Az első Orbán-évértékelő ellenzékből

Orbán Viktor első ellenzéki pozícióból elmondott évértékelője szerkezetében hasonlított a korábbiakhoz. Érintette az elmúlt évet és a jobboldal előtt álló feladatokat. Sok elvont üzenete, idézett szólásmondásai ellenére a kormánypolitikáról konkrét ügyek kapcsán mondott ítéletet. Ez volt egyben a beszéd legerősebb, bár bizonyos tekintetben leginkább bírálható része. Az Európai Unióról való népszavazást illetően a belépés mellé állt, ám kritikái megfogalmazásával a szélsőjobboldali szavazók felé is üzent. A jobboldal számára adott útmutatás és az ő jövőbeni szerepe kevésbé domborodott ki. Ennek elmaradása azonban újabb lehetőséget ad számára egy újabb hangsúlyos megjelenéshez a közeljövőben. A legfontosabb kérdésekben Orbán Viktor állásfoglalásai továbbra is meghatározóak lesznek a Fidesz politizálásában.

HÍR: Február 6-án megtartotta országértékelő beszédét Orbán Viktor. Az ötödször megtartott beszédre ismét a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülete felkérésére került sor a megszokott helyszínen, a Vigadóban. A volt miniszterelnök beszédében úgy fogalmazott: "az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett jelenleg több érv szól, mint ellene". A jelenlegi kabinetet arra kérte, ne csináljanak az uniós csatlakozásból pártpolitikát. Bírálta a kormányt, amiért támogatja az iraki háborút. Élesen kritizálta ugyanakkor a kabinet gazdaság- és külpolitikáját is. A magyar gazdaságot stabilnak, a helyzetet ugyanakkor aggasztónak nevezte. Beszéde végén hangsúlyozta, hogy a jobboldalon létre kell hozni egy szervezetileg erős, európai néppártot.

ELEMZÉS: Orbán Viktor évértékelő beszédei jó tematizációs és egyben kommunikációs lehetőségül szolgálnak. A mostani beszéd annyiban hasonló volt az elmúlt négyhez, hogy szintén komoly várakozás előzte meg mind a média, mind a jobboldal szimpatizánsai részéről.

A Vigadóban tartott események Orbán Viktor számára alkalmat adnak olyan megjelenésekre is, amely 1999 előtt nem volt jelen a magyar politikában. Kimondva-kimondatlanul az amerikai elnökök helyzetértékelő beszédjeinek mintájára próbált a jobboldal hagyományt teremteni. Ezzel a módszerrel a rendszerváltozás óta Orbán vált az egyetlen politikussá, akinek rendszerszerűen sikerül a napi politika szintje fölött álló, nagyobb távlatokon átívelő beszédet tartania.

A 2003-as volt az első esztendő, amikor nem hivatalban lévő miniszterelnökként, hanem az ellenzék vezéreként mondott beszédet Orbán Viktor. Mindezekkel együtt, a felvezetés (az előzetes várakozás, kíváncsiság) hasonló volt a tavalyi és a korábbi beszédekhez.

A beszéd szerkezete a korábbiakhoz hasonlóan hármas tagolású volt. Az első részben Orbán Viktor miniszterelnökként és most is a pillanatnyi szituációt értékelte és értékeli. Jelen esetben az iraki háború kérdése és az uniós csatlakozás szolgáltattak ehhez alapot. A beszédek középső része a tulajdonképpeni évértékelés. Kormányfőként az elért eredmények ismertetése képezte ennek alapját, jelen esetben pedig az erős kormánykritika. A zárás az előretekintő, víziót adó rész a beszédekben. Korábban ez a feladatokat tűzte ki a kormányzat számára, 2003-ban a jobboldalt integráló párt megteremtése adta a mondanivaló gerincét.

A beszéd elején Orbán Viktor két kényes, de kikerülhetetlen témáról beszélt. Az iraki háborút illetően a béke pártjára állt, szembehelyezkedve a kormánnyal, amely véleménye szerint "a háború oldalán áll". A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a magyar társadalom több mint 70 százaléka ellenzi az iraki beavatkozást. Orbán a békepártiság hirdetésével a baloldali szavazókhoz is szólt. Ismét bebizonyította, hogy politikája, mondanivalója irányadó a Fidesz számára. Az iraki konfliktust illetően a párt biztonságpolitikai kabinetjének vezetője, Simicskó István korábban kiállt a fegyveres beavatkozás mellett. A jobboldal kritikáját követően, amellyel a kormányfő által aláírt "nyolcak levelét" illették, már Simicskó is a békés megoldás mellett érvelt.

A Fidesz, illetve Orbán Viktor politikájának kényes pontja az EU-hoz való viszony. A kormánypártok azzal vádolják a jobboldalt, hogy nem tud egyértelmű igent mondani az uniós tagságra. Orbán Viktor 2002. szeptemberében sikerrel vitte be a belpolitikába az uniós alkotmánymódosítás kérdését, amikor feltételeket szabott annak megszavazásához a Fidesz részéről. Ezzel hosszú időn keresztül tematizálta a politikát, ugyanakkor lehetőséget adott a kormánypártok számára a támadásra, miszerint Orbán, illetve a Fidesz nem EU-párti. Orbán Viktor mostani beszédében az EU-val kapcsolatban úgy fogalmazott - egyszer nyomatékosan is megismételve álláspontját -, hogy "a sok ellenérv mellett a belépés mellett szóló érvek többet nyomnak a latba". Ezen megállapításon kívül Orbán részletesen ecsetelte, hogy a belépés utáni években az EU-ban másodrendű tagok leszünk, az ország támogatása pedig tizede lesz Görögország vagy Portugália egy főre eső dotációjának.

Az Európai Unió kérdésében az exkormányfő főként gazdasági érveket hozott fel. Miniszterelnöksége alatt országértékelő beszédeiben és egyéb megszólalásai alkalmával sem fogalmazott szkeptikusan Orbán Viktor az Uniót illetően. Az 1999-es beszédben a verseny fontosságát hangsúlyozta. Legnagyobb szerepet 2001-es mondanivalójában kapott az európai integráció. Ekkor a tagságot remek alkalomnak tartotta a "határokon átívelő nemzeti újraegyesítés" megvalósítására. Ekkor az Unió nem kérdés volt számára, hanem az ország jövőjét és fejlődését meghatározó szükségszerűség.

Egy parlamenti vitanap alkalmával 2000-ben az uniós népszavazásról szólva az ország reménybeli elsöprő támogató voksairól szólt. 2001. júniusában pedig köszönetet mondott valamennyi pártnak az integrációs folyamat támogatásáért.
A beszéd legerősebb részei a kormányt kritizáló mondatok voltak. Ennek alapüzenete a kormány romboló politikájának megjelenítésében öltött testet. Orbán Viktor hangsúlyozta a gyárbezárásokat, a növekvő munkanélküliséget, a magyar vállalkozások egyre nehezedő helyzetét, a státustörvény ellehetetlenítését, a Széchenyi Terv megfojtását, a Büntető Törvénykönyv rossz irányba ható módosítását, az iskolabezárásokat és az agrártámogatások megkurtítását. Az exminiszterelnök korábbi beszédeiben a vállalkozások helyzetének javítását, a munkahelyteremtést és a munka értékét, valamint az oktatást mindig hangsúlyozta. A témák maradtak, a korábbi programértékelés változott át kritikává a kormányváltást követően. Egyetlen fő téma akadt, ami korábban minden évben szerepelt, most azonban kimaradt az értékelésből: az egészségügy. 2001-ben saját kormányának egészségügyi tevékenységét illetően még önkritikát is gyakorolt az akkori kormányfő, ezúttal azonban kimaradt a szövegből ez a terület. Nem szerepelt a 2012-es olimpia budapesti megrendezésének gondolata sem az elmondottakban. 2002-ben még az egyik legfőbb fejlesztési terv képében jelentek meg az esetleges magyarországi nyári játékok. A Medgyessy-kormány ebben a kérdésben jobbára hallgatásba burkolózott, amiért az ellenzék kritizálta is. Ezt a témát azonban kikerülte Orbán Viktor.

A volt miniszterelnök az erős forint kapcsán megvédte a jegybank politikáját, mert indoklása szerint az MNB volt az egyetlen az utóbbi időben, amely pénzt hozott az államnak. Az erős forintot mindenki számára üdvösnek tüntette fel a jobboldali politikus, annak ellenére, hogy korábban az euróövezethez való csatlakozást mielőbb megvalósítandó célként aposztrofálta. Orbán Viktor alátámasztott kritikát fogalmazott meg akkor, amikor a Miniszterelnöki Hivatal felduzzasztásáról beszélt, melynek nagyságát korábban kritizálta a baloldal.

A polgári oldal vezére alapvetően nem a baloldali és a jobboldali szimpatizánsokat állította szembe egymással, hanem a kormány és a társadalom közé igyekezett éket verni. Egyesíteni próbálta mondanivalóját a radikálisabb, illetve a mérsékelt jobboldaliak, valamint a kormánypártokra szavazók felé. A kormánypolitika bírálatát egyetlen, többször megismételt mondattal tette hangsúlyossá: "Kinek jó ez?"

Kormányfőként minden alkalommal beleszőtte mondanivalójába a Horn-kormány alatt hozott megszorító intézkedéseket, a Bokros-csomagot, évről-évre más kontextusban: az egészségügy helyzetének romlásának vagy a nyugdíjak értékvesztésének megindoklására. A csomag megemlítése ezúttal sem maradt el. Az 1994-98 között hatalmon lévő MSZP-SZDSZ-kabinet tevékenységének Orbán szerint csak ezt a negatív elemét őrzi majd meg a kollektív emlékezet. A volt kormányfő a jelenlegi gazdaságpolitika kapcsán egy Medgyessy-csomagot sem tart elképzelhetetlennek. A Bokros-csomag kritikája még ma is muníciót nyújt a jobboldal számára a szocialisták ellenében, így az újabb megszorító intézkedések előrevetítése politikailag előnyös lehet a Fidesz számára.

A beszéd záró része a polgári oldalnak szólt. Előzetesen sokan számítottak rá, hogy konkrét útmutatást ad Orbán Viktor a polgári köröknek jövőbeni teendőikről, valamint bejelenti visszatérését a Fidesz élére. Minderre nem került sor. Ennek esetleges bejelentése újabb szereplési lehetőséget jelent majd a jobboldal vezetőjének. Megismételte egy olyan politikai erő létrehozásának szükségességét, amely szervezetileg megerősödve igazi európai néppárttá válhat. Érdekes része volt mondandójának az a gondolat, amelyben a vágyak és a valóság különbségét ecsetelte: "semmit nem kaptunk meg, amit kértünk, de mindent megkaptunk, amire szükségünk van". A beszéd végén összefogásra és békére buzdított a volt miniszterelnök. A polgári oldal számára nem feladatokat kívánt megszabni vezetője, hanem reményt próbált adni. Az új jobboldal megszervezésével kapcsolatos elvárásoknak nem felelt meg az egykori kormányfő.

Horn Gyula egykori miniszterelnök egyértelműen EU-ellenesnek minősítette a beszédet. Kuncze Gábor SZDSZ-elnök véleménye szerint a "csak a szépre emlékezem" és a "savanyú a szőlő" elemei vegyültek az Orbán-beszédben, utóbbiak túlsúlyával. Az MDF frakcióvezetője, Herényi Károly pozitívan értékelte a Vigadó-béli eseményt. A politikus úgy vélte, Orbán azokat a témákat vetette fel, amelyekről egy felelősen gondolkodó ellenzéki vezetőnek véleményt kell nyilvánítania.

Két szokatlan és erősen kritizálható része volt a beszédnek: egyik az, amelyben az izraeli titkosszolgálat tevékenységét kifogásolta Orbán. Meg nem erősített vélemények szerint az izraeli titkosszolgálat terroristákat likvidálhat akár Magyarországon is. A másik pedig az idegen tőke magyarországi jelenléte. Orbán Viktor már 2002. április 9-én, az első választási forduló után felvetette, hogy a baloldal esetleges választási győzelmével a nagytőke és a pénztőke alakít kormányt. Az akkor még hivatalban lévő miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy nem bízhatjuk a tőkére az országot, mert csak a saját hasznát lesi. Mostani évértékelőjében Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy "a magyar gazdaság kitettsége az idegen tőkének nőtt". Orbán azt igyekezett bebizonyítani, hogy korábbi jóslata bevált, megelőlegezett kritikája valóság lett.