Medgyessy Péter országértékelő beszéde

Medgyessy Péter miniszterelnök január 16-án, a tavaszi parlamenti ülésszak kezdetén, második alkalommal mondott évértékelő beszédet az Országgyűlés előtt. A kormányfő az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban kijelentette: valóban túlbecsülték az ország teljesítőképességét, azonban sietett hozzáfűzni: ezért nem kér bocsánatot, hiszen azoknak adtak, akik valóban rászorultak arra. Medgyessy Péter beszédében három, mindenkit meglepő felvetés hangzott el: javaslatot tett a parlamenti pártok közös listaállítására a júniusi európai parlamenti (EP) választáson, a köztársasági elnök közvetlen megválasztására, valamint a parlamenti képviselők létszámának 386-ról 250-re való csökkentésére 2006-tól.
A kormányfő négy területet jelölt meg országértékelésében, amelyen a Kormány változtatni fog jövőben: az összefogás megteremtését, a gazdaság megerősítését, az ország modernizálásának felgyorsítását, valamint az uniós források maximális kihasználását. Áder János, a Fidesz-MPSZ frakcióvezetője a kormányfő politikai javaslataira nem reagált. Az ellenzéki politikus az Élet és Irodalom című hetilapból idézve kijelentette: a miniszterelnök úgy áll ország-világ előtt, mint "egy rakás szerencsétlenség", és csupán üres, fedezet nélküli ígéreteket fogalmazott meg. Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz-MPSZ elnöke nem utasította el a kormányfő legnagyobb visszhangot kiváltó javaslatát a közös EP-listáról, hanem kijelentette: beszélni kell a Medgyessy Péter javaslatáról, már csak azért is, mert a miniszterelnök mondta azt. Orbán Viktor elgondolkodtatónak találta a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról tett javaslatot, a kisebb parlamenttel kapcsolatban pedig kijelentette: az akár 200 fős is lehetne. A két kisebbik parlamenti párt, az SZDSZ és az MDF egyértelműen elutasította a közös EP-listára tett javaslatot.

Csermely Péter (Hazafias Népfront 1.1 , Magyar Nemzet, 2004. február 17.)

[...] Még nem láttam olyat, hogy egy miniszterelnöknek élő adásban menjen el az esze. Immár ezen is túl vagyok. De erről később. Tehát: ez nem beszéd, és különösen nem országértékelő beszéd volt. Hanem egy legyártott fedősztori. A szokásos ködharapó blöffök kis lexikona. Ismerjük mindet, hallottuk mindet. Medgyessy Péter most is elmesélte nekünk az Orbán-kormány által hátrahagyott 900 milliárd forintnyi (most éppen 900 milliárd: volt már több, volt már kevesebb) adósságot, amely a legfurcsább adósság minden eddig ismert adósság között, hiszen száz nap alatt további 300 milliárd forintot lehetett belőle szétosztani. Sok ilyen adósságot kívánok kedves mindnyájunknak.

[...] A köztársasági elnök közvetlen megválasztása és a kisebb létszámú Országgyűlés: az egyikhez az alkotmányt, a másikhoz a választójogi (foglalkozására nézve kétharmados) törvényt kell módosítani. Több politikai erő hozakodott már elő ezekkel, amikor a figyelmet vagy magára, vagy magáról el kívánta terelni. E két témakörben Torgyán József és Horn Gyula tud különösen szépeket csapongani. Nagyjából ebben a szövegkörnyezetben ment el az esze a drága (sokba kerül) embernek. Közös európai parlamenti lista állítását javasolta a parlamenti pártoknak. Ezt úgy képzeli, hogy a Magyarország számára juttatott EP-mandátumokat kormányoldal és ellenzék elfelezi. A Hazafias Népfront 1.1-es verziója telepítésre vár. Medgyessy Péter 1989. március 7-én az MSZMP KB ülésén kijelentette: "Meg van fogalmazva, hogy szabad választások kellenek. Nem tudom, mit jelent a szabad választás: nem lehet ilyen semmitmondó jelzővel illetni a választásokat. Kissé különös, hogy Medgyessy Péter ma sem tudja, mit jelent ez a fogalom.

[...] Elhangozhatnak ilyen mélységesen antidemokratikus, az alkotmány szellemét sértő, mindannyiunkat semmibe vevő szavak a magyar Országgyűlésben? A kormányfő szájából? Meg aztán: elfelezni a parlamenti pártok között. Van demokrácia, ahol a parlamenten kívüli pártokról miniszterelnöki verdikt mondja ki, hogy tulajdonképpen nem is léteznek? Vagy velük is felezne a tréfamestere Milyen arányban, és kikkel közülük? Majd megmondja azt is? Vagy nem mondja meg? Minek kell történnie ahhoz, hogy Magyarország hivatalban lévő miniszterelnöke egy ilyen ötlettel rukkoljon elő, hogy döntetlennek nyilvánítana egy éppen csak kiírt választást? Ehhez nem koktélt kell inni, hanem csavarlazítót. Vagy ennyire reménytelen a helyzet a Szonda Ipsos vágatlan verziói szerint? Ennyire. Az ilyen nagylelkű kommunista felajánlások hátterében mindig ott áll a felismerés: a kutyaszorítóból valamilyen kiutat kell keresni, és ha lehet, találni. 1989. február 6-án, tehát alig egy hónappal Medgyessy Péternek a szabad választósok értelmezésére vonatkozó eszmefuttatása előtt, kerekasztal-tárgyalások kezdődtek Lengyelországban.

Bayer Zsolt (Egy nagy ívű beszéd kicsiny építőelemei, Magyar Nemzet, 2004. február 18.)

[...] Mikor a legutolsó kisiskolás is elmajszolta a kezében elolvadt Európa-tervet, Medgyessy Péter gondosan elhelyezte ívének tetején az egész Kádár-rendszert. Odatette előbb a közvetlen köztársaságielnök-választást. De nem mert aláállni. Látta ugyanis, hogy e remek ötlet mellé felkúszik lassan az 1989-es négyigenes népszavazás, amikor erről a kérdés rőt döntött az ország. Méghozzá úgy, hogy a köztársasági elnökét ne a nép, hanem a parlament válassza meg. Így aztán most át kellene írni sebtiben az egész alkotmányt, választást kellene rendezni úgy hárommilliárdért, a megszorítások és a takarékosság kellős közepén. S mindezek tetejébe még odamászott az ötlet mellé Kovács László is, aki nagyon szeretne köztársasági elnök lenni, de közvetlen választáson annyi esélye lenne, mint Kovács Lászlónak a közvetlen elnökválasztáson.

[...] Történt ugyanis, hogy 1998. december 4-én dr. Salamon László, dr. Répássy Róbert, valamint Kósa Lajos országgyűlési képviselők (valamennyien a Fidesz részéről) önálló képviselői indítványt nyújtottak be egy kisebb létszámú, 220-250 főből Országgyűlés megválasztására. "Az előterjesztés indoklásában a képviselők arra hivatkoztak, hogy a jelenlegi képviselni létszám lassítja és drágítja a törvényhozást, ezért javasolják a képviselői létszám csökkentését." De mi történt ezután? Az 1998. december 22-én tartott szavazáson a parlament leszavazta az indítvány napirendre tűzését. Ez önmagában talán nem mond semmit, de vessünk egy pillantást a szavazatok megoszlására: a Fidesz 138 IGEN szavazata mellé az MSZP 118 NEM szavazata jutott. Hát ez az emlék kúszott fel Medgyessy ívére, és szintúgy rávigyorgott gúnyosan az ív gazdájára.
[...] De még ez sem szegte kedvét az ív gazdájának. Mert ekkor elővette mellényzsebéből a legjobb ötletét: azt, hogy a kormánypártok és az ellenzék indítsanak közös listát az EU-szavazáson, és osztozzanak meg fele-fele arányban a mandátumokon. Hát, amit erről mondani lehet, azt nagyjából elmondta már Csermely kolléga tegnap. ("Még nem láttam olyat, hogy egy miniszterelnöknek élő adásban menjen el az esze..."). Mindezen túl még felrémlik előttünk az a vízió, ahogy a Magyar Köztársaság (Magyar Népköztársaság?) 24 európai parlamenti képviselője beül a legnagyobb európai frakcióba, az Európai Néppártba. Képzeljék el a Hülye Járások Minisztériumának vezetőjét, Lévai Katalint a Néppártban. Vagy Vastagh Pált. Cuki lenne... Másik lehetőség: Magyar Népköztársaság 24 képviselője elfoglalja helyét az európai szocialisták frakciójában. Szájer Józseffel és Németh Zsolttal az élen. Az is cuki lenne... Ám a legcukibb az lenne, ha a Magyar Népköztársaság 24 képviselője önállá frakcióba tömörülne. Ez lenne a Hazafias Népfront frakció.

Végül eszünkbe juthat még Medgyessy ívgazda legjobb ötletéről a Gyalog galopp. Tudják, az a rész, amikor Artúr királynak útját állja a hídon a fekete lovag, s ők ketten megvívnak egymással. Artúr először levágja a fekete lovag egyik karját, majd megkéri szépen, hogy most már engedje át a hídon. Ugyan, szúnyogcsípés!- kiált fel a fekete lovag, és tovább vív. Artúr levágja a másik karját is. Ekkor a fekete lovag rugdalni kezdi őt. Artúr kényszeredetten levágja a lovag egyik lábát, s ismét kérleli, engedné végre át a hídon. Ugyan! Semmiség! Kiabálja a lovag, mire Artúr levágja a másik lábát is, és elsétál mellette. A végtagok nélküli lovag csúnyán káromkodik a földön, mint egy igazi törzsvendég, majd végül odakiáltja a királynak: Na jó! Egyezzünk ki döntetlenben! E képsorok felől értelmezhető igazán pontosan Medgyessy Péter gáláns ajánlata. Persze az is lehet, hogy Medgyessynek véletlenül rossz papírt adott oda Rosner meg Silberstein. Ezt a beszédet 2010-re írták, mikorra a magyar lakosság ÉLETTARTAMA három évvel nőni fog, és ekképpen megerősödve képesek leszünk elviselni ennél nagyobb verbális merényleteket is.

Gajdics Ottó (Mutyiköztársaság, Magyar Nemzet, 2004. február 19.)

Dörzsölhetik a kezüket az Amerikából importált gyűlöletmenedzserek. A tematizálás sikerült. Még hetekig kénytelen azon rágódni az ember, mit is akart Medgyessy Péter elérni az inkább kínszenvedéshez, mint szónoklathoz hasonlító parlamenti produkciójával. Ha lehámozzuk a szövegről az elmúlt másfél évben már megismert lózungokat, akkor világossá válik a kizárólagos cél: valamiképpen gyengíteni azt a hatást, amit Orbán Viktor beszéde válthatott ki a társadalom azon rétegeiben, ahol az MSZP a tőle elpártolókat sejti. A választott módszer egyszerű és ízig-vérig szocialista. Ha a Fidesz elnöke szövetségről, összefogásról beszél, akkor el kell tőle lopni a gondolatot, majd felhasználni ellene. A gyakorlatban ez öltött testet a négypárti közös európai parlamenti lista ötletében.

[...] A cinikus kormánypárti értelmezés szerint, ha Orbán komolyan gondolja a szövetséget, a békülékeny gesztusokat mindkét politikai térfélen, akkor a közös listaállítással bizonyíthatja is eltökéltségét. Ez ám az ördögi terv! Hiszen ha nem fogadja el a felkínált lehetőséget, akkor a sárdobálásba, áldatlan politikai csatározásba belefáradt emberek őt fogják hibáztatni a nagy összeborulás elmaradásáért. Kovács László már ott tart, hogy unióellenességgel vádolja azokat, akik nem kérnek a közös listából. Egyáltalán nem zavarja az a tény, hogy most nem erről van szó, a belépést már rég megszavazta az ország. Egyébként olyannyira abszurd elképzelés az említett négypárti lista létrejötte, hogy igazából nem veszi komolyan senki. Még maga Medgyessy Péter sem. Így elkenhető a fölvetés azon olvasata, hogy elbizonytalanodott az MSZP a választás kimenetelét illetően. Nem békekötésről van tehát szó, hanem átverésről.

[...] Aki nem akar áldozatává válni a verbális terrortámadásnak, annak át kell gondolnia, milyen mély, feloldhatatlannak tűnő ellentmondás feszül a két miniszterelnök beszédének szemlélete, politikai kultúrája között. Orbán Piktor a szövetséget, a nemzeti összefogás szükségét így fogalmazta meg: "pártállásra, irányzatra való tekintet nélkül mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy a csatlakozásnak mindenki nyertese legyen." Az emberek egyéni érdekeiben meglévő nemzeti minimumot fogalmazta meg. Ehhez képest Medgyessy - kihagyva a választókat - pártmutyit, elvtelen alkut ajánlott, ami leginkább csak kormányának áll érdekében. A szabad demokraták sem veszítenek semmit azzal, hogy úgymond "üdvözlik a formálódó MSZP-Fidesz közös listát", de hangsúlyozzák különállásukat. Ettől az ő paktumuk nem sérül. Szerves részei tehát Medgyessy akciójának. Az viszont valóban elgondolkodtató, hogy Dávid Ibolya és Boross Péter szóban úgy tesz, mintha elutasítaná a tervet, miközben örül neki, és szolgálja azt. Sanda párhuzamot vonva a titkosszolgálati múltat vizsgáló bizottságok sikertelensége és a K&H-ügy körüli homály között, egyenesen azt sejtették egy nyilatkozatukban, hogy a két nagy párt paktuma már rég megköttetett a háttérben, a közös lista ötlete csak hab a tortán.

[...] A kormányfő tehát úgy csapta arcul a magyar demokráciát, hogy sok állítólagos demokrata még örül is ennek. Különösen azok, akiknek a Medgyessy-mutyi nélkül esélyük sem lenne a politikai küzdelemben.

Tanács István (Meglepetés, Népszabadság, 2004. február 17.)

Medgyessy Péternek hiteles stratégiát kellett volna felmutatnia egy elbizonytalanodott országnak egy történelmi pillanatban. Ahhoz, hogy e törekvése sikerrel járjon, számos viszonyítási ponthoz kellett igazodnia. Mérleget vonni kormánya teljesítményéről a kampányígéretektől kezdve a száz napos programok és a múlt nyárig tartó sikerszéria idején át az azóta bekövetkezett kudarcokig. Reflektálni a kormánypártok irányából érkező kritikára, az általánosnak tekinthető kiábrándultságra, az eltérő igényekre és várakozásokra. Reagálni arra, hogy az önbizalmát visszanyerő ellenzék már az előre hozott választásokat is kilátásba helyezte, ha a jelenlegi népszerűségi arányok maradnak, vagy növekednek az európai parlamenti választásokon. Legeslegfőképpen azonban jövőképet felmutatni egy, a tényleges helyzet által indokoltnál sokkal súlyosabb bizonytalanságba került társadalomnak.

[...] A hatalmi pozíciók alkotmányos újrarendezésére irányuló kissé naiv, ám nyilvánvalóan népszerű javaslat alkalmas arra, hogy mind a politikai osztály, mind a média, mind őáltaluk a közvélemény figyelmét elterelje a lényegesebb dolgokról. Arról ugyanis, hogy a társadalomnak fölmutatandó stratégia és jövőkép úgyszólván semmi újat nem tartalmaz.

[...] A lényeges, nagy dolgokban nincs hát semmi új. A vágyak hangzanak el újra és újra, amelyek évről-évre azért ismétlődnek, mert sehogyan sem akarnak testet ölteni. Abban sincs igazán újdonság, hogy a miniszterelnök érzékeltette: a gazdaság szereplőinek több mozgástér kell, és ezt az állam rovására teremtik meg. Kisebb, modernebb, szolgáló és szolgáltató államot akarnak. Ez talán jogos törekvés, talán nem. Jogos akkor, ha az állam szervezeteinek, háttérintézményeinek nincs világos feladatuk, ha nincs a teljesítménynek pontos ellenőrzési rendszere: ha az államszervezet jelentős része arra szolgál, hogy közpénzből munkahelyet teremtsen politikai klientúráknak. Azt azonban, hogy mire lenne képes egy jól szervezett állam, az utóbbi időben senkinek sem volt módja megnézni és kipróbálni. Mindegy, ha két évvel a kormányváltás és jelentős arányú kádercsere után az állam leginkább csak arra jó, hogy értelmetlen és bosszantó szabályok erdejét ültesse körénk, hát legyen olcsóbb.

[...] Ennyit kapott a társadalom Medgyessy beszédéből. Igaz, nem kapott többet korábban Orbánéból sem. Orbán azt mondta: ne engedjétek, hogy a bizalom megszűnjön magyar és magyar között. Medgyessy azt: honi viszályainkat nem exportálhatjuk Európába! Igazából azt kellett volna mondaniuk: addig egyikünk sem adhat hiteles választ az együtt elbizonytalanított társadalom lényeges kérdéseire, ameddig az alapvető ügyekben képtelenek vagyunk együttműködni. De ezt nyilván nem mondaná így ki egyikük sem.

[...] Első hallásra dilettánsnak és nevetségesnek tűntek a kormányfői javaslatok. Most jön ilyenekkel, mikor vesztésre áll? Orbán azonban a közvélemény-kutatások nélkül is érzi az ajánlások vonzerejét, és óvatosabb: azt mondja, nem szabad élből elutasítani, sőt, európai léptékkel mérve is nagy ívűnek nevezi az elképzeléseket. Minden bizonnyal úgy véli, több idő kell átgondolni, mit nyerhet, és mit veszthet egy kategorikus elutasítással, ráadásul a segéderői nélküle is teszik a dolgukat. De gondolhatott volna akár arra is: abban a megosztottságban, amelyben nincs remény kétharmados törvényeket igénylő strukturális reformokra, kormányciklusokon átívelő stratégiai döntések véghezvitelére, mindkét fél minden fontosabb törekvése kudarcra van ítélve, és végül egyformán felelőssé válnak a történelmi esély megcsúfolásáért.

Kumin Ferenc (Európai Hazafias Népfront, Magyar Hírlap, 2004. február 18.)

Nézem a tévét, hallgatom a modern, európai köztársaság miniszterelnökét, majd az ülésteremből kifelé tartó ellenzéki vezér szavait, és egyre inkább erősödik bennem a gyanú. Igen, M. Giorgio Richárd cukros bácsija megint cselt szőtt, és ezúttal vezető politikusoknak jutott a furcsa bódulatot okozó édességhól. Semmi mással nem tudom magyarázni, hogy Medgyessy Péter, aki országértékelő beszédének első harminc percében semmi jelét nem adta annak, hogy most tulajdonképpen viccel, miképpen rukkolhat elő azzal az ötlettel, hogy bajaink orvoslására legjobb lenne felfüggeszteni ezt az amúgy is recsegő-ropogó, veszekedő és csúnyán beszélő demokráciát. Olyannyira sikerült ezzel feladnia a leckét az ellenzéknek, hogy Áder János előre megírt válasza - amelyet mellesleg a még eldurvult stílusú Országgyűlésben is feltűnően oda nem illő felütéssel indított, látványosan nem reflektált az előtte szólóra.

[...] Nem akarok persze patetikusnak tűnni. Tudom, hogy EU-s honfitársaim többségét ez az egész nem hozza lázba, inkább otthon maradnak, főleg a régi tagállamok polgárai számára ez az egész cirkusz nem jelent sokat. Nekem, és meggyőződésem szerint nekünk egész Közép-Európában, mégis nagyon sokat jelenthet, ahogyan a miniszterelnök is helyesen mondta. A politikai nagykorúvá válás jelképes aktusa ez a most csatlakozó régiónak. Mindaddig persze, amíg egy pillanatnyi politikai kényszer szülte rossz ötlet el nem veszi a kedvemet az egésztói. Ha ugyanis valósággá válnék Medgyessy Péter javaslata- amit amúgy őszintén kétlek -, akkor a választás napján, betérve a szavazókörbe olyan szavazólapot kaphatnék, amelyen a következő jelölések mellé tehetném az ikszet: Nagy Európai Lista - hívhatnánk nyugodtan Európai Hazafias Népfrontnak is -, MIÉP, Munkáspárt, esetleg Nemzeti Érdek Pártja. Ki az, aki ezért egyáltalán kiteszi a lábát a lakásból? Mekkora részvételre lehet számítani egy ilyen választáson azok után, hogy a valódi kérdést feltevő csatlakozási referendum is kínos érdektelenségbe fulladt? Azt persze értem, hogy a most vesztésre álló MSZP-nek ez miért lehetne jó, de a Fidesz elnöke mi elgondolkodni valót talál az ötleten?MH-álláspont (Nem a lista közös bennük, Magyar Hírlap, 2004. február 17.)

Először is modern, másodszor is modern, sőt, huszonötödikre is az volt. Orbán Viktor "félelmére" Medgyessy Péter "korszerűje" lett a válasz. Mármint ha a kulcskifejezések, a hívószavak alapján hasonlítjuk össze a két beszédet. Az ellenzéki Fidesz-vezető múlt heti hozzászólása a bizonytalanság sulykolásával próbált hatni a bizonytalanokra, "a munka becsületének" visszaadását, egyszersmind a "bankármentalitás" visszaszorítását ígérve jobbról.

[...] Beszédében a miniszterelnök az ország gazdaságáról viszonylag hosszan szólt, ám mondatai lényegében egyetlen új elemet sem tartalmaztak. Tegyük gyorsan hozzá, ez nem baj. Kinek hiányzott, mondjuk, egy bejelentés, hogy a Parmalat- és tejválságot úgy kell megoldani, hogy a nemzeti egység jelszava alatt egyesítjük az összes tejüzemet Tejipari Tröszt néven? De komolyra fordítva a szót, a gazdaság jelenlegi helyzetében hiba lett volna új ötleteket vagy új összegeket bedobni, hiszen most mindenki arra kíváncsi, hogyan sikerül az éppen tegnap beiktatott pénzügyminiszter vezetésével a gyakorlatba átültetni a miniszterváltáskor megelőlegezett újabb takarékossági intézkedéseket.

[...] A tavalyi beszédből abban mindenféleképpen tanult a kormányfő, hogy a konkrét pénzbeli ígéretekkel csínján bánt idén. Szép jövővel kecsegtetett természetesen, miért ne tette volna, viszont a gazdasági támogatások milliárdos számai nem tartalmaztak új vállalásokat, jórészt tudott összegek számbavételével teltek a percek.

[...] Itt pedig egy érdekes és ügyesen titokban tartott játék vette kezdetét. Az ellenzék gyenge, erőtlen Medgyessy-képe helyett elérkezett a visszatérés a 2002-es kampányban sikeresnek mutatkozó, bölcsen tétova, jó szándékúan csetlő-botló, árokbetemető, pártharcokon felülemelkedő arcélhez.

Galló Béla (Medgyessy Péter nyakkendője, Magyar Hírlap, 2004. február 18.)

Kezdjük egy intermezzóval. Más tollával ékeskedve, Áder János "nagy rakás szerencsétlenségnek" nevezte az országértékelő miniszterelnököt, sajátos dimenziót kölcsönözve a kissé komolyabbnak ígérkező parlamenti szituációnak. Eddig sem volt vitás, hogy Áder az egyik legeredetibb és legszínesebb honi politikus, valóságos humorforrás, és hozzá még daliás, fess ember is. Gumiköpenyben, horoggal, snecivel a kezében pirkadatkor a vízparton, némi ellenfényben, állítólag kifejezetten jól fest. Neki viszont ezek szerint nem eléggé snájdig Medgyessy közéleti megjelenése, ami persze ízlés dolga. Sőt szíve joga az is, hogy mostanában, dicső elődök nyomdokába lépve, a Fidesz vasökleként, a tőle megszokott szorgos buzgalommal ő alakítsa a polgári Korvin Ottót.

[...] Ami pedig a beszédét illeti, a kormányfő látszólag logikus politikai célt követett. Az "árnyékállam" csábos gyurcsányi ajánlata ellenére, úgy tetszik, eltökélte, hogy nem hagyja magát középről elűzni. Szereti azt a helyet, ahonnan annak idején Orbánt legyőzte - csakhogy 2002-ben az emberek gazdasági közérzete jobb volt, az utcai jeleneteket vezénylő Fidesztől pedig féltek. Biztonságérzetüket azonban ma már főleg szociális gondok irritálják, mi több, Orbán most éppen bárányt alakít, Medgyessynek tehát nehezebb a dolga. Két választása van. Vagy Orbán békülékenységének álságos mivoltára játszik, vagy saját olajágas figuráját kell még inkább hitelesítenie. Ezért aztán ha múlt kedden Orbán megbocsátott a kádári éra kisembereinek, hétfőn a kormányfő egyenesen Európa hőseinek nevezte őket. Ha az ellenzéki vezér az MMB-ról (a Magyar-Magyar Bizalomról) szólt, Medgyessy válasza: oké, próbáljuk ki. Tessék, itt a közös lista. Orbán ezen kétségtelenül meglepődött, de azért nem nagyon. Ha te így, én akkor úgy. Aligha véletlen, hogy az első pillanatban kínálkozó, fölényesen lekezelő reagálás helyett volt benne annyi ravaszság, hogy ne utasítsa el kapásból ezt a nagy ívű javaslatot. Már csak azért se, mert bizonyára sejti, a politikában a nagy íveknek van egy sajnálatosan makacs tulajdonságuk.

Ripp Zoltán (Medgyessy békeüzenete, Népszava, 2004. február 18.)

Ahhoz, hogy valamit mondjunk arról, milyen is volt a minap elhangzott Medgyessy-beszéd, előbb egy másik kérdésre kell válaszolnunk. Nevezetesen arra, hogy mihez képest volt olyan, amilyen. Más megállapításra jutunk ugyanis, ha a legutóbbi Orbán-szeánszhoz, netán az ország helyzete által megkívántakhoz vagy éppen a beszéd szövegének megalkotói által kifundált funkcióhoz képest vizsgáljuk az elhangzottakat. Ha a volt miniszterelnök évi rendes igehirdetésének tartalmához viszonyítjuk a jelenlegi kormányfő beszédét, megállapítható, hogy köszönő viszonyban sincsenek egymással. Orbán oly nagyvonalúsággal hányt fittyet a tényekre hogy ahhoz képest a Medgyessy által bemutatott tények a siker propaganda benyomását keltették, amit csupán a kialakult helyzet nehézségeire való óvatos utalások enyhítettek.

[...] Ha a miniszterelnök szándéka az volt, hogy ezzel a hosszú beszéd egyéb, nehezebben emészthető és vitákra alkalmas részeiről elterelje a figyelmet s inkább e javaslatokat emelje a közbeszéd centrumába, akkor siker koronázta törekvését. Tisztán technikai értelemben ügyes húzás volt, hiszen ki tagadná, hogy a közhangulat megfordítása ma elsősorban érzelmi kérdés, s itt széles körben népszerűségnek örvendő javaslatok hangzottak el, amint azt a veszélyt rögtön felismerő Orbán Viktor óvatos reagálása jelezte is.

[...] Rövid távon nincs jó válasza a jobboldalnak, az MSZP szempontjából viszont kockázatmentesnek tűnhet a javaslat, hiszen a nyilvánvalóan bekövetkező elutasítás ódiuma riválisaira hárul. Közvetlen haszna mellett azonban igen jelentős veszélyeket hordoz. Nem csak azáltal, hogy nem számol a szilárd pártkötődésű választók mentalitásával, akiknek a gyomra görcsbe rándul egy közös lista névsorára gondolva, s nem csak azáltal, hogy a szélsőjobboldalnak a nagy pártok egylényegűségéről szóló érveit erősíti. A legnagyobb kárt a politizálás kultúrájának további rombolásával okozhatja, hiszen éppen azt fedi el, hogy miről szól a többpárti demokrácia - az európai színtéren is. Óriási tévedés olyan benyomást kelteni, mintha az Európai Parlamentben csupán arról lenne szó, hogy a nemzeti érdekérvényesítés jegyében valamiféle nagy nemzeti összeborulósra volna szükség. Éppen ellenkezőleg, az európai politizálás színterén is jelentős különbségek vannak az irányzatok között, amelyeknek nem az elfedésére, hanem a kibontására és értelmezésére volna szükség a soron lévő választási kampányban. Az acsarkodás megszüntetésének nem a politikai szembenállás látszólagos felfüggesztése a módja. Sőt kifejezetten kártékony dolog az Európai Parlament jellegét illetően egy "békét bármi áron" retorikával félrevezetni a választókat.

Németh Péter (Breakpoint, Népszava, 2004. február 18.)

[...] Sem Orbán, sem Medgyessy nem tudta ezt a csoportot megfogni, fellelkesíteni, ami ugye Medgyessynél nem meglepő, Orbánnál viszont annál inkább. Ilyen szempontból a szocialista miniszterelnök sokkal nehezebb, majdhogynem kilátástalan helyzetből indult. Mert míg Orbán feltétlen hívekkel rendelkezik, primátusa megkérdőjelezhetetlen, addig Medgyessynek nincs egységes tábora. Talán sose volt. Mióta pedig az ország gazdasági helyzete rosszabbodott, a belső viták erőteljesebbé váltak s a felszínre is törtek. Ahogy ez a szocialistáknál megszokott: a gondok a személyi kérdéseket hozzák elő; rögtön akadnak jó páran, akik elnököt és miniszterelnököt cserélnének. Medgyessy helyzete abból a szempontból is rosszabbnak látszott, hogy ő a parlamentet választotta beszéde színhelyéül, azaz számítania kellett az ellenzék barátságtalan hangulatot árasztó jelenlétére, ami az amúgy is alacsonyra értékelt retorikai teljesítményt tovább rontja, míg Orbán, jobb szónoki képességekkel megáldottan is, homogén közönség előtt adhatta elő mondandóját. Nagy előny ez a volt miniszterelnök szempontjából, hisz mindkét politikai megnyilvánulás elsősorban médiaesemény s csak másodsorban politikai akció. Sportnyelven szólva azt is mondhatnám: Medgyessy az esélytelenek nyugalmával indulhatott.

[...] Nem tudom, hogy a tanácsadók ötlete volt-e, de szinte mindegy is: merész lépés volt Medgyessy részéről. És bár a saját térfélen nem sikerült osztatlan sikert aratni, az értelmiség egy részét sem tudta meghódítani, összességében mégiscsak nyerni tudott. Igen: az Orbáni pályán tudott nyerni. Ha úgy tetszik, elvette Orbán adogatását. (Breakpoint ) A volt kormányfő, ha emlékeznek még rá, a szeretetről, az összefogásról, a közös célról és feladatról beszélt, magához ölelte az egész országot, kizárólag a kormányt lökte el magától, másként fogalmazva: a kormányt vetette az oroszlánok elé. S az oroszlánok, ezen a helyen, nem mások, mint az emberek. Akiknek a kormány miatt kell rosszabbul élniük vagy - hogy htí legyek a hasonlathoz - éhezniük. Medgyessy ugyancsak a szeretetről és az összefogásról beszélt. O is magához ölelt mindenkit, az ellenzéket is. Ez azonban nem új gondolat, az árkok betemetését korábban is hirdette - eredménytelenül és hatástalanul. Most azonban három olyan konkrét javaslattal állt elő, amelyek kézzelfoghatóvá tették az önmagában már csak lózungnak tetsző gondolatot. Gumicsonk? Igen, azok. Egyik sem új? Igen - lényegét tekintve -, egyik sem új. Mégis: itt és most, ebben a kontextusban, ebben a politikai játszmában győzelmet értek.

[...] Ezzel együtt állítom: ezúttal győzelmet jelentettek Medgyessynek. Zavarba hozták az ellenfelet, méghozzá látványosan és egyértelműen. Nincs kétségem: az ellenzék gyorsan rendezi majd sorait, s igyekszik átvenni a kezdeményezést. Azaz: a kormány bírálatát. De ez már nem ugyanaz a folyó; történt valami a baloldalon, amit nem intézhetnek el egy vállrándítással. Felbukkant a koalíció, de legalábbis a miniszterelnök oldalán egy új elem, ami persze nem ismeretlen az ellenzék táján, vagyis a kicsit lebutított PR-politizálás. Nem lehet vele a baloldali értelmiség előtt villogni, de lehet nyerni, apró politikai csatákat. Most már csak az ország dolgait kell rendbe hozni.

Veér András (A beszéd a lélek tükre, Népszava, 2004. február 19.)

Lezajlottak az évértékelő beszédek. Az már a magyar közélet furcsasága, hogy egy ellenzéki párt vezetője is évet értékel, jóllehet polgári demokráciákban ez a miniszterelnök feladata.

[...] A sokszor és sok formában megfogalmazott félelem, szorongás és elbizonytalanodás nagy valószínűséggel magából a szónokból fakadt. Ki kellett adni magából. Ki kellett beszélnie, hogy csökkentse saját terhét. Igyekezett ránk rakni, a mi vállainkat megterhelni a hátizsákjába belegyömöszölt, és most már kipúposodó szorongás halmazt.

[...] Medgyessy beszéde más volt, mind mondanivalójában, mind hagszerelésében. Elemzői már megállapították, hogy retorikailag kimagaslóan ez volt legjobb beszéde, még akkor is, ha egy viszonylag egyszerű összetett szó kimondásába beletört a szónok bicskája. De az, amilyen őszinte nevetéssel saját maga is kinevette magát, nagyfokú önismeretre, magabiztosságra vallott, és így a szóbotlás inkább használt, mint ártott a beszédnek.
[...] Ahogy egy kritikusa ironikusan mondta: "a rakás szerencsétlenség" átvette, és kicsavarta az ellenzék kezéből a politikai kezdeményezést. És ezt a tényt az ellenzéki szónok bárdolatlan támadása még ki is domborította. Hozzászólása ugyanis azonnal felértékelte a beszédet és a miniszterelnök személyét egyaránt. A hozzászóló elfelejtkezett egy közismert pszichológiai tényről: a hallgatók jobban szeretik a nyugalmat és biztonságot, mint a nemtelen támadást. Főleg akkor, ha ez a támadás egy őszinte békülékeny gesztus után történik.

[...] Medgyessy beszédének pszichológiai tartalma kongruens volt előző önmagához. A konfliktuskerülés minden olyan mondatából kiérződött, mely nem a szakmai biztonságról szólt. És feltehetően a miniszterelnök konfliktuskerülő ember. Ez persze nem biztos, hogy erény. Erény akkor, ha rendelkezik biztonságos konfliktuskezelő képességekkel. A kettő ugyanis nem mond ellent egymásnak. És ez volt a beszéd egyik fontos pszichológiai mondanivalója. A másik fontos elem éppen az Orbán beszédre adott válasz volt, bár az is elképzelhető, hogy ez nem volt szándékos. Míg a volt miniszterelnök beszéde a szorongásról félelemről, elbizonytalanodásról, a jelenlegié a nyugalomról, az önbizalomról, a magabiztosságról, és összefogásról szólt. Nem direkten, szájbarágósan és hiteltelenül, hanem leginkább csak a beszéd hangulata tükrözte ezt őszintén és hitelesen. Érdekes módon az elemzők rá is éreztek erre, és ki tudja miért, az "amerikai tanácsadóknak" tulajdonították ezt a bravúrt. Nem lehetett ugyanis nem észre venni. Nem lehetett nem meghallani a két beszéd hangulatának kiáltó ellentétét. Úgy tűnt, a miniszterelnök nyugalma, belső békéje, spontaneitása, kongruenciája és a saját maga által írt beszéd kimondatlan, csak hangulatában beszédes mondanivalója nyitott fülekre talált. Az ellenzék tehetetlen agresszivitással reagált rá, az elemzők óvatos meglepődéssel veszik tudomásul.