Orbán Viktor országértékelő beszéde

Orbán Viktor országértékelő beszédet mondott a Pesti Vigadóban. A volt miniszterelnök komoly kritikával illette a kormányt, amely szerinte megnyilatkozásai alapján az Irak elleni háború mellett áll. Az uniós csatlakozással kapcsolatban az ex-kormányfő elmondta, minden korábbi várakozásunkat alulmúló feltételekkel csatlakozhat Magyarország az Unióhoz.
Orbán Viktor szerint itt az ideje, hogy a Medgyessy-kormány megnyugtató válaszokat adjon az embereknek, akik tartanak a csatlakozástól. A jelenlegi kabinetet arra kérte, ne csináljanak az uniós csatlakozásból pártpolitikát. A volt kormányfő beszédében élesen bírálta a kormány gazdaság- és külpolitikáját és aggasztónak nevezte azokat a híreket, amelyek a gyár és iskolabezárásokról, valamint a sztrájkkészültségről szólnak. Horn Gyula MSZP-s politikus az évértékelőre reagálva elmondta, hogy Orbán Viktor beszéde a Medgyessy-kormány ellen indított rágalomhadjáratról szólt.

Fricz Tamás politológus szerint (In: Kis Ferenc, Jezsó Ákos: Orbán a hamis vádakról, Magyar Nemzet, 2003. február 7.) "egy felszabadult ellenzéki vezető politikust hallhaltunk, Orbán Viktor nyolc hónap után ismét rátalált önmagára Az exminiszterelnök beszéde áttörésként is értékelhető, hiszen kijelölte, végig vette szisztematikusan azokat a fontos stratégiai kérdéseket, amelyekkel a jővőben foglalkoznia kell az ellenzéknek. Orbán Viktor nem pusztán kritizálta a Medgyessy-kabinet eddigi tevékenységét hanem arról is beszélt, hogy milyen alternatívákban gondolkozik, mit és hogyan csinálna másként. 1999-ben indult az évértékelő kormányfői beszédek sora, s ennek folytatásaként értékelhető a tegnapi is, ugyan ellenzéki szemszögből, ám ez a faja politika új arculatot kapott innentől kezdve. Az európai uniós csatlakozásunkról Orbán Viktornak egy árnyalt, de mégis kellően kritikus álláspontot sikerült megfogalmaznia. Az országban, a társadalom egyes részeiben értékelhető egy bizonyos fajta unióellenes hangulat, amelyet nem hagyott szó nélkül a szónok sem, úgyanakkor világossá tette, hogy ő és pártja a csatlakozás mellett áll. Összességében egyjól felépített, az új szerepének tökéletesen megfelelő beszédet hallhattunk Orbán Viktortól".

Ágh Attila politológus Orbán Viktor beszédével kapcsolatban elmondta (u.o.) "azt vártam, hogy OrbánViktor egyéltelmű választ ad az európai uniós csatlakozásunkra. Sajnos, ilyet sem kaptunk, mert most is lebegtette a kérdést, mondván: valamivel több érv szól az igen mellett. Ez számomra igen nagy csalódás volt. Nem ezt az érvelést vártam, hanem egy határozott és egyértelmű igent, amely mozgósítást jelent a saját táborában: 'mindenki menjen el szavazni, és határozottan igennel szavazzunk a csatlakozás mellett' Ehelyett egy nyugaton nagyon nehen védhető érvelést kaptuk, miszerint csak másodosztályú tagok leszünk az unión belül. Azt hiszem, a beszédnek ez a része fog külföldön, sajnálatos módon, negatív benyomást kelteni. A beszéd második részében a szónok abból a feltételezésből indult ki, hogy a Fidesz politikája a lakosság többségének támogatását élvezi, és a következő kormány ezen fordított. Ha ez így lenne, akkor mindnyájunkban megdöbbenést keltettek volna a tavalyi választások eredményei. Akkor is, ha csekély többséggel, de a baloldal nyert. Sokakban felmerül a kérdés, akkor miért és hogyan vesztették el a választásokat. Erre sem kaptunk választ. Ez is csalódás".

Dési János szerint (Egy értéken kezelt beszéd, Népszava, 2003. február 7.) "egyrészt teljesen érthető, hogy a jelentős politikai eseményeknek szóló, nagy figyelem kíséri Orbán Viktor csütörtöki, vigadóbeli, immár szokásosnak nevezhető beszédét. Annál is inkább, mert Orbán kitűnő szónok, aki mindig megörvendezteti hallgatóságát néhány elsőrangú bonmot-val. Másrészt azért tegyük fel a kérdést. Momentán ki is az az Orbán Viktor? A Magyar Köztársaság volt miniszterelnöke - mint ilyennek fontos a szava, de hát több volt kormányfőnk is van már nekünk, mégsem gondolja senki azt, beleértve az exminiszterelnököket, hogy nekik országot kellene értékelniük. Persze minden tisztes demokráciában ha az ellenzék vezetője programot hirdet, az ország szempontjából fontos ügyekről beszél, akkor az lényeges esemény, amelyről a politizáló közvéleménynek véleményt kell formálnia. Csakhogy Orbán Viktor momentán nem az ellenzék vezetője, még csak az ellenzék egyik pártjának, a Fidesznek sem az - egyszerű, jól fizetett elnökségi tag ott. Illetve árnyaljuk ezt az egyszerű jelzőt. Egyrészt Orbán Viktor és hívei szisztematikusan és a már megszokott közepes dramaturgiai érzékkel készítik elő az egykori Fidesz-elnök visszatérését a párt élére. Hiszen nemcsak Orbán emberei kérik ezt, hanem a fideszesek legkülönfélébb csoportjainak spontán levelezői is. Rövidesen tehát újra ott terem, és akkor folytathatja küzdelmét a többi jobboldali párt közös karámba terelésére".

Dési szerint "másrészt a Fidesz számára váratlan választási vereség után sokáig nem tudták eldönteni, milyen szerepet szánjanak Orbán Viktornak. Eljátszottak a gondolattal, hogy tegyenek úgy, mintha továbbra is ő lenne a polgári Magyarország miniszterelnöke. De hát az egész Magyarországnak csak egy miniszterelnöke van - és ez momentán nem Orbán. Akkor talán legyen az egyesült jobboldali ellenzék vezetője. De hát az MDF köszöni, nem akar részt venni a tervezett pártunióban, most már a maradék kereszténydemokraták is rájöttek, egészségesebb egy kis távolságot tartani a nagy testvértől, a kisgazdák pedig bedarálva. Itt vannak még a polgári körök - de hát ez nem egy egységes, jól szervezett csapat, Orbán sem tölt be ebben semmiféle formális tisztséget, legfeljebb egy ilyen köröcskének a tagja. Különben is a polgári körök sok tekintetben egyre kínosabbak lesznek. Nem egy megátalkodott EU-ellenessége még fog kellemetlen perceket szerezni Orbánnak - de ez is egy másik történet. Formális funkció híján Orbán beszédének a szerepe tehát annyi, hogy mint jövendő miniszterelnök lépjen föl. Nemcsak Medgyessy Péterrel szemben mutasson választási lehetőséget, de saját párthívei körében is elvegye az esetleg a kormányfői tisztségre kacsintók kedvét. Itt van, jól van, nem adta fel. Az csak a mai ellenzék sajátos helyzetét mutatja, hogy végül is olyan valaki beszél az ő nevében, aki formailag nem a vezetője. Nem választották meg, nem felelős párttestületeknek a tetteiért, a szavaiért. Ettől persze még izgalmas volt, ami elhangzott, csak éppen az értékén kell kezelni".

Orbán Viktor országértékelő beszédében elmondta az előző kormányban (In: Orbán Viktor beszéde a Pesti Vigadóban, Magyar Nemzet, 2003. február 8.) "minden veszélyes pillanatban, minden nehéz döntés előtt azt az egyszerű kérdést tettük föl: mi a magyar érdek. Most egy távoli fenyegető háború vetíti ránk az árnyékát. Sokan, tán az ország többsége is úgy érzi, hogy nem tudjuk, mi a helyes válasz. Sodródunk, mintha elmulasztották volna föltenni a kérdést: mi a magyar érdek. Ehelyett csak arról hallunk, hogy mik az ilyen-olyan külföldi elvárások. Mintha a külpolitika irányítói számára homályban maradna, mi is a magyar érdek. Márpedig, kérem, a homály a tévedés birodalma. Most, hogy a számunkra egyébként valóban fontos fővárosokból egymásnak is ellent mondó jelzések, mondjuk ki, időnként kívánságok, sőt elvárások is érkeznek, a saját magyar érdekek iránytűje hiányában, minthogyha eltévednénk a hatalmi játszmák dzsungelében. (...) ma a világ és mi, magyar polgárok úgy tudjuk, hogy a magyar kormány a háború oldalán áll. A kormány azonban nem azonos az országgal. A magyar emberek elsöprő többsége békét, igen, békét akar. S valóban, mi úgy látjuk, hogy a békés megoldásra még maradt esély. Éppen ezért meg kell őrizni a józanságunkat, a mi meggyőződésünk az, hogy a magyar érdek azt kívánja, hogy amíg csak egy hajszálnyi esély is van a békére, igazodás és kapkodás helyett higgadtan és nyugodtan kell cselekednünk mindig a béke érdekébe".

Orbán úgy véli "lezárultak a tárgyalások, és kiderült, hogy minden korábbi várakozásunkat alulmúló feltételekkel fogunk csatlakozni. Talán az sem túlzás, ha néhányan úgy fogalmaznak, hogy bizony néhány esztendőn át másodrendű tagként fogunk csatlakozni az Európai Unióhoz. A számokat ismerjük, a példák világosak. Az egy főre jutó támogatás ügyében Magyarországnak mintegy 49 euró jut, Görögország esetében, amely nálunk azért jóval erősebb állam, ez 437 euró, Portugália esetében pedig 418. Ma már azt is tudjuk, hogy a magyar gazdáknak negyed annyi támogatás jut, mint egy francia, egy német, egy osztrák vagy ki tudja, milyen nyugat-európai gazdának. Vagyis kimondhatjuk, hogy a belépés feltételei számos ponton keresztezik az egyenlő verseny, a józan ész és a méltányosság elvét. Lassan azt is megtanuljuk mindannyian Magyarországon, hogy a belépés után nem a jól megérdemelt pihenés, hanem további küzdelmek, egy, a mainál is erősebb verseny vár ránk. Ez mind igaz, ezek a vélemények mind megfontolandóak. Mégis a sok ellenérv mellett a belépés mellett szóló érvek, úgy érzem, valamivel többet nyomnak a latba".

Orbán véleménye szerint "egyre többen érzik úgy, hogy az Európai Unió melletti állásfoglalást a kormány valójában a saját maga támogatottságaként akarja bemutatni. Ez a kormánypárti szándék, úgy érzem, a gondolkodó emberek előtt már lelepleződött. (...) Ezért azt javasoljuk a tisztelt kormánynak, hogy ne csináljanak az európai uniós népszavazásból pártpolitikát. Az embereket pedig nagy tisztelettel arra kérjük, hogy április 12-én ne a kormányról, akármit is gondoljanak felőle, ne a kormányról, hanem az európai uniós csatlakozásról mondják el a véleményüket".

Orbán szerint "az Európai Unióról szóló vita fölszínre hozott egy másik, talán az elmondottaknál is súlyosabb problémát. Ez nem más, mint a szólás- és gondolatszabadság, véleményszabadság kérdése, ha úgy tetszik, a demokrácia szíve közepének kérdése. (...) A kormánykampány egyik jelmondata így hangzik: Aki az Európai Unió tagsága ellen szavaz, az a gyerekei jövője ellen szavaz. (...) ez durvább, mint a régi és emlékezetes aki nincs velünk, az ellenünk van. Az ilyen érvek talán célravezetőek lehettek a termelőszövetkezetbe való önkéntes belépéskor, de bizonyára nem célravezetőek az Európai Unióba való belépéskor. Úgy tűnik, (...) hiába vágja be valaki a demokrácia szótárát, ha a nyelvtan a régi marad. (...) ha valakit ugyanis megbélyegeznek azzal, hogy eladta gyermekei jövőjét, azt lényegében kirekesztik a jóravaló emberek közösségéből. Egy demokráciában a népszavazás éppen ennek az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy kíváncsiak vagyunk egymás véleményére. Aki felelős tisztet visel, kérem, annak legyen füle meghallani a kérdéseket, és legyen füle is, és legyen szíve is meghallani a kétségek és bizonytalanságok okait. A meggyőzés, ez kell ma mindannyiunknak megtanulni, a meggyőzés hallgatással kezdődik, a másik meghallgatásával".

Orbán szerint "a legszembetűnőbb jelensége a mai közéletnek talán az, hogy van itt egy tíz hónap után sem lankadó, szinte megmagyarázhatatlannak tűnő rombolási kényszer, amellyel a mai vezetők rárontanak mindenre, ami a polgári kormány idején született meg. Széchenyi-terv, diákhitel, autópálya-építés, gazdahitel, családi vállalkozások, Terror Háza, Bozsik-program, Nemzeti Színház, státustörvény. Lényegében azt mondhatjuk: úgy tűnik, semmi sem volt jól úgy, ahogy az előző négyben megépítettük. Olykor már az ember néha arra gondol, hogy talán még az esztergomi hidat is hajlandóak lennének lebontani, csakhogy húsz méterrel odébb ők építsék újjá. A szomorú az, hogy nem csupán anyagi és szellemi értékekben esik ilyenkor kár, hanem mindez kárt okoz a lelkekben is. Érzelmeiben, fogalmazzunk úgy, önérzetükben bántják meg, mondjuk azt is talán, milliószám az embereket, azokat, akik tudtak, és máig is tudnak örülni hazánk gyarapodásának. Mindannyian tudjuk, 1998 és 2002 között, bár ezek az esztendők egyáltalán nem voltak hibátlan évek, hazánk mégis sokat fejlődött, sokat erősödött, szépült és gyarapodott. Jó lelkiismerettel kívánhatjuk azt, hogy soha rosszabb négy éve a magyaroknak ne legyen. Van-e magyarázat, van-e valamilyen ésszerű magyarázat erre a romboló dühre? Van-e magyarázat arra, hogy az ország egyre sűrűsödő és súlyosbodó gondjai helyett a kormány inkább az ellenzékkel foglalkozik? Van-e magyarázat arra, hogy felelős kormány helyett az ellenzék ellenzékeként viselkedik? A düh egyik lehetséges magyarázata, (...) talán az lehet, hogy a korábbi, mi tagadás, szégyellnivaló koholt vádjaikról egymás után bizonyosodik be azok valótlansága. Nem jött 23 millió munkavállaló Romániából Magyarországra, nem vették el a szabad szombatot, nem volt hosszú bájtok éjszakája, nem érkeztek kamionok Ausztriából titkos MSZP-ellenes röpcédulákkal, nem volt kivetnivaló a Terror Háza gazdálkodásában, nem volt visszaélés a Széchenyi-film körül. A kormány államtitkárának éppen legutóbb kellett elnézést kérnie a Bánk bán-film készítőitől, mert alaptalanul hírbe hozta őket. Megjegyzem, ez az államtitkár már a kormány harmadik tagja, aki bírósági pert veszít valótlan kijelentései miatt. És a sort még hosszan folytathatnám. (...) talán mindezeken túl a másik ok az lehet, hogy a 2002-es választások olyan kiegyenlített végeredménnyel zárultak, amely egy eddig mindannyiunk számára ismeretlen és új helyzetet teremtett".

Orbán szerint "mindannyiunknak meg kell barátkoznia; a jelenlegi és a jövőbeli kormányoknak is. Az emberek többsége - talán nem tévedek, ha azt mondom, elsöprő többsége - pártszimpátiától függetlenül, (...) magáénak érzi az elmúlt esztendők legfontosabb vívmányait. Magáénak érzi a család és gyermeknevelés kiemelt támogatását, magáénak érzi a gáz, a villany, a gyógyszer, a közlekedés szigorú átszabályozását, a nemzeti vagyon védelmét, a magyar vállalkozók előnyhöz juttatását, magáénak érzi a magyar föld védelmét, a családi gazdaságokat, a szigorú büntető politikát, magáénak érzi a kábítószer üldözését, és magáénak érzi, azt hiszem, a státustörvényt is. Ezeket az értékeket, célokat és vívmányokat az emberek többsége a kormányváltástól függetlenül, függetlenül attól, hogy a kormányváltásra szavaztak-e vagy sem, eddig is támogatta, most is támogatja, és józan ésszel gondolkodva kimondhatjuk, hogy valószínűleg a jövőben is támogatni fogja, mert az emberek többsége számára nem politika, hanem maga az élet, méghozzá az ő saját és családja személyes élete. Ha kényelmetlen is, de mindenkinek meg kell barátkozni azzal a gondolattal és ténnyel, hogy a mostani négy év mércéjét az előző négy év eredményei adják. Ideje mindannyiunknak megbarátkozni azzal a gondolattal és ténnyel, hogy a mai idők teljesítményét azt bizony a Széchenyi-tervvel, a státustörvénnyel, a családi adókedvezménnyel, a diákhitellel, a Mária Valéria híddal, az erdélyi egyetemmel, és a Nemzeti Színházzal fogják majd megmérni".

Orbán: "vegyük például a közbiztonság, a bűnözés vagy a bűnüldözés esetét. 1998 és 2002 között 600 ezerről 400 ezerre csökkent a bűncselekmények száma. Mindannyian tudjuk, hogy ilyen folyamatos és jelentős csökkenés az utóbbi tíz-egynéhány esztendőben nem történt. Ráadásul nagyságrendekkel, mintegy 30 százalékkal csökkent a visszaeső elkövetők száma is. Mondhatjuk tehát azt, hogy négy év kemény munkája árán ma kevesebb bűnöző van az utcán, és jóval kevesebb megrögzött bűnöző van az utcán, mint korábban volt. Vagyis kijelenthetjük azt, hogy a büntető törvények szigorítása meghozta a várt eredményt, bizony a szigorú büntetés kilátásba helyezésének igenis van visszatartó ereje. De 2003 márciusától, egy korábbi döntésnek megfelelően, jelentősen enyhítik majd a büntető törvények szigorúságát. Az emberek ezt nem akarják. Akkor kinek jó ez? Úgy tűnik, hogy a kormány valójában a törvénytisztelő emberek sokaságával áll szemben. Vagy nézzük például a kábítószer ügyét. A legutóbbi időkig szigorúan üldözték a kábítószereket és azok terjesztőit. A kormány ezt most megváltoztatja, (...) az új szabály lényege az, hogy mentesülhet a büntetés alól az, bizonyos föltételek mellett, aki az iskolában kábítószert ad át fogyasztás céljára. A minisztertől kapott állásfoglalás szerint az átad szó egyébként vonatkozik a pénz ellenében történő átadásra is. Kinek jó ez? Mi szülők ezt ellenezzük. És azt hiszem, elvárjuk mindenkitől, mindig minden kormánytól, hogy az a személy, aki az iskolában kábítószert ad át gyermekeinknek, azt bizony kellő szigorral büntessék meg. (...) úgy tűnik, hogy a kormány ebben az esetben a gyermeküket féltő kisgyermekes szülőkkel áll szemben".

Orbán: "lássuk a privatizáció meg az állami vagyon jövőjének kérdését. Magyarországon ma a nemzeti össztermék több mint 80 százalékát a magángazdaság adja. Ez az arány magasabb, mint jó néhány nyugat-európai ország esetében. 1994 és '98 között a megelőző szocialista kormányzás idején a stratégiai vagyon egy tekintélyes részét, a mi véleményünk szerint, áron alul eladták. Számos visszaélést, korrupciót lepleztek le. A magyar gazdaság kitettsége az idegen tőkének így jelentősen nőtt. A kormány ugyan, nyilván nem véletlenül, hanem összefüggésben a népszavazással, április 12-e utánra halasztotta a konkrét döntések bejelentését, de már megkezdte az állami vagyon kiárusításának előkészítését. Kinek jó ez, ha az embereknek mintegy 80 százaléka valójában szemben áll a kormány ilyen irányú szándékaival. Vagy (...) nézzük a magyar vállalkozók ügyét. Az emberek többsége szerint, ezt egy fölmérés világosan mutatja (...) előnyben kell részesíteni a magyar vállalkozókat. Kevesen tudják, de Nyugat-Európában a közbeszerzéseknek általában 80 százalékát, de van olyan állam, ahol 90 százalékát mindig, hogyhogy nem, de hazai cégek szokták elnyerni. Most, nálunk, itt Magyarországon úgy írják ki az autópálya-építési pályázatokat, s ezt nem is titkolják el, hogy szándékosan kizárják a versenyből a magyar cégeket. Kinek jó ez?"

Orbán szerint "nyilvánvaló, hogy azok a gyárbezárások, amelyeknek eredményeképpen ezerszám kerülnek az emberek utcára, súlyos bajt jelentenek ma Magyarországnak. Hol fognak munkát kapni ezek az emberek? Mi úgy gondoltuk, ha ez bekövetkezik, majd a magyar kis- és középvállalkozók adnak nekik munkát. Feltéve, ha a magyar állam is támogatja ebben a kis- és középvállalkozókat. Mondjuk egy Széchenyi-tervvel. Megfojtották a Széchenyi-tervet. Kinek jó ez, (...) hiszen a munkaügyi miniszter okos ember, előbb-utóbb be fogják látni, hogy újabb beruházások hiányában csak a magyar vállalkozások támogatása hozhatja meg a munkanélküliség csökkenését és a várt eredményt. Itt is érvényes a régi bölcsesség: inkább kétszer mérni, mint egyszer vágni. (...) az erős forint esete kísértetiesen hasonlít az előzőkre. A magyar emberek hisznek az erős forintban. Jó okuk van erre, mert tudják, ha a forint gyenge, akkor emelkednek az árak, és ez lerontja az ő munkájuk értékét, leértékeli a keresetüket. A kormány azonban gyengíteni akarja a forintot. Kinek jó ez? Itt is azzal a helyzettel állunk szemben, hogy a vita valójában a forintban bízó emberek, valószínűleg a többség és a hivatalban lévő kormány között áll fönn. Említsük meg egy zárójeles megjegyzés erejéig, hogy nemzetközi tapsvihart és szakmai elismerést kiváltva verte vissza a Magyar Nemzeti Bank a forint rovására megindított nemzetközi spekulációkat, és így több tízmilliárd forint bevételt hozott a magyar államnak. Érthetetlen, hogy a kormány ilyen körülmények között Járai Zsigmondot a jegybank elnökét támadja, holott eddig ő volt az egyetlen az ország vezetői közül, aki pénzt hozott a házhoz".

Orbán: "a családi gazdálkodók eddig hektáronként 16 ezer forint támogatást kaptak, és rendelkezésre álltak a kedvezményes gazdahitelek. A kormány ezt a támogatást a felére csökkentette, a gazdahiteleket eltörölte. Kinek jó ez? Kinek jó ez különösen olyan körülmények között, amikor mindannyian tudjuk, hogy a mezőgazdaságból élő tízezer szám kerülnek majd nehéz helyzetbe, hiszen az eddiginél is nehezebb verseny körülményei közepette kell majd helytállniuk a náluk jobb állapotban és jobban támogatott európai uniós kollégáikkal szemben. Kinek jó ez, (...) Az embereknek biztosan nem".

Orbán úgy véli "vannak a közéletben más figyelemre méltó jelenségek is (...) Itt van például az a figyelemre méltó jelenség, hogy a gyárak bezárásáért a magyar vállalkozók támogatásának elmaradása helyett az 50 ezer forintos minimálbért hibáztatják (...). Csak öszehasonlításul. Portugáliában a minimálbér kétszer, Görögországban több mint két és félszer, Spanyolországban két és félszer, Írországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban pedig ötször annyi volt 2002 januárjában a minimálbér, mint Magyarországon. Ne legyünk szégyenlősek, mondjuk ki: a kormány a saját fizetését megduplázta, az embereket pedig azért hibáztatják, mert 50 ezer forintot akarnak hazavinni a családjuknak".

Orbán szerint a kormánypártok "tíz hónapja azt mondták, üres az államkassza, majd kiosztottak 320 milliárd forintot. Tíz hónapja azt mondták, hogy a Miniszterelnöki Hivatal miatt vízfejjé duzzadt az államapparátus, és szörnyűvé vált a hatalomkoncentráció. Majd az elmúlt hónapokban a Miniszterelnöki Hivatal költségvetését három és fél milliárdról 7,1 milliárdra, hogy is mondjam, 'csökkentették', és a létszámot pedig 540-ről 800 főre 'apasztották'. Lassan hetente bezárnak egy üzemet, (...) és mi eközben győzelmi jelentéseket hallunk arról, hogy nő a foglalkoztatottság. Felemelik az autópálya-matricák díját jelentősen, 20 százalékkal, és indoklásként azt halljuk, hogy azért, mert 160 kilométer új pályát használhatnak a gépkocsitulajdonosok. Miközben előtte hónapokig azt hallottuk, hogy az előző kormány egyetlen kilométer autópályát sem épített".

Eötvös Pál: (Mellesleg, Népszabadság, 2003. február 8.) Orbán Viktor "amit mondott, fontos: megint kevesebben vagyunk. Megint csak ötmillió magyar van. Pontosabban: ötmillió magyar vannak. Ők. (...) Fontos továbbá - amit már a régi görögök is tudtak -, hogy a retorika érzelmi elemei erősebbek, mint az intellektuális attitűdök. Íme: 'Néha azt gondoljuk, hogy a Mária Valéria hidat is képesek lennének lerombolni, pusztán azért, hogy húsz méterrel arrébb építsék újra.' Mindezt a nem elképzelt, hanem a valóságos nemzeti gödör exminiszterelnöke mondja. És az érzelmileg lebilincselt közönség bólogatva hallgatja. (...) Fontos továbbá: minthogy egyetlen érdemi, kritikus mondat nem hangzott el - nem az elmúlt négy évről, mert ilyesmire senki nem gondolt - a választás elvesztésének okairól, e tekintetben is minden maradt a régiben, miként a polgári körök versus parlament; Fidesz-elnökség stb., stb. összefüggésekben is. (...) Fontos: kimondta! O. V., bár nem igazán szívesen, de kimondta, hogyha roppant kevés, szinte minimális előnye van is az Európán belüli életnek az Európán kívüli élethez képest (ahol, mint tudjuk, ugyancsak van élet), ezt az icipicit, amivel belépünk, meg kellene szavazni. Ennyi egyébként elég is".

A Népszabadság újságírói: (Orbán Viktor beszéde: érvek és tények, Népszabadság, 2003. február 8.) "jogosak-e a volt miniszterelnök országértékelésének kormányt bíráló megállapításai? A Fidesz eredményeinek szétzilálásával és a baloldal választási ígéreteinek be nem tartásával vádolta a kormányt évértékelő beszédében Orbán Viktor. A volt miniszterelnök - hasonlóan a választások első fordulóját értékelő, a Testnevelési Egyetemen tartott beszédéhez - ismét több olyan kijelentést tett, amelyet a tények árnyalnak. Összeállításunkban ezeket mutatjuk be".

"Széchenyi-terv: A Medgyessy-kormány nem szüntette meg, átalakította a Széchenyi-tervet. Ezt azzal indokolták, hogy a korábbi pályázatok nem növelték a vállalkozások hatékonyságát, nem javították a cégek versenyképességét, ráadásul, gazdaságélénkítő hatásuk elenyésző volt. A 840 ezer magyar vállalkozás közül alig több mint 5300 kapott támogatást. A Széchenyi-terv keretének azonban a fele sem jutott el a vállalkozásokhoz, a többi állami cégekhez, önkormányzatokhoz került - az elbírálás egyedi módja pedig a korrupció gyanúját keltette. Az új Széchenyi vállalkozásfejlesztési programban a jelenlegi kormány olyan rendszert akar létrehozni, amely megfelel az európai uniós követelményeknek is".

"Sztrádaépítés: Az új autópálya-szakaszok építésében legalább annyi magyar kis- és középvállalkozás vesz majd részt, mint az Orbán-kormány idején zajló fejlesztésekben, de a fővállalkozók között ott van az akkori fejlesztésekkel kizárólagosan megbízott konzorcium egyik tagja, a Betonút Rt. is. A pályázatokból valóban kizárták a Vegyépszer Rt.-t, a Fidesz korábbi fő favoritját".

"Gazdahitel - Mezőgazdasági támogatások - Családi gazdaságok: Megfelel a tényeknek, hogy a Medgyessy-kabinet felfüggesztette a gazdahitel-programot. Az Orbán-kormány által 2002 márciusában útjára indított program ugyanis túl kedvezményesre sikeredett - a célra az elkülönített százmilliárd forintos keretet néhány hónap alatt túligényelték. A Medgyessy-kormánynak ezért kellett leállítania a hitelek kiadását. A kormány azonban - állítása szerint - a program helyett 60 milliárd forinttal csökkentette a földből élők hitelterheit, azaz átvállalta az adósságukat. A konstrukció az idén folytatódik, a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók hitelállományát 30 milliárddal szeretné mérsékelni az agrártárca. Továbbá az idén is vehetnek fel kedvezményes hiteleket az agrártermelők. Igaz az is, hogy az Orbán-kormány utolsó évében a családi gazdálkodók hektáronként 16 ezer forint földalapú támogatáshoz jutottak. A területalapú támogatás nagysága az idén valóban csökkent, viszont már valamennyi egyéni agrárvállalkozó kaphat ilyen címen állami segítséget. Ennek ellenére megmaradt a családi gazdálkodók kivételezett helyzete is, hiszen ezek a termelők hektáronként kilencezer forint földalapú támogatást kapnak, ami kétezer forinttal több, mint amennyihez a más gazdálkodási formát választók hozzájutnak".

"Státustörvény: Gyakorlatilag már az elfogadásának pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz-kormány által beterjesztett és az MSZP-képviselők többsége által is megszavazott törvény használhatatlan, mivel a jogszabályban előirányzott kedvezmények végrehajtására egyik-másik szomszéd nem lesz hajlandó. A teljes szlovák elutasítás és a velencei bizottság bírálatai nyomán Orbánék közvetlenül távozásuk előtt már előkészítették a törvénymódosítást, s ezzel elismerték, hogy a törvénnyel szemben megfogalmazott külföldi kritikák jogosak. A Medgyessy-kormány konzultációk után új szövegtervezetet terjesztett a tavaly őszi MÁÉRT elé; a hazai parlamenti pártok és a szomszédos országokban működő magyar kisebbségi szervezetek teljes támogatását élvező szöveg azonban újfent megbukott a nemzetközi vizsgán: az EU szerint az új tervezet sem eurokonform; az EBESZ kisebbségi biztosa diszkriminatívnak ítélte a tervezetet, Szlovákia pedig változatlanul nem volt hajlandó tárgyalni a státustörvény alkalmazásáról".

"EU-támogatások: Magyarország 2004 és 2006 között, évente, fejenként, átlagosan legkevesebb 121 euró uniós támogatást kap tisztán, azaz a magyar befizetések és önrészek levonása után. Ez körülbelül az egyharmada annak, amennyi Görögországnak és Portugáliának jut. A hazánknak jutó összeg lehet ennél több, ha sikeresen pályázunk a különféle támogatási alapokra. A tíz új belépőnek nyújtott összes uniós támogatásból hazánk fejlettségi sorrendjének megfelelő arányban részesül, a tízeknek szánt keretekből átlagosan tizenkét százalék jut nekünk. A közvetlen agrártámogatások valóban a mostani uniós gazdáknak jutó pénz negyede 2004-ben, azonban évente fokozatosan kiegyenlítődnek, és 55 százalékig a hazai költségvetésből kiegészíthetőek".

"MeH-létszám: A Miniszterelnöki Hivatal alkalmazottainak száma 540-ről valóban 780 főre nőtt. A létszám növekedése új funkciókhoz kötődik: uniós felkészítés, nemzeti fejlesztési terv, roma ügyek, közpénzügyi államtitkárság, turizmus. Ide került a területfejlesztés az egykori Torgyán-minisztériumból, továbbá a Határon Túli Magyarok Hivatala is".

"Gázáremelés: A kormány nem azt ígérte, hogy soha nem emelik fel a gáz árát. Januárban határozott arról, hogy május 15-től a lakossági gázárakat 12 százalékkal, a nem lakosságiakat 15 százalékkal emeli meg, de a legnagyobb fogyasztókét - amelyek az összes fogyasztás 41 százalékát teszik ki - változatlanul hagyja. Május közepétől tehát átlagosan 7,5-8 százalékos lesz a gázáremelés. A kabinet azonban kidolgoz egy kompenzációs javaslatot is, amelyet évek óta sürgettek a szakmai és a fogyasztói szervezetek. A már októbertől, vagyis a legközelebbi fűtési szezon elejétől életbe lépő rendszer eredményeként a lakossági gázáremelés a valóságban kisebb lesz. A tervezett inflációnak megfelelő, hat százalék körüli tényleges költségnövekedéssel kell számolni a kormány ígérete szerint".

"Nyugdíjemelés: A nyugdíjakból akkor lehet többet vásárolni, ha gyorsabban emelkednek, mint az infláció. Ezt 'elvben' még az 1997-ben elfogadott törvényben rögzített nyugdíjemelési formula szavatolja, amely fele részben az inflációhoz, fele részben a bérek emelkedéséhez köti az évi rendes nyugdíjemelést. Ezt a törvényt első törvénymódosításainak egyikeként felülírta az Orbán-kormány azzal, hogy 1999-re megváltoztatta az emelés mértékét és módját, ezáltal mintegy 50 milliárd forintot spórolva meg a költségvetésnek. Az elmaradt emelést azóta többé-kevésbé pótolta az Orbán-kormány, kétszer egymás után 3-3 plusz százalékot rárakva a nyugdíjemelésre, valamint a Medgyessy-kormány azzal a 19 ezer forintos egyösszegű nyugdíjkiegészítéssel, amit a parlament még tavaly nyáron megítélt az időseknek. A nyugdíjemelési formula változtatásáról nincs szó, tehát ha a bérek továbbra is legalább az infláció mértékének megfelelő ütemben nőnek, a nyugdíjak tartják az értéküket. Ehhez az emeléshez hozzáadódik még az új kormány által ígért - és ez évtől fokozatosan bevezetendő - 13. havi nyugdíj, ami 4 éven belül mintegy 8 százaléknyi többlet- járadékot jelent az idősek részére".

"Az ingyenes tankönyv: Ez választási ígérete volt az MSZP-nek. A kormányprogram a rászorultaknak biztosítandó ingyenes tankönyvellátásról beszél, feltehetően kompromisszumként, lévén, a koalíciós partner nem híve a mindenkire kiterjedő térítésmentességnek. A szocialista politikusok mindazonáltal a 2006-ig megvalósítandó feladatok között említik az általános ingyenességet. A kormányváltás után bevezetett intézkedésekkel a fogyatékosok, a három- vagy többgyerekes családban nevelkedők, illetve a kisegítő családi pótlékban részesülők - összesen egymillió gyerek - már ingyen kapja a tankönyveit".

"Autópályadíj: A sztrádadíjak jelentős emelését két dologgal indokolta a Medgyessy-kormány. Egyrészt azzal, hogy 160 kilométerrel bővül a díjfizetéses autópálya-hálózat, és ezért a díjbevételnek is ennyivel hosszabb útszakasz fenntartását kell fedeznie. A 160 új kilométer jelentős részét az M7-es teszi ki (amelyet valóban az Orbán-kormány újított fel). A matricák ára másodsorban azért nőtt január közepétől húsz százalékkal, mert a kormánynak az uniós csatlakozás előtt módosítania kellett az útdíjra kivetett áfát, amely az eddigi 12 százalékról 25 százalékosra emelkedett".

"Üres államkassza: Június végére - nagyrészt az Orbán-kormány 'utolsó utáni' pillanatban hozott intézkedései nyomán - az államháztartás hiánya 501,1 milliárd forintra nőtt, ami a korábban az egész évre tervezett összeg 99,1 százalékát jelentette. Ezt a helyzetet nehéz lett volna másként minősíteni, mint hogy 'üres az államkassza'. Az emiatt is magasabb infláció hatására és az alacsonyabb gazdasági növekedés ellenére a bevételek szerencsére meghaladták az időarányosat, a Medgyessy-kormány száznapos programjára elköltött több mint 300 milliárd forint így részben a terven felüli bevételekből, részben az államháztartási hiány további növekedéséből volt finanszírozható".

"Munkahelybezárások: Bár az utóbbi néhány hónapban jó pár multi jelentette be távozását a magyar piacról, de csak ritkán volt az indok az erős forint, illetve a megemelt minimálbérből fakadó versenyképesség-csökkenés. A munkaerőpiac szempontjából a legfájdalmasabb bejelentés az IBM-hez kapcsolódik, amikor is 3700 dolgozó került az utcára. Az amerikai cég a kereslet visszaesésével indokolta döntését. Szintén a piaci viszonyok változására hivatkozott a német Salamander is. Sokkal inkább az erős forint, a dráguló költségek állnak a Kínába települő cégek döntéseinek hátterében. Emiatt csökkentette magyarországi termelését a Philips, és vonult ki a Kenwood és korábban a Mannesmann. Bár a bejelentések sokkolóan hatottak a munkaerőpiacra az elmúlt hónapokban, több 'kárpótlás' is akadt. Bővít Magyarországon a Philips, a Jabil Circuit és a Samsung".

"Minimálbér: A legkisebb kereset összegét 2001-ben emelte meg az Orbán kabinet jelentősen. A 2002-re 50 ezer forintra emelt minimálbér valóban majdnem a felét jelenti - forintban számolva a portugálnak, és töredékét a fejlett uniós országokénak. A nemzetközi adatokat vizsgálva azonban az is kitűnik, hogy a minimálbér összege azokban az EU-országokban magas, ahol a gazdasági teljesítmény is nagy. Luxemburgban például 315 ezer forintos volt 2002-ben a minimálbér, viszont itt az EU átlagának 188 (!) százaléka volt az egy főre jutó GDP 2002-ben. Magyarország ugyanakkor az EU átlagának alig 51,5 százalékát kitevő - vásárlóerő-paritáson számolt - egy főre jutó GDP-vel rendelkezett. (Portugália és Görögország az EU-átlag mintegy 70 százalékát teljesítette)".

"Erős forint: A nemzeti valuta felértékelődése valóban az árak csökkenését hozta magával, hiszen az a portéka, amelyet az importáló kereskedő külföldön egy euróért vett, forintban mérve akár tíz százalékkal is olcsóbbá válhatott. Tagadhatatlan a keresetek felértékelődése is, igaz, ezt a hatást csak azok élvezhették, akiknek külföldi utazásra is futotta, tíz forint fizetésből idehaza nem lett automatikusan tizenegy. Az import olcsóbbá válásával párhuzamosan drágult az export, emiatt a kivitelre termelő vállalatok gazdálkodási nehézségekkel néztek szembe. Az erős valuta, a magas kamat híre sok úgynevezett forró pénzt (csak a megtérülésre figyelő pénztőkét) vonzott az országba, amelynek mozgása bizonytalanná teheti a hazai pénzügyi rendszert. A forint- spekuláció ellen tett lépések után keletkező nyereséget egyébként az ország nem használhatja fel. Ráadásul a kormány sohasem támadta Járai Zsigmondot és politikáját - igaz ezt a szocialista frakció megtette".

Petschnig Mária Zita szerint (Kinek jó a populizmus?, Népszabadság, 2003. február 8.) "a héten publikálta a KSH a múlt évi ipari termelés adatát, miszerint 2002-ben 2,6 százalékkal emelkedett az ágazat teljesítménye. Ez alacsonyabb nemcsak a 2001. évinél, de nem éri el a sokat szidott 'Bokros-években', 1995-96-ban felmutatott dinamikát sem. Pedig: - az első félévi stagnálást a második fél évben már öt százalékot közelítő növekedés váltotta fel, noha a Széchenyi-terv ekkor már állítólag nem érvényesült; (...) - Lengyelország kivételével valamennyi, 2004-ben az EU-hoz csatlakozó, rendszerváltó ország ennél magasabb ütemet mutatott fel, azaz a kedvezőtlen külső feltételekhez mások jobban tudtak alkalmazkodni, noha nekik nem volt Széchenyi-tervük - magyar modelljük meg különösen nem; - a parlamenti választások második fordulója előtt tartott miniszterelnöki- gazdasági miniszteri sajtótájékoztatón kinyilatkoztatottak szerint 2002 első negyedévének eredményei mögött döntően már a Széchenyi-terv folyamatai húzódtak meg, noha az ipari termelés ekkor éppen csökkent, különösen a közepes és kisvállalati körben erőteljesen, és a program által kiemelten érintett területeken (feldolgozóipar, kereskedelem, turizmus) a beruházások történetesen visszaesést jeleztek. A múlt évi csekély ipari termelésnövekedés kizárólag az exportnak volt köszönhető, noha állítólag a belső keresletélénkítésre építő magyar modellnek is hatnia kellett volna (hatott is, csak az egyensúlyromlásra), az ipar belföldi értékesítése az erőteljes kereslethúzás ellenére ugyanis stagnált. A növekedési többletet kizárólag a 300 fős és ennél nagyobb létszámmal működő vállalkozói kör produkálta, a kis és közepes cégek kibocsátása stagnált, noha a Széchenyi-program - állítólag - az ő megerősítésükre szerveződött. S ennek pandanjaként felmerül a kérdés: mi lett volna, ha a nagy multinacionális cégek nem jöttek volna be az országba? Ha Orbán Viktor szerint a többség privatizációt ellenző akarata érvényesül, akkor 2002-ben még mindig saját levünkben főhettünk volna, hiszen a nemzeti lelkesedés nem képes pótolni a szükséges fejlesztések több ezermilliárdos tőkehiányát.

Petschnig "kinek jó az - tette fel a kérdést Vigadóbeli beszédében a volt miniszterelnök -, hogy naponta zárnak be gyárakat? Természetesen senkinek, ezt ő is jól tudja. De azt is tudnia kell, hogy az ide vezető utat - belülről - az általa felvállalt versenyképesség-rontó gazdaságpolitika alapozta meg, s a termés - a kedvezőtlen külső feltételek mellett - mostanra érett be. Ennek a gazdaságpolitikának volt része az erős forint is, amelyben Orbán Viktor szerint az emberek hisznek, ám ezt a mai kormány gyengíteni akarja. Igaz, mert a túl erős forint több kárt okoz, mint amennyi hasznot inflációkorlátozó szerepéből rövid távon remélni lehet tőle. Egyébként érthetetlen, mit csodálkozik a volt kormányfő azon, hogy megint magyarok vásárolnak Burgenlandban, a 'sógorék' meg a többi külföldiek pedig elmaradnak, hiszen ez is a szeretett erős forint következménye. Ami nyilvánvalóan ütközik azzal, hogy közben tízmilliárdokat szórtak ki - minden megalapozott szakmai stratégia nélkül - a turizmus fejlesztésére a Széchenyi-terv keretében. A közgazdasági elméletekben nem képzettek is tudják, hogy a múlt évi példátlanul alacsony ipari kibocsátásban a kedvezőtlen külpiaci feltételek meghatározó szerepet játszottak. Elfogadhatatlan, hogy ettől a körülménytől a volt miniszterelnök eltekintsen, s még inkább, hogy képtelen legyen összefüggéseiben és folyamatában látni a történéseket. Mert a gazdaság egén megjelenő baljós jelek - a kedvezőtlenné váló külső feltételeken túl - a 2001 második felétől felerősítve követett gazdaságpolitika következményei. Beleértve a gyászos ipari termelésnövekedést is. Megengedhetetlen az idén elkezdődött korrekciós, helyreállítási periódust tehetségtelen, a nemzettel ellentétes érdekeket követő kormányzat tevékenységének beállítani. A populista féligazságokkal szemben csak a tények igazságtartalma a verhetetlen erő. Ezt ajánlanám a kormánnyal szembeni állítólagos nemzeti többség figyelmébe is - a féligazságokból leszűrt hamis tételek mindig tévutakra vittek bennünket. Egyébként pedig - és ez is tény - az Álmok álmodóinak kiállítását már bezárták".

Dr. Varga György szerint (Kinek (volt) jó ez?, Népszabadság , 2003. február 10.) "Orbán Viktor, zseniálisan felépített beszédében sorozatosan e kérdéssel zárta a jelenlegi kormánykoalíciónak szóló bírálatát a Vigadóban. A szómágiától hipnotizált hallgatóság mit sem vett észre abból, hogy bizony a szónok állításai és a tények helyenként (?) még köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ragadjunk ki a beszédből egyetlenegy állítást. Íme: '...nemzetközi tapsvihart és szakmai elismerést kiváltva verte vissza a Magyar Nemzeti Bank a forint rovására megindított nemzetközi spekulációkat, és így több tízmilliárd bevételt hozott a magyar államnak. Érthetetlen, hogy a kormány ilyen körülmények között Járai Zsigmondot, a jegybank elnökét támadja, holott eddig ő volt az egyetlen az ország vezetői közül, aki pénzt hozott a házhoz.' Ez a megállapítás több sebből is vérzik: Egy nemzeti valuta elleni spekuláció nem úgy kezdődik, hogy a világ pénzemberei összedugják a fejüket és kiválasztanak maguknak egy valutát, ami ellen össztüzet indíthatnak. A spekulációs tranzakciók táptalaja minden esetben valamilyen lehetőség, amit az adott ország teremt meg, például pénzpolitikájával. A jegybank ilyen lehetőséget teremtett kamatpolitikájával és kommunikációjával. A jegybanknak sikerült elérnie, hogy a forint a nemzetközi spekuláció céljává és eszközévé váljon. Orbán Viktorral és tőle kérdem: kinek jó ez? Miközben a külföldi spekulációs tőke a kialakult kamatkülönbözetnek köszönhetően úgyszólván kockázatmentesen húzta a nem is akármilyen hasznot, az erőteljesen felértékelődött forint jelentős mértékben hozzájárult a magyar gazdaság versenyképességének meggyengüléséhez. Ezzel a forint a gazdasági növekedés fékjévé válhatott volna. Tehát kinek jó ez? Ha az exminiszterelnöknek igaza lenne, úgy könnyen belátható, hogy nincs jobb üzlet annál, mint teret nyitni és lehetőséget kínálni a forinttal való spekulációnak, hiszen a jegybank milliárdokat kereshet a védekezésen. De tegyük fel, hogy az MNB valóban több tízmilliárdos bevételre tett szert azt követően, hogy január elején erőteljesebb kamatcsökkentésről döntött. (Zárójelben megjegyzem: az előadó megfeledkezett arról a nem elhanyagolható tényről, hogy e világraszóló győzelem előtt a jegybank, vagyis a magyar állam több tízmilliárdot veszített. A veszteséget már elszenvedtük. A jegybank 'több tízmilliárdos' bevétele azonban még csak papíron létezik.) Szeretném azonban ezzel szembeállítani a magyar vállalkozók elmaradt hasznainak százmilliárdjait. Ennél is súlyosabb azonban a piacvesztés, amelynek hosszú távú következményeit nem is lehet felmérni. Továbbá: szerényen megjegyzem, hogy annak a 'nemzetközi tapsvihart' aratott csatának a terheit a Magyar Nemzeti Bank nagyrészt áthárította a kereskedelmi bankokra".

Bartus László szerint (A ludas nem Lúdas, Magyar Hírlap, 2003. február 11.) "hallani azt lehetett, hogy az unióba lépés mellett szóló érvek többet nyomnak a latban. Lassan mondta, hogy az is hallja, aki egyébként érti, hogy mit mond. Mert mondani nem ezt mondta. Orbán Viktor azt mondta, hogy azoknak van igazuk, akik az állami önrendelkezés korlátozásával riogatnak, akiknek nagy tekintélyük van 'a polgári körök világában'. Azt mondta: nem várható el, hogy az emberek saját érdekeik ellen, az életszínvonaluk romlására szavazzanak. Ezzel kijelentette, hogy romlani fog az életszínvonal, hogy aki az uniós csatlakozás mellett áll, az a saját érdekei ellen van, és fel is mentette azokat, akik inkább nemmel szavaznak. Nem várható el tőlük, hogy ne így tegyenek. Azt csak hallottuk (mert lassan mondta), hogy a csatlakozás mellett szóló érvek többet nyomnak a latban. De valójában azt sugallta, hogy ne szavazzanak a belépésre. A 'szólásszabadság' jelszavával felszólította híveit, hogy bátran kampányoljanak az Európai Unió ellen. A meggyőzés orbáni módszere az, ha minél többet hallgatjuk a kétkedők érveit, mert 'a meggyőzés hallgatással kezdődik'. Ha tehát nem hallgatjuk a csúsztatásokkal teli, szélsőjobboldali, elfogult, EU-ellenes propagandát, a szólásszabadság kerül veszélybe. A beszéd hatására annyit sem kellett várni, mint az Erzsébet híd elfoglalására: a polgári körök hazaárulással vádolják azokat, akik a csatlakozás mellett merészelnek kampányolni. Ezzel is igazolva a tételt, hogy az Európai Unión kívül van élet, de a polgári körökön kívül nincs".

Bartus szerint Orbán Viktor az orzságértélelő beszédében "elfelejtette megemlíteni hallgatóságának, hogy az elmúlt években kevesen tettek annyit az európai uniós csatlakozásért, mint ő, mert az a megtiszteltetés érte, hogy ebben az időben lehetett Magyarország miniszterelnöke. Azt megelőzően a parlament európai integrációs bizottságát vezette. Arról is megfeledkezett, hogy a csatlakozási tárgyalások során a legtöbb fejezetet az általa vezetett kormány zárta le (a korábbiakat pedig módosíthatta). Ezeken ha akart volna, sem tudott volna sokat változtatni a Medgyessy-kormány. Orbán csak akkor tudott volna Koppenhágában jobb eredményt elérni, ha kevesebb országot vesznek fel az unióba. Ha igaz a megállapítás, hogy a 'korábbi várakozásunkat alulmúló feltételekkel fogunk csatlakozni', akkor ezért önmagát is hibáztathatja. De valóban EU-ellenes volna Orbán Viktor? Nem. Nagyon is sokat tett az uniós csatlakozásért. Csak nem számított rá, hogy nem egy Orbán Viktor nevű magyar miniszterelnök vezeti be az országot az unióba, hanem valaki más. Ezért Orbán nem azt akarja, hogy egyáltalán ne csatlakozzunk, csupán azt, hogy ne most. Ha a népszavazás sikertelen lesz, akkor senki sem vetheti a szemére, hiszen ő lassan mondta, hogy '(?) többet nyom a latban'. A felelős az MSZP-SZDSZ-kormány lesz, mert nem tudta felvilágosítani a magyar népet. Az átlátszó taktikát mutatja, hogy felemásan kampányolnak a belépés mellett, ráadásul már most azzal vádolják a kormányt, hogy 'lustasága és mulasztásai' miatt fogy a belépést támogatók tábora".