húzásának szándékát, de a magyar kormány EU-politikájában is változásokat indíthat el. Elképzelhető, hogy a tíz aláíró ország alkalmi összefogása egy unión belüli, a francia-német dominanciát ellensúlyozó tartós szövetség előfutára. A levél először okozott konfliktust 1990 óta Magyarország atlanti és európai kapcsolataiban. Az ellenzék elutasítóan fogadta Medgyessy részvételét az ügyben. Az egyeztetés hiányát rótta fel, valamint a háború támogatását hangsúlyozta, amely ellenkezik a magyar közvélemény többségének véleményével is.

HÍR: Január 29-én nyolc európai állam- és kormányfő közös nyilatkozatot fogalmazott meg Nagy-Britannia és Spanyolország vezetésével, amelyben álláspontjukat rögzítik az iraki konfliktusról. A levelet Tony Blair-en és José Maria Aznar-on kívül aláírta az olasz, a lengyel, a portugál és a dán miniszterelnök, a cseh köztársasági elnök és Medgyessy Péter magyar kormányfő is. Később ellátta kézjegyével a szlovák és szlovén miniszterelnök is. A levél egységes közös európai álláspontot kíván kialakítani Irak kérdésében, a háború megindítását csak ENSZ-támogatás mellett, bizonyítékokkal alátámasztva látja indokoltnak. A levelet nem írta alá a francia elnök és a német kancellár. E két ország vezetése ellenzi az iraki háborút. Az Európai Bizottság elnökének szóvivője közölte: a levél nem az Európai Unió álláspontját tükrözi. A washingtoni Fehér Ház viszont üdvözölte a tíz államférfi közös nyilatkozatát. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke a testület összehívását kezdeményezi a közös nyilatkozat miatt. Az ellenzéki politikus úgy fogalmazott: nem hiszi, hogy a kormányfőnek joga lenne kész helyzet elé állítani a magyar közvéleményt.

ELEMZÉS: A levél komoly vitát gerjesztett mind az Európai Unióban, mind a magyar belpolitikában. A központi vitakérdés: szembement-e a dokumentum az Unióval, illetve kitapinthatóak-e azok az erővonalak, amelyek az európai stratégiai politikát alakítják. Ez Magyarország helyét, viszonyait is felveti az európai integrációban.

Medgyessy Péter az Európai Tanács elnökségét ellátó Görögországban tárgyalt akkor, amikor megjelent a nyolc állami vezető közös levele. A dokumentumot később nem csak az Európai Bizottság, hanem Görögország is kifogásolta, ráadásul tudomásuk sem volt létéről. A kormány tájékoztatása szerint Medgyessy Pétert Nagy-Britannia magyarországi nagykövete kérte fel az aláírásra, a miniszterelnök erről Kovács László külügyminiszterrel és szakértőkkel is egyeztetett. Európai vélemények szerint Tony Blair révén az amerikai elnök külpolitikai offenzívába kezdett, hogy minél több szövetségest állítson maga mellé a háborút illetően. Amerikában a levelet sikerként értékelték, a Wall Street Journal megemlíti, hogy a folyamat révén elszigetelődhet Németország és Franciaország euroatlanti kérdésekben.

Az eltérő értelmezések alapvetően a levél összetettségéből fakadnak. A megfogalmazásban sokszor kerül elő az Egyesült Államok támogatása. Ebből leszűrhető, hogy a politikusok támogatják George W. Bush stratégiai politikáját. A közös nyilatkozat azonban mindvégig hangsúlyozza a "transzatlanti összefogást". Közös európai álláspontot kívánnak kialakítani, az európai egység jelentőségét hangsúlyozzák. A záró részben az ENSZ-hez fordulnak a kormány- és államfők. Az iraki háború abban az esetben lenne politikailag elfogadható, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa is támogatná a fegyveres beavatkozást. Medgyessy Péter és kollégái a levél utolsó mondataiban így fogalmaznak: "Ha határozatait nem tartják be, a Biztonsági Tanács elveszíti hitelét, és ez a világ békéjének gyengüléséhez vezet. Biztosak vagyunk abban, hogy a Biztonsági Tanács tudja, mi a felelőssége." Ezzel előrevetítik, hogy BT-határozat nélkül nem elfogadható háború, ám politikailag megzsarolják, kész helyzet elé állítják a nemzetközi szervezetet. A nyilatkozat bírálóinak is ez az egyik legfőbb érve.

A magyar fogadtatás a parlamenti erőviszonyok logikájának megfelelő volt. A kormánypártok frakciói egyetértettek Medgyessy Péterrel a levél tartalmában. A Fidesz és az MDF politikusai elfogadhatatlannak tartották azt. Az ellenzék az egyeztetés hiányát rótta fel a miniszterelnöknek, amiért fontos külpolitikai kérdésben nem kérte ki a pártok véleményét. Németh Zsolt azzal érvelt, hogy könnyen ellentétbe kerülhet Magyarország az európai integráció 25 tagja közül a többséggel, azaz 15 alá nem író állammal. Emiatt a fideszes politikus is az egységes európai álláspontot hiányolta, ami Magyarországnak és Európának is elsődleges érdeke volna. Az MDF politikusai, Herényi Károly és Csampa Zsolt úgy vélték, a nyilatkozat idő előtti, mert a háború csak a legvégső eszköz. Az ellenzék tehát érvelésében inkább az Egyesült Államok támogatását hangsúlyozta, a BT-felhatalmazás szükségességét (ami benne volt a szövegben) nem. A Fidesz és az MDF egyúttal kihagyta azt a lehetőséget, amellyel súlyos kritikát fogalmazhatott meg a miniszterelnök felé. A nyilatkozat ugyanis burkoltan, de megzsarolja az ENSZ Biztonsági Tanácsát. Ezt a tényt hatásosan fordíthatták volna Medgyessy Péter ellen. Orbán Viktor volt miniszterelnök szintén bírálta a kormányfőt, mondanivalója a béke fenntartására összpontosult. Ebből a szempontból pedig a fellépés károsan hat - hangsúlyozta Orbán.

Magyarországon a Gallup Intézet felmérése alapján a közvélemény 71 százaléka ellenzi az iraki háborút. Ez az érték Lengyelországot és Csehországot kivéve alacsonyabb, mint a deklarációt aláíró többi államban. Az állásponttal egyet nem értő politikusok országaiban ugyanakkor jóval magasabb az ellenzők aránya (Németországban 87, Franciaországban 86 százalék). Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a magyar társadalom döntő többsége ellenzi az iraki háborút. Kommunikációs szempontból hátrányosan érinti a kormányt, hogy a médiában a tízek állásfoglalását abból a szempontból hangsúlyozták, hogy egységfrontba tömörülnek az aláírók azzal az Egyesült Államokkal, amely akár ENSZ-felhatalmazás nélkül is megindítaná a támadóakciót.

A közös fellépésben gyakran olvashatunk az Egyesült Államok és Európa együttműködéséről. E felvetés miatt szakadás következhet be Európa stratégiai politikájában is. A fő törésvonal a NATO létrejötte óta Nagy-Britannia, illetve Németország és Franciaország között látható Európában. Nagy-Britannia számára az Egyesült Államok az első számú külpolitikai és védelmi partner. Az Európai Közösségbe Nagy Britannia 1973-ban gazdasági megfontolások miatt, nehéziparának visszaesése miatt lépett be. A szorosabb politikai integrációt a szigetország mindig is elutasította. Így nem lett tagja az Európai Monetáris Uniónak, azaz az euróövezetnek sem. Ezzel szemben a kontinentális Európa két legnagyobb állama számára a közös fellépés - a természetes versengés mellett - immár hagyományos. Ebben az európai nagyhatalmi státus mellett időről-időre közrejátszik vezetőik többnyire jónak mondható személyes viszonya. Ez leginkább a hetvenes-nyolcvanas években volt tettenérhető. Valéry Giscard D'Estaing és Helmut Schmidt, majd Francois Mitterrand és Helmut Kohl jó viszonya "hajtotta" a francia-német tandemet európai ügyekben. Chirac és Schröder viszonya ugyan kevésbé baráti, ám a politikai realitások többnyire egy térfélre sodorják őket. Ez történt ezúttal is, az iraki konfliktus ügyében. Ha tartósan megmarad az elkülönülés az Egyesült Államok - Nagy-Britannia tengely és a francia-német együttműködés között, az átírhatja az euroatlanti együttműködés kereteit. Az aláíró államok politikusai olyan helyzetet teremthetnek, amely gyengíti a francia-német együttműködést, egyúttal erősíti az ellensúlyt az Unió két legnagyobb tagállamával szemben. Ez az erőviszony-átrendeződés hosszú távra is irányt adhat az európai hatalmi viszonyoknak.

Ez utóbbi kérdésben Magyarország helyzete is változhat. A magyar külpolitika prioritásai között a rendszerváltozás óta szerepel az euroatlanti integráció kérdése. Ez a NATO-csatlakozás és az EU-tagság ügyében csapódott le elsődlegesen. Az iraki kérdés azonban eldöntheti, hogy a transzatlanti integráció vagy az uniós tagság lesz a magyar külpolitika főárama. Az európai vezetők közös nyilatkozata tehát az ellentét továbbterjedése esetén először okozhat konfliktust Magyarország szövetségi politikájában. Medgyessy Péter George W. Bush-nál tett novemberi látogatásakor biztosította az amerikai elnököt, hogy a magyar EU-csatlakozással nem gyengülnek a magyar-amerikai kapcsolatok. Ugyanekkor Kovács Lászlónak "Több Európa, több Amerika" címmel jelent meg írása a Washington Post-ban. A magyar diplomácia nem tekinti kizárólagosnak az EU-tagság után sem az európai politikában való részvételt. Hazánk hagyományos gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatai azonban egyértelműen az európai orientációt teszik elsődlegessé.

KOMMENTÁR: A tíz európai vezető politikus közös nyilatkozata egymástól eltérő magyarázatokat vont maga után, egyben vitákat generált. Medgyessy Péter aláírása jelentheti egyfelől az Egyesült Államokkal való szövetségi kapcsolatok szorosabbra húzásának szándékát, de a magyar kormány EU-politikájában is változásokat indíthat el. Elképzelhető, hogy a tíz aláíró ország alkalmi összefogása egy unión belüli, a francia-német dominanciát ellensúlyozó tartós szövetség előfutára. A levél először okozott konfliktust 1990 óta Magyarország atlanti és európai kapcsolataiban. Az ellenzék elutasítóan fogadta Medgyessy részvételét az ügyben. Az egyeztetés hiányát rótta fel, valamint a háború támogatását hangsúlyozta, amely ellenkezik a magyar közvélemény többségének véleményével is.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384