Medgyessy Péter országértékelő beszéde (2. rész)

Medgyessy Péter a tavaszi ülésszak kezdete alkalmából napirend előtti beszédet tartott. A miniszterelnök tíz pontból álló, általa Európa Tervnek nevezett programot ismertetett. Az Európa Terv több pénzt juttat az oktatásra és az iskolafelújításra, márciustól pedig negyedével csökkennek az internetezés költségei.
Évente másfélmilliárddal több támogatást kap a magyar film. A miniszterelnök bejelentette azt is, hogy szintén márciustól 150 milliárd forintos felzárkóztatási hitelprogram indul. Medgyessy ezek mellett autópályákat, kulturális intézményeket, 150 milliárd forintos vállalkozástámogatást, kórházfelújításokat ígért. A politikai vitákra utalva ugyanakkor megjegyezte: a magyar politikai élet láthatóan még nem tudja, hogy mikor van a verseny és mikor az együttműködés ideje. A miniszterelnök szerint az EU nem tökéletes, "de jobbat még nem találtak ki". A csatlakozás előtt szükséges a lakosság tájékoztatása, ennek érdekében megnövelik a tájékoztató irodák számát, és programokat indítanak a médiában. A nemzetközi eseményekről szólva Medgyessy utalt az esetleges Irak elleni háborúra, és a nemzetközi összefogás szükségességét emelte ki ezzel kapcsolatban. Mint mondta, az egyetlen esély a békére, ha Amerika és Európa összefog. Áder János a Fidesz frakcióvezetőjének megfogalmazása szerint Medgyessy Péter beszédét nagy várakozás előzte meg, de az csalódást okozott. Áder János úgy ítélte meg, hogy jövőkép helyett a miniszterelnök csak "jövőpépet" vázolt. A politikus szerint Medgyessy Péter beszédében nem válaszolt olyan kérdésekre, hogy mit kíván tenni a gazdaság gondjainak orvoslására, az egészségügyben dolgozók és a betegek érdekében, az önkormányzatokért, hogy "miért veri szét a jól működő intézményeket", mit kíván tenni a gyárbezárások, a növekvő munkanélküliség és infláció ellen, miért nem segíti elő az EU-népszavazás sikerét és miért nem kér bocsánatot az Orbán-kormány idején megfogalmazott rágalmakért. Herényi Károly az MDF frakcióvezetője kijelentette, hogy a kormányfő által vázolt tervek köszönőviszonyban sincsenek az idei költségvetéssel. Herényi szerint pótköltségvetés beterjesztésére van szükség. Sajnálattal jegyezte meg, hogy a száznapos program keretében a kormánytöbbség "felélte azokat a tartalékokat", amelyekből az idén gazdálkodni lehetne.

Bozóki András politológus szerint (Két beszéd, Magyar Hírlap, 2003. február 15.) "Medgyessy kormányfőként szerepelt, így nem tehette meg, hogy kizárólag saját közönségéhez szóljon - neki valamennyi állampolgárhoz kellett szólnia. Orbán Viktor az ellenzék vezéreként dönthetett volna úgy is, hogy alternatívát állít a kormánnyal szemben, ám ehelyett saját közönségéhez szólt. Nem meglepő, sőt az elvárásoknak megfelelő, hogy a kormányváltást követő évben az új miniszterelnök, a kampányok terhétől megszabadulva, részletesebben kifejtette programját - tehát a jövőről beszélt, a jövő felől közelítette meg a jelent -, míg az ellenzék vezető politikusa a jobboldali tábor összetartását, sorainak rendezését, identitásának megerősítését tartotta legfontosabbnak - tehát a múltról (is) beszélt, s a múlthoz mérte a jelent. (...) Az ellenzék vezetője megteheti, hogy a parlamenten kívül szedje ráncba táborát, de a mindenkori miniszterelnök programbeszédének a parlamentben a helye. Önmagában az nem kifogásolható, hogy az ellenzéki Orbán Viktor beszédet mondott a Vigadóban saját közönsége előtt - a probléma inkább abban áll, hogy kormányfőként is ugyanezt tette. Medgyessy Péternek szembe kellett néznie azokkal a bírálatokkal, amelyek szerint kormányának nincs látható víziója a 'száz napokon' túl. Mindenekelőtt az volt a feladata, hogy pozitív választ adjon a kétkedőknek, és bebizonyítsa: rendelkezik a jövőre vonatkozó nagy ívű elképzelésekkel. Olyan eszméket, elgondolásokat képes bemutatni, amelyek nemcsak a baloldalnak szólnak, hanem minden magyar állampolgárnak, a nemzetnek. Érdemes megítélni, hogy miképpen tudott megfelelni ezeknek az elvárásoknak. OrbánViktor volt miniszterelnöknek pedig szembesülnie kellett azokkal a kritikákkal, melyek szerint szereplése bizonytalansági tényező a magyar demokráciában - kevesebbet látható a parlamentben, mint a polgári körökben, és még hívei sem tudták sokáig, hogy magára hagyja-e a Fideszt, vagy ismét az élére áll. A nyáj nem szaladt szét, de az októberi önkormányzati választásokon elszenvedett vereség hatására megrendült. A hívek Orbánt várták, hogy lelket öntsön beléjük, utat mutasson számukra".

Bozóki szerint "Orbán beszédének egyik vezérgondolata a béke volt. Irak kérdésében hangsúlyosan utalt arra, hogy a kormány elveszett 'a hatalmi játszmák dzsungelében'. Annyiféle szempontnak akart megfelelni, hogy elvesztette a vezérfonalat, és elmulasztotta az alapkérdést, 'mi a magyar érdek?', nemcsak megválaszolni, de egyáltalán feltenni. Orbán azt sugallta, hogy a külföldi érdekek hálójában való sodródás helyett a háborúból való egyoldalú kimaradás fejezi ki a magyar emberek óhaját. Arra is utalt, hogy az 1956-os elvek elárulásaként is értékelhető egy 'független állam elleni katonai akció'. Medgyessy beszédének egyik kulcseleme a 'háborúpártiság' gyanújának szétoszlatása volt. Kormányát a béke hívének nevezve abból indult ki, hogy a béke alapja a biztonság, amely csak Európa és az Egyesült Államok együttműködése révén érhető el. Úgy érvelt, a béke garanciája nem a nemzetközi együttműködésből való kimaradás, hanem az abban való részvétel lehet - az ENSZ határozatai alapján. Úgy beszélt a béke megőrzésének szükségességéről, hogy ezzel nem szűkítette kormánya mozgásterét háború esetén sem. Medgyessynél nem vetődött fel annak lehetősége, hogy egységes európai fellépéssel esetleg békére lehetne kényszeríteni az Egyesült Államokat. Ellenkezőleg, szerinte épp azért kell Amerikával folyamatos párbeszédet folytatni, mert a békét nem lehet az Egyesült Államokkal szemben megteremteni; a békét legfeljebb csak kilobbizni lehet".

Bozóki úgy véli "a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz-MPP vezette kormány bukásának fő okai között szerepelt az elharapódzó korrupció. Medgyessy e kérdést hangsúlyosan és eltökélten hozta szóba, nemcsak az előző kormánnyal, hanem saját kormányával szemben is. Ezen a ponton beszéde megkeményedett, s az árkok betemetését szem előtt tartó kormányfő retorikája itt harci retorikává változott: 'a vizsgálatokat le kell folytatni. Ebben elkötelezett vagyok! Nincs kivétel. Engem nem érdekelnek politikai kötődések. Helyre fogjuk állítani az emberek elveszített bizalmát.' A korrupció elleni harc előtérbe állításában ragadta meg Medgyessy az alkalmat, hogy szembeszálljon a róla kialakult 'törvényes, de nem igazán erkölcsös' arculattal, amelyet a D-209-es ügy kirobbanása óta bélyegként hordozott magán. Mintha csak a tavaly nyáron távozását sürgető Kis János érveit vette volna át, amikor arról beszélt, hogy számára a politika erkölcse több, mint puszta törvényesség. 'Nem felel meg az erkölcsi mércémnek, ha ma hivatalban lévő politikusok, köztisztviselők vagy más vezetők az állami vagyonnal erkölcsileg megkérdőjelezhetően bánnak, még ha a törvény betűjének meg is felelnek.' És ez az üzenete elsősorban saját táborának szólt: 'ez a kormány tiszta lappal indult. Nem fogom engedni, hogy bárki is bepiszkolja'".

Bozóki szerint "a miniszterelnök az EU-val kapcsolatban semmilyen kételkedő állítást nem fogalmazott meg. Annyira magától értetődőnek vette, hogy képesek leszünk az EU nyújtotta előnyöket kihasználni, hogy néhány bekezdésnél nem is szentelt nagyobb teret a csatlakozás kérdésének. 'Egyértelműen fogalmazunk, és azt mondjuk: igen!' Mintha a kormány mindent egy lapra, az európai uniós csatlakozás sikerére tett volna fel. Mintha abból indult volna ki, hogy a politikai ciklus amúgy is erről fog szólni. Orbán bonyolultabb helyzetben találta magát az EU ügyében. Egyrészt az ő kormánya tárgyalta a csatlakozási folyamat legtöbb fejezetét, ezért nem tehette hiteltelenné önmagát a csatlakozással való szembefordulással. Másfelől Orbánnak meg kellett különböztetnie táborát a csatlakozási kártyára stratégiát építő koalíciótól. Amit Orbán e beszédben kifejtett, az a 'gyenge igen', vagy az egyrészt-másrészt mérlegelésből kirajzolódó 'inkább igen, mint nem' álláspontja volt. Miközben Orbán kitért arra, hogy minden várakozásunkat 'alulmúló feltételekkel, másodrendű tagként' fogunk csatlakozni az 'egyenlő verseny, a józan ész és a méltányosság' feltételeinek meg nem felelő, egyébként is 'túlközpontosított' Európai Unióhoz, végül mégis arra a következtetésre jutott: 'a belépés mellett szóló érvek, úgy érzem, valamivel többet nyomnak a latban.' De hogy mik ezek az érvek, amelyek meggyőzték őt a csatlakozás fontosságáról, arra egy mondatot sem vesztegetett. Csak a belépést megkérdőjelező érveket sorolta. Úgy tűnik, Orbán mai 'eurorealista' álláspontja egy jövendő euroszkeptikus párt majdani érvrendszeréhez szolgáltat előre muníciót. Mintha már most a csatlakozásban csalódott állampolgárokhoz kívánna szólni".

Bozóki szerint "Orbán Viktor már volt miniszterelnök, így nem lehetett számára egyszerű ismét a partvonalon kívülről indulni. Nem csoda, hogy beszédének jelentős részét tette ki az elmúlt ciklus vívmányainak hangoztatása. Széchenyi terv, diákhitel, lakáshitel, gazdahitel, családi vállalkozások, Terror Háza, Bozsik program, Nemzeti Színház, Mária Valéria híd, státustörvény, erdélyi egyetem és szigorú büntetőpolitika. 'Soha rosszabb négy éve a magyaroknak ne legyen', vélte, mint ami 1998-2002 között volt. Szerinte 'a mostani négy év mércéjét az előző négy év eredményei' jelentik. Lehet vitatni, hogy ezek a vívmányok miként minősítendők, de tény, hogy az Orbán-kormányhoz kötődnek, ahogy a Horn-kormányhoz kötődött a Bokros-csomag, a szomszéd országokkal kötött alapszerződések, a vatikáni szerződés és a nyugdíjreform. Márkavédjeggyé váltak. Orbán gondolkodását ma még az elmúlt négy év kormányzásának emléke vezérli, nem tud kitörni ebből a világból. Ezzel a négy évvel kapcsolatban önkritikára nem képes, rögzült politikus benyomását kelti. A hatalomra került szocialista-liberális kormány tevékenységét kizárólag rombolásként éli át. Habár tavaly nyáron a Fidesz-MPP is megszavazta a Medgyessy-kormány jóléti csomagját, mostani beszédében a volt miniszterelnök kizárólag negatívumokat hangoztatott. Megemlítette a bűnüldözés fellazulását a kábítószer ügyében, a gyárbezárásokat, az erős forint elleni támadásokat, a megmaradt állami vagyon kiárusításának előkészítését, a határon túl élő magyarság ügyének leértékelődését, az áremeléseket, a sztrájkhelyzetet, a taszári rizikót, a drága autópályákat, az izraeli titkosszolgálat tevékenységét és a 'vízfejjé duzzadt államapparátust'. A kormányzása óta eltelt időszakról összesen két pozitívumot említett. Az egyik: az első magyar irodalmi Nobel-díj; a másik: egyelőre nincs szó gazdasági összeomlásról - bár a jelek szerinte nem sok jóval kecsegtetnek. A jövőnek az Orbán-beszéd egyetlen bekezdést szentelt, amelyet véleménye szerint olyan értékes emberi tulajdonságokra támaszkodva lehet majd átvészelni, mint a bizalom, a barátság és a szeretet. Orbán Viktor beszédében a múlt dicsőséges, a jelen romboló, a jövő pedig erős hittel megvalósítható idődimenzióként jelent meg. Ezek az elemek a beszédnek nosztalgikus hangulatot adtak, s igazi értékként csak a megmaradás, az önvédelem és a béke reménye nyert kifejezést".

Bozóki szerint "Medgyessy számára a beszéd alkalmat adott annak kifejtésére, mit kíván kormánya építeni és milyen filozófia alapján annak érdekében, hogy érdemes legyen rá emlékezni. Mindez nagy kihívás a csődgondnoki, majd válságmenedzseri szerepre szocializálódott szocialista politikusok számára. A szimbolikus politika fontosságát a jobboldal korábban felismerte a baloldalnál, amely sokáig csupán reformizmusára, technokrata pragmatizmusára volt büszke. Arra, hogy nem ideologizál, nem ütköztet világnézetet világnézettel, hanem 'mindössze' a mindennapok kívánalmai szerint kormányoz. A baloldal számára a marxizmus jelentette az ideológiát, amelytől meg akart szabadulni. Nem szerette, ha 'jóakarói' az eszmék fontosságára figyelmeztették. Sokáig el sem tudta képzelni, hogy mit állít a marxizmus helyébe. Modernizációt? Európát? Humanizmust? (...) Most változás látszik bekövetkezni, mert a kilencvenes évek üres modernizációs ideológiája helyébe a Beck, Giddens és Blair által megfogalmazott 'harmadik utas', középre törekvő, értékőrző modernizációt hangoztató, 'szintetizáló', új szociáldemokrácia felfogása áll. Mindez egybevág a társadalom vágyával, hogy legyen vége a vadkapitalizmusnak, és a nyers posztkommunista évek után térjen vissza a kiszámíthatóság, jelenjenek meg az esélyteremtő állam szolgáltatásai, valamint a hosszú távú gondolkodás. Járjon együtt a minőségi demokrácia az élet minőségének javulásával. Ez a gondolat jelent meg Medgyessy 'gyermekcentrikus' jövőképében. Ehhez képest a sokak által várt gazdasági elemzésről a beszédben alig esett szó, mert a kormányfő célja nem az volt, hogy már amúgy is élő technokrata imázsát erősítse, hanem hogy a jövő nagy vonalait felelősen megtervező államférfiként jelenjen meg".

Bozóki szerint "a gyermekközpontú, unokaközpontú gondolatra fűződik fel a Medgyessy-kormány tízpontos Európa terve, amelynek kulturális, oktatási, egészségügyi, infrastrukturális, környezetvédelmi és informatikai vonatkozásairól konkrét ígéretekkel beszélt a kormányfő - csak az ominózus tíz pontot nem sorolta fel. Vegyük úgy, az ötlet megvan, alapvonalait a kormány megtervezte, de az Európa terv még ötletszerű és kidolgozatlan".

Tihanyi Örs szerint (Módhatározók, Magyar Nemzet, 2003. február 15.) "Medgyessy Péter stratégiát váltott. Tanácsadói segítségével felismerte, hogy a koalíció tábora olvadozni kezdett. A száznapos programok kifutotttak, az előző kormány által felhalmozott tartalékok elfogytak. Közben háború közeleg, a benzinárak az egekbe szöktek, a megélhetés érezhetően újra nehezedni kezdett, és Damoklész kardjaként itt van immár az IMF jelentése is, amelyik a bérek befagyasztását és a költségvetési hiány drasztikus csökkentését javasolta a magyar kormánynak. Hiába hallgat a kabinet, úgyis tudja mindenki: a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank székhelye az óceán túloldalán van, és nincs olyan Amerikában elhangzott parancsszó, amelyet ne teljesítene azonnal és precízen a mi lakájszellemű miniszterelnökünk. Az országértékelő beszéd a maga nemében ügyes munka volt. Ha nem is látványosan, de bebizonyította, hogy az MSZP-SZDSZ koalició gyakorlatilag kihátrált az eredeti programja mögül, és a maradékot belegyömöszölték az Európa-tervnek nevezett költségvetési társasjátékba. Viszlát ingyen tankönyv, good bye egészségügyi reform! A nyolcszáz kilométer autópálya sem több már tudományos fantasztikumnál. Helyette mehetünk majd ingyen a múzeumokba, megszámolhatjuk a Nobel-díjasokat, és ócsítva internetezhetünk. Közben minden létező médium az Európa-tervet és az Európai Uniót harsogja. Lehetőleg egymás mellett, hogy a szórakozott állampolgár tudatában összemosódjanak, és az a látszat keletkezzen, hogy a kettő egy és ugyanaz. Mert ez a Medgyessy-plágium egyik célja: pártprogrammá süllyeszteni az össznemzeti sorskérdéseket. Ennek ismeretében az alábbi jelszavak várhatók: Aki nincs velünk, az nincs Európával; Aki nem vezényszóra mond igent, az csakis nemet mondhat; Gondolkodni és vitázni tilos; Aki habozni mer, az gyermekeink jövőjét veszélyezteti".

Tihanyi szerint "a Medgyessy-kabinet nem szociáldemokrata kormány, és nem is liberális. Nem polgári és a legkevésbé sem európaian modern. Medgyessy Péter szájából ugyanis egy abszolút hatalom remélt birtokosa szólalt meg. Az alattvalókban és nem polgárokban gondolkodó kormánykoalíció feje, aki a késő Kádár-kor lopakodó restaurációján munkálkodik. Kenyeret és cirkuszt biztosít, és a boldogság illúzióját is megadja - de a közös gondolkodást és a vitát már nem akarja engedni, csak szigorúan azon keretek között, amiket Ron Werber iránymutatásai jelölnek ki számára. És ez az, ami miatt hamisak Medgyessy Péter hivatkozásai a köztársaságra. Mert a köztársaság nem több, mint a demokrácia egyik formája. Azé a demokráciáé, amelyet az igenek és nemek örökös harca, az eltérő álláspontok szabad kifejtésének lehetősége tart fenn, és amelyben az igent sem feltétlenül olyan formában kell kimondani, ahogyan azt egy felsőbb akarat elképzeli. Mert lehet azt is mondani, hogy igen, de; vagy igen, ha".

Dessewffy Tibor szerint (A két szótorony, Népszabadság, 2003. február 15.) "Orbán konzervatív értékrendszerben fogant, fennkölt és pátosszal teli szövegének elsődleges célja a 'bázis egyben tartása' volt. Annak bizonyítása, hogy ha nem is voltunk elegen, de még mindig sokan vagyunk. Kérdés, hogy ez valóban így van-e, hiszen emlékezhetünk: a MIÉP több százezres tüntetései a parlamentbe jutáshoz sem voltak elégségesek. Így most, a lassan mitikussá váló 'tízezernyi polgári körről' sem tudhatjuk, hogy valóban mekkora politikai erőt képviselnek. Aligha tévedünk, ha itt az önbeteljesítő jóslat iránti vágyat fedezzük fel, azt a reményt, hogy ha sokáig ismételgetjük, hogy erősek vagyunk, akkor meg is erősödhetünk. A beszéd egy másik fontos aspektusa az 'elrejtőzni a fényben' effektusa volt. Orbán a rá jellemző bravadóval először is megfordította az eddigi beszédek időfókuszát. 'Olyan esztendő van mögöttünk, amelyből a polgári kormánynak csak egy negyedév jutott... Ezért, ha megengedik, a szokásoktól eltérően inkább a jelenről és a jövőről szeretnék néhány szót váltani önökkel.' Ezzel Orbán megkerülte azt a hallgatóságát ki nem mondva is feszítő kérdést, hogy miért is veszítette el a jobboldal előbb hajszállal az országgyűlési, aztán már drámai különbséggel az önkormányzati választásokat. Mi történt azóta, hogy nekiindult a magyar polgári rakéta, amelyről tavaly még azt hallhattuk: 'levegőbe emelkedett rakétát nem lehet visszaparancsolni a földre'".

Dessewffy szerint "Medgyessy beszédében olyan erényt villantott fel, amely eddig esetében nem volt magától értetődő: ez pedig a tematizációs bátorság. A jelenlegi miniszterelnök is megtehette volna, hogy elfilozofálgat a világ állapotán, a megtett és előttünk álló út göröngyein és lankáin, ehelyett azonban felvállalta, hogy azokat a témákat is érinti, amelyek miatt a legtöbbet támadják. Ilyen kockázatos téma volt a gyülekezési jog kiemelése, a nyolcak levelének aláírása és - talán legmerészebb - a Romániához fűződő viszony. Ezt érdemes hosszabban is idézni, mert jól példázza, hogy miként helyezi a kormányfő konstruktív értelmezési keretbe az egész történelmi problémát és az aktuális támadásokat: ' a német-francia viszony, mint az európai egység példája. Ez a viszony azonban nem a természet ajándéka. A történelem mégoly igazságtalan fordulatain is felülemelkedő politikusok felelős cselekvésének eredménye. Ez az együttműködés példát állít. Példát a partnerségre éppúgy, mint a lehetőség felismerésére és megragadására. Ezért fogadtam el miniszterelnök-kollégám meghívását a Román Köztársaság nemzeti ünnepén. És azért, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy erdélyi származású emberként, Szatmárnémetiben hallhassam, amint a román miniszterelnök magyarul szól az erdélyi magyarság képviselőihez. Mert hiszek abban, hogy az együttműködésnek a külpolitikában sincs alternatívája. Az első lépéseket mi tettük meg. Helyesen cselekedtünk, az ilyen magatartás szolgálja a legjobban a határon túli magyarság ügyét'".

Dessewffy szerint "az 'egyetlen Magyarországgal' kapcsolatban a kormányfő megfogalmazott egy korábban - legalábbis felelős politikustól - nem hallott elképzelést: a köztársasági eszmét. Medgyessy szavaival 'Mert mi a köztársaság? Olyan közösség, melyben a legtöbben érzik, mikor és hogyan kell megtenniük eggyel több lépést. Amely elég erős és büszke ahhoz, hogy az önérdeken túl a közjóért is cselekedjen. Nekem az új, modern köztársaság ennél is többet jelent. Magabiztos nyugalmat, mindennapi biztonságot, közös felelősséget, odafigyelést és egymás tiszteletét! Az idős kor biztonságát.' A köztársasági eszme egyik nagy előnye, hogy széles és gazdag értelmezési tartománnyal bír: felesel az archaizáló Szent Korona-tannal, a felvilágosodás eszméihez köti a politikai azonosulást, lehetőséget kínál a modern politikai közösség megfogalmazására, felöleli és egybekapcsolja a magyar progresszió legjobbjait, a koalíció mindkét pártja számára elfogadható, ugyanakkor nem rekeszti ki a jobboldali szavazókat sem, miközben a szittya, magyarkodó, árvalányhajas és klerikális ideológiákat nehéz helyzetbe hozza. Fontos, hogy a köztársaság eszméje nem nélkülözi az érzelmi azonosulás lehetőségét. Ez a sokrétegűség azonban egyben nyitottságot is jelent, amelyből további kidolgozás kényszere is fakad. Kérdés az is, hogy mi lesz a viszonya a köztársasági eszmének a korábban meghirdetett és mostanra elfelejtett 'nemzeti közép' koncepcióhoz. Akárhogy is, ezek az elnevezések attól kelnek életre, attól válnak sokszor hiányolt vízióvá és a cselevés vezérfonalává, hogy milyen tartalommal töltik meg őket. A köztársasági eszme kidolgozása, telepakolása gondolatokkal, érzelmekkel és intézkedésekkel még a kormány előtt álló feladat. Medgyessy most mindenesetre megfújta a 'kürtöt, trombitát'".

Eörsi János szerint (Kockázatmentes tétek, Figyelő, 2003. február 20.) "megtörténik-e a fordulat az elmúlt két év költekező gazdaságpolitikája, a bérkiáramlás robbanásszerű növekedése, a külpiaci versenyképesség drasztikus romlása után? Évadnyitó beszédében, február 11-én a miniszterelnök azt a benyomást keltetette: kerüli a választ a remélhető uniós csatlakozás előtti - egyben választás utáni - 2003-as év valódi kérdéseire. 'Sok olyan jel van, amire figyelnünk kell' - mindössze ennyit vagy alig többet említett meg az igazi problémákról. A gazdaságpolitikát laza ígérethalmaz, a tízpontos úgynevezett Európa Terv helyettesíti. Bár vannak ebben új, előremutató elemek - különösen a befektetés-ösztönzés, a vállalkozói hitelezés területén -, egészében a kormányfő erőtlen, szerény mondanivalójú tervet vezetett elő, ráadásul arra sem volt képes, hogy két év költségvetési expanziója után szakítson az osztogatás retorikájával. A tízpontos tervvel kétféle baj van: nincs benne sok új elem, ami még szerencse is, hiszen nincsenek újabb aranytartalékok az állami kasszában. Mégis, a szavak szintjén folytatódik az a félrevezető diskurzus, amely a közkiadások milliárdjaival méri a jót, amit az állam a választókkal tesz. Ehhez persze az államnak el is kell vennie - növelnie az adókat vagy az államadósság szintjét, s vele a gazdaságra jövőben nehezedő terheket. Tavaly, amikor az egymást váltó kormányok a hazai össztermék 9,7 százalékának megfelelő államháztartási deficitet produkáltak, az adó- és járulékbevételek forintértéke 10,2 százalékkal duzzadt az előző évhez képest, miközben az államadósság év végi szintje a GDP 52 százalékáról 55 százalékra emelkedett. Furcsa lenne azt állítani, hogy ez jótétemény; pedig ez történt a választók kegyeiért folytatott versengésben. (Az idei költségvetési előirányzatok szerint a főbb adó- és járulékbevételek további 10,9 százalékkal nőnek.)"

Eörsi szerint "nehéz megmondani, mi az 'európai' abban, hogy az uniós csatlakozás napjától ingyen belépőt kapunk az állami múzeumokba. De általában is, a kormányfő igen vegyes minőségű és fajsúlyú tételekből álló csomagot nyújtott át. Kinek is? Bár a törvényhozás előtt beszélt, a laza programhalmaz jóformán semmire nem kötelezi, hiszen kerülte a közjogi, költségvetési formát. Ha végignézzük a Európa Terv egyes tételeit (...), látható, hogy kisebb részüket már szerepelteti a 2003-as költségvetés: az egészségügyi műszercsere program benne van a büdzsében, csakúgy, mint 79,4 milliárd forint a gyorsforgalmiút-építésből. Sőt a Pénzügymisztérium állítása szerint, a magyar vállalkozások határon túli terjeszkedését segítő, állami tulajdonú Corvinus Rt. 7,5 milliárdos tőkeemelése is fellelhető az előirányzatokban. Medgyessy beszédébe - a Miniszterelnöki Hivatal honlapján közzétett ígéreteken felül - valamiképpen becsúszott a megépítendő Modern Múzeum és az 'odahurcolandó' Ludwig Gyűjtemény (...), holott az építkezés finanszírozására már 2001 végén megtörtént a pénzügyi kötelezettségvállalás. Más ügyekben - a fontosabbak zömében - majd csak jövőre vagy később lesz előrehaladás, egyes fontos esetekben pedig külön törvény megalkotása várható (filmtörvény, közoktatási törvénymódosítás)".

Eörsi szerint az Európa Terv "nem áll össze egységes egésszé. Annyira sem, mint a maga idejében a - más szempontból persze vitatott - Széchenyi Terv. 'A Széchenyi Terv nem kormányzati programként, jogszabályi szintre emelt felelősséggel (...) valósult meg, hanem (...) laza együttműködési keretek között' - állapította meg nemrég az előd kormány kedves víziógyűjteményéről a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi). Majd így folytatja: '...nem állapítható meg egyértelműen, hogy mi és miért tartozik pontosan a Széchenyi Tervhez'. Mindez tehát a jelen kormány kritikája akart lenni az előd 'kommunikációs szlogennel' operáló programalkotásával szemben. Az Európa Tervben sincs jogszabályi szintre emelt felelősség, és - már a kezdeteknél is bizonyosra vehetjük - néhány konkrétumtól eltekintve nem állapítható meg egyértelműen az sem, mi tartozik bele és mi nem. Mindeközben folyik persze a költségvetési statisztika rendbetétele, az európai kívánalmaknak megfelelő átláthatóság megteremtése, és az 'üvegzseb' program az államháztartáshoz kapcsolható szervezetek vállalatok világában próbálja megteremteni a nyilvános elszámoltathatóságot. A legmagasabb kormányzati szinten viszont tovább folytatandó gyakorlatnak tekintik a felelősség, számonkérhetőség nélkül folytatott diskurzust".

Eörsi szerint "a 'se hús, se hal' kormánytervet minden bizonnyal kényszerek is magyarázzák. Elemzők a kényszerek háromféle csoportjára lettek figyelmesek. Először is, a belpolitikában ott a harapófogó, amelynek egyik szárát a kormányoldal, illetve a szocialista tábor, a másikat pedig a jobboldal alkotja. A kormányfő törekvése, hogy mindenki miniszterelnöke legyen, ám ez egyik félnek sincs ínyére. (...) A másik kényszerítő tényező nyilvánvalóan a kényessé vált külpolitikai helyzet. A nyolcak levelének aláírásával a kormányfő olyan ügyben választott, amiben nem akart választani, s most jó lenne e tényt a következményeivel, amennyire csak lehet, tompítani. Amíg el nem ülnek az ellentétek a szövetségesek között az iraki konfliktus miatt, addig a hazai egységtörekvés kudarcával fenyegető lépések is veszélyesnek tűnnek föl. Ez viszont megint azt jelenti: mindenkinek, azaz senkinek a kedvére lenni. Az évadnyitó beszéd legerőteljesebb, legmeggyőzőbb pontja egyébként a Romániával való megbékélés taglalása volt. A romániai ügyben Medgyessy csakugyan a megbékélés emberének mutatkozott, de egyszersmind büszkén vállalta is az ezzel járó belpolitikai konfliktust. Harmadik szorító tényezőként a közelgő népszavazást jelölik meg az elemzők. Az euroszkeptikusok tábora vészesen nő, és a kormány feje már csak emiatt is kívánatosnak látja a békességet április 12-ig".

Somogyi Zoltán, a Political Capital Institute vezetője szerint (Meglepetés a baloldalon, Figyelő, 2003. február 20.) "Köztársaság - kapták fel a fejüket a politológusok Medgyessy Péter 2003. február 11-i parlamenti beszédét hallva. A miniszterelnök kétségtelenül meglepte a szakavatott közvéleményt. Váltás. Eltűnt a 'nemzeti közép' gondolata - szóltak az első értékelések, majd rögvest rá is tettek egy lapáttal, mondván: a kormányok nem szoktak gyakran ideológiát váltani. E megközelítés azonban félrevezető. Medgyessy ugyanis nem változtatott politikáján, először tett viszont kísérletet arra, hogy a 'nemzeti közép' gondolata által meghatározott tartalomnak 'köztársaság' néven formát, illetve - a beszédben meghirdetett Európa Tervvel - célt és jövőképet adjon. A fordulat meglepte az ellenzéket is. Áder János, a Fidesz-MPP frakcióvezetője a legrosszabb pillanatban, a kormányfői beszéd után kezdeményezett politikai vitát arról, hogy a kormánynak van-e jövőképe. A Fidesz stratégiája egyértelmű volt: a kabinet hónapok óta defenzívában van, a 100 napos program óta passzív. Orbán Viktor elmondja 2003-as Vigadó-beszédét, majd pártja - közvetlenül az ex-kormányfő beszéde után - a Parlamentben a jelenlegi kormányt sarokba szorítva kimondja: a Fidesznek van gondolata Magyarország jövőjéről, a szocialistáknak viszont nincs. Az akció sikertelennek tekinthető, a kormány az utolsó pillanatban akadályozta meg a jobboldal gyors talpra állását".

Somogyi szerint "Medgyessy Péter három olyan kezdeményezéssel állt elő, amely kormányát hosszú távon aktivizálhatja. Az első, a 'köztársaság' fogalmának politikai újraértelmezése, amely versenyképes lehet a jobboldal által használt 'nemzeti' hívószóval. A kormányfő beszédében ezt azzal toldotta meg, hogy a 'polgár' kifejezést átvette a jobboldaltól. A második kezdeményezés az Európa Terv ismertetése. A kabinet 2003-as költségvetése ezzel nevet kapott, és a benne foglalt 1000 milliárd forint - jó kommunikációval - olyan erőssé és ismertté válhat, mint a rosszul kommunikált, de nagy erejű első 100 napos program. A beszéd harmadik fontos és hosszú távra mutató eleme a 'gyermek', mint a kormány legfontosabb célcsoportjának meghatározása volt. Ezzel a kormány megtalálta a jobboldal által bevezetett 'család' fogalmának versenytársát a középosztály szavazataiért folytatott küzdelemben. Kérdés azonban, meghallja-e a társadalom egésze a miniszterelnök üzenetét. 'Medgyessy senkinek sem ígért semmit' - a beszéd napján az Este című tévéműsor szavazóközönségének többsége ezt választotta a felkínált megállapítások közül".

Vitéz F. Ibolya szerint (Tízpróba, HVG, 2003. február 20.) "licitízű kommunikációs offenzívába kezdett a Medgyessy-kormány a múlt héten bejelentett Európa-tervvel. Az ingyen-múzeumbelépőtől a sztrádaprogramig ívelő ígérethalmaz nagyobb az elődök Széchenyi- tervénél, ám kevesebb közpénz bánja - legalábbis ebben az évben. Az Orbán-kormányt is lepipáló marketingcsomaggal rukkolt elő a Medgyessy-kabinet a kormányfő által múlt kedden bejelentett tízpontos Európa-tervvel (...). Az előd Széchenyi-programja (...) két év alatt 627 milliárd forintot - később további 200 milliárdot - harangozott be a gazdaság felpörgetésére, miközben nem tett mást, mint a legnagyobb magyarról keresztelte el az egyébként is folyó programokból és meglévő kormányzati elképzelésekből összegyúrt csomagot. A Medgyessy-kabinet ugyanezt a technikát alkalmazza, ám - modern európai Magyarországot emlegetve - a tervbe a gazdaságon kívül belegyömöszöli a kultúra, az oktatás és az egészségügy területeit is. Sőt a folytonosság látszatára ügyelve beemeli az előző kabinet Széchenyi Pluszában is szereplő egyik elemet, a Modern Magyar Művészeti Múzeum jövő évi átadását. Igaz, a miniszterelnök mondhatott volna nagyobbat is, hiszen ugyanakkorra, jövő őszre elkészül az 52 milliárd forint állami garanciával épülő Millenniumi Városközpont másik két épülete, a Nemzeti Hangversenyterem és a Hagyományok Háza is".

Vitéz "a felzárkóztatandó területeket bármennyivel tágította is azonban az Európa-terv, plusz költségvetési forrásról nincs szó az idén, hiszen a Pénzügyminisztérium közlése szerint a programhoz szükséges 110 milliárd forint rendelkezésre áll a 2003. évi büdzsében. A néhány elemében a következő ciklusra is átnyúló terv teljes költsége egyelőre nem ismert, mert az egyes tárcák - ahogy Gál J. Zoltán kormányszóvivő fogalmazott - még pontosítják a bejelentett programokat. Elemzők részben ezért is vélik úgy, hogy a terv gazdasági tartalmánál és hatásánál fontosabb a száznapos program, majd az Esélyt a jövőnek! csomagjai után leülni látszó kormányzati kommunikáció 'feltámasztása'. (...) Az Európa-terv nem szakadt el az elődök gyakorlatától abban sem, hogy legnagyobb tétele az autópálya-program, persze rátéve egy lapáttal. Csillag István gazdasági miniszter a múlt pénteki kormányülés után tett bejelentése szerint a minimum az, hogy ebben a ciklusban legalább annyi autópálya épüljön, mint az előző nyolc évben összesen".

Vitéz szerint "a beruházási-befektetési kedvet élénkíteni hivatott, újdonságnak tekinthető konstrukciókon kívül néhány rögtönzésnek tűnő ötlet is szerepel az Európa-tervben. Az érintetteket is meglepte a jövő májustól bevezetni ígért ingyenes belépő az állami múzeumokba, legalábbis a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának apparátusa még csak a tavalyi látogatók és jegyárbevétel összesítésénél tart. Az ország 815 muzeális intézménye - amelyek közül még az sem egyértelmű, melyik számít állami múzeumnak - mintegy 24 milliárd forintos költségvetésének töredéke, 1-2 milliárd származhat a belépőkből. Váratlanul érte a szolgáltatókat az a bejelentés is, miszerint márciustól 25 százalékkal csökken az internetezés díja. A jelek szerint egyedül a Matáv Rt. volt képben, legalábbis iziben hasonló tartalmú közleményt adott ki. A versenytársak szerint ezzel lépéselőnybe kerülhet a távközlési óriás, mivel a többi piaci szereplő legfeljebb áprilistól kezdhet árcsökkentésbe. Ráadásul számukra egyelőre kérdéses a forrás, szerintük csak a nyereséges Matáv számára elérhető a nagy sebességű internetezést szolgáló, 100 millió forint feletti beruházásokhoz igényelhető fejlesztési adókedvezmény, amiből fedezhető az árengedmény".

Vitéz szerint "az egészségügyi tárca idei költségvetésében szerepel már a műszercserére előirányzott 2 milliárd forint, ami várhatóan magáncégek bevonásával gerjed a Medgyessy által említett 10-15 milliárdos programmá. Csehák Judit egészségügyi miniszter elképzelései szerint a magáncégek berendezéseivel nyújtott szolgáltatásokat finanszíroznák, de elképzelhetőnek tartja az eszközök bérlését is. A tucatnyi önkormányzati kórház tervbe vett rekonstrukciója a belügyi tárca 56,5 milliárd forintos címzett és céltámogatási során bújik meg - a konkrét támogatásokról a parlament tavasszal szavaz -, a 25 mentőállomás felújítása és 150 mentőautó beszerzése az Országos Mentőszolgálat 17,3 milliárdos támogatásához, illetve a tárca 2,4 milliárdos sürgősségi feladatokra szolgáló keretében keresendő. Ugyanígy számolt az idei büdzsé a filmszakmának már a kormányváltáskor beígért többlettámogatással vagy az Országimázs Központ megszüntetése idején már elsütött ingyenes gyerekétkeztetéssel. Már tavaly beharangozta a gazdálkodók 25 milliárd forintnyi középlejáratú hitelállományának felét átvállaló hároméves programját az agrártárca is. A konszolidációra pályázók kötelezettségeik tőkerészének felével - maximum 100 millió forinttal - indulhatnak, ha művelt földjeik átlagos minősége 17 aranykoronánál alacsonyabb. A programba bekerültek hiteleit háromévessé alakítják, az állam 60 százalékos garanciát, illetve 40 százalékos kamattámogatást vállal, majd az üzleti tervek arányos teljesítése esetén utalja át a pénzintézeteknek a tartozás felét".

Varga Imre szerint (Program az átveréshez, Magyar Fórum, 2003. február 20.) "hosszú és diadalittas felszólalást tartott február 11-én délelott az Országgyűlésben Medgyessy Péter miniszterelnök. A mozgalmi örökségnek, kormányunk haladó hagyományainak megfelelően a köztársaság helyzetét értékelő olvasásgyakorlat ezúttal is hemzsegett a költségvetési fedezettel nem rendelkező ígéretektől és a társadalmi szolidaritásról hangoztatott üres frázisoktól. Medgyessy országértékelésében az álszent 'szegénységpártiság', az éhező gyermekekért érzett hamis aggódás váltakozott a százmilliárdos ígérgetésekkel és az Európai Unió egyedül üdvözítő voltának többszöri kinyilvánításával. Számos alkalommal nyilvánvaló ellentmondások, valótlanságok is megjelentek a miniszterelnöki beszámolóban. Például az EU-hoz való csatlakozásunk mellett érvelve az alábbiakat olvasta fel Medgyessy Péter: 'Vagy lassacskán egyedül maradunk, és a senki földjén ütünk tábort, vagy annyi évszázad után végre a győztesek és nyertesek világához csatlakozunk (...) Ebben a közösségben nekünk az a feladatunk, hogy egyenrangú félként, közösen igazgassuk dolgainkat. (...) Ezért egyértelműen fogalmazunk és azt mondjuk: igen!' Az egyenrangúságunkra vonatkozó miniszterelnöki állításnak csupán az a szépséghibája, hogy éppen Medgyessy Péter írta alá az EU-val kötött koppenhágai megállapodást, amelyben Magyarország elfogadja a csatlakozás utáni másodrangú helyzetét. Vagyis a tervezett belépést követően - például a mezőgazdaság tekintetében - csekélyebb mértékben fogunk részesedni a különféle támogatásokból, mint az EU jelenlegi tagjai. A kötelezettségek, befizetések tekintetében viszont valóban egyenrangúak leszünk. Említést tett miniszterelnökünk a senki földjéről is, amelyhez olyan kirívóan gazdag államok tartoznak, mint például Svájc vagy Norvégia, amelyek nem kérnek az okoskodó brüsszeli bürokratákból".

Varga szerint "a magyar költségvetés súlyos helyzetére tekintettel az IMF éppen az elmúlt napokban vetette fel a Bokros-csomaghoz hasonló megszorító intézkedések újbóli bevezetésének szükségességét, a miniszterelnők által meghirdetett - helyes és kívánatos célokat is megfogalmazó - nagyszabású programnak hiányoznak a pénzügyi és gazdasági feltételei. A miniszterelnök által ismertetett tíz pontból álló Európa-terv a költségvetés kiadásainak jelentős növelését helyezi kilátásba a kultúra, az egészségügy, az oktatás, a szociálpolitika és a gazdaság területén. Például 150 milliárd fejlesztési hitelt irányoz elő a magyar vállalatok, 40 milliárdot pedig a kisvállalkozások támogatására. Huszonöt milliárddal segítenék a mezőgazdasági vállalkozókat, csökkentenék az internethasználat költségeit, és az uniós csatlakozást követően ingyenes lenne az állami múzeumok látogatása. Az egészségügyre fordított összegeket már a jövő évtől 150 milliárd forinttal növelnék, két év múlva pedig 170 milliárddal kapna többet az ágazat. A legmonumentálisabb beruházásokat azonban a közlekedés területén kívánja megvalósítani a miniszterelnök. Medgyessy bejelentése szerint már az idén elkezdődnek a 4es metró építkezésének előkészületei, és hatalmas előrelépés várható az autópálya-építés területén is. Három év múlva az M5-ös eléri Szegedet, az M3-as Nyíregyházát, az M7-es pedig 58 kilométerrel hosszabbodik meg a Balaton mentén. 2007-re az MO-ás összekötné az összes Budapestre érkező főútvonalat, és megépülne a Dunaújvárosig vezető gyorsforgalmi út. Ismerve az ország reális gazdasági helyzetét, nyilvánvaló, hogy ezeknek az ígéreteknek a töredéke sem teljesíthető, ám Medgyessy szavai kiválóan alkalmasak a magyar közvélemény egy részének ismételt megtévesztésére. Azt sugallják, hogy már az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetősége is felgyorsítja országunk fejlődését, és élénkíti a magyar gazdaságot. Tehát mindenképpen be kell lépnünk az unióba, ha tartóssá akarjuk tenni a kedvező változásokat, a magyar gazdaság dinamizmusának erősödését. Mindez azonban csak látszat, amit mindenképpen fent kell tartani az Európai Unióhoz való csatlakozásunkról döntő népszavazásig. Utána majd jöhetnek a gazdasági megszorítások, a magyarság másodrendűségét véglegesítő uniós szabályok. Az életkörülmények javítását beígérő Medgyessy- program pedig kipukkad, mint a túlfújt luftballon".

Jámbor Gyula: (Már a fele sem igaz, Heti Válasz, 2003. február 21.) "nem ígér semmit, de azt betartja - mondják az ügyes emberről. A kétségbeesett politikus azonban kénytelen kerek számokat világgá kiáltani. Tavaly tavasszal a választási kampányban a szocialisták nemcsak túlígérték magukat, de az önkormányzati választásokra való tekintettel azt sulykolták, hogy ígéreteiket be is tartják. Kampányukban gyakran támadták az Orbán-kabinetet az autópálya-építések elhúzódása miatt, és kormányra kerülésük esetén négy év alatt 800 kilométer új autópálya építését helyezték kilátásba. A szocialisták kormányprogramja már nem tartalmaz számokat, csak annyi szerepel benne, hogy 'stratégiai cél az M0, M3, M5, M7 autópályák és a kapcsolódó gyorsforgalmi utak építésének folytatása, illetve befejezése, továbbá a 4-es, 6-os és 8-as főközlekedési utak gyorsforgalmi úttá fejlesztése'. Csillag István miniszterjelöltként a parlamenti bizottsági meghallgatásán évente mindössze 30-50 kilométer sztráda megépítését tartotta megvalósíthatónak. (...) A költségvetési hiány, a romló konjunkturális kilátások és közhangulat közepette a külső szemlélő számára úgy tűnt, a kormányzat teljesen elbizonytalanodott az útépítési tervek tekintetében. Ezért hatott meglepetésként, amikor Medgyessy Péter az Európa-terv részeként újabb átfogó sztrádaépítési programot hirdetett. A sajtó elsősorban a terv merészségét, finanszírozási nehézségeit emelte ki. Ha a kormányfő által jelzett fejlesztések kilométerszámait összeadjuk, csak 263, a koncesszióban épülő M5-ös 45 kilométerét levonva pedig mindössze 218 km jön ki".

Cséfalvay Zoltán, a Gazdasági Minisztérium volt helyettes államtitkára szerint (Európa-blöff, Heti Válasz, 2003. február 21.) "a recept olyan egyszerű, hogy már előbb is kitalálhatták volna. Végy egy nagy adagot az elérhetetlen vágyakból (800 km autópálya), tégy hozzá csipetnyi szociális érzékenységet némi propagandafelízzel (ingyenes múzeumlátogatás, de nem korábban, csak az EU-csatlakozás napjától), tetézd meg egy kiskanálnyi jövőígérettel (olcsóbb internet, korszerűbb oktatás), adj hozzá néhány grammot az elmaradt beruházások nyomorából (150 új mentőautó), csepegtess pár csepp mézet is az értelmiség megnyerése kedvéért (évi másfél milliárd többlettámogatás a filmművészetnek), tégy hozzá két nagykanál 'nesze semmi, fogd meg jól' segítséget a vállalkozásoknak (150 milliárd forintos kedvezményes hitelkeret technológiai korszerűsítésre), majd enyhe legitimációs okból öntsd le az egészet egy kis nemzeti mázzal (Nobel-díjasok parkja, 56-os emlékmű). Ha mindez készen van, akkor nevezd el ezt az ígérethalmazt Európáról. Hogy ennek az egésznek így, ahogy van, semmi köze Európához? Sebaj, a szónak most konjunktúrája van. Annyi hasznot biztosan hoz, hogy az uniós csatlakozás és a kormány neve még jobban összefonódik. De ne Európa-programnak hívd ezt, hanem inkább tervnek, hogy legyen egy kis áthallás is a Széchenyi-tervre. Ha pedig a receptet netán elfelejtetted, az imázsszakácskönyvet fellapozva az Európa-blöff fejezetnél könnyedén újra megtalálhatod".

Cséfalvay szerint "először is azért blöff az Európa-terv, mert semmi sem indokolja, hogy ezt az atyáskodó kormányzati újraelosztási csomagot Európa-tervnek nevezzék. Annak talán lett volna értelme, ha a most tavasszal az unióhoz benyújtandó nemzeti fejlesztési tervből emelnek ki elemeket, és ezt nevezik el Európa-tervnek. Az ott megfogalmazódó fejlesztéseket ugyanis 2004-től felerészben az Európai Unió finanszírozza. Ezt azonban két okból sem lehetett megtenni. Egyrészt az Európa-terv sok eleme, például az ingyenes múzeumi belépő, nem számíthat uniós támogatásra. Másrészt a nemzeti fejlesztési tervből ma még nehéz lenne programrészeket kiemelni, hiszen azt az unió tavaly év végén további átdolgozásra visszaküldte. Ennek ellenére tisztázni kellene, hogy miként viszonyul ez a mostani Európa-terv az unió által társfinanszírozni remélt nemzeti fejlesztési tervhez. Ennek hiányában az elnevezés csak üres reklámfogás".

Cséfalvay szerint "másodszor: azért blöff az Európa-terv, mert ezeket az intézkedéseket az égvilágon semmi sem köti össze. Miután az illetékes állami szervek (ÁSZ, KEHI stb.) semmiféle szabálytalanságot nem találtak a Széchenyi-terv több tízezer pályázatánál, azt kifogásolták, hogy a tervben nincs kapcsolat a célok, a programok és a pályázatok között, és nem több, mint a már meglévő támogatási területek összefésülése. Remélem, az Európa-tervnél megtalálják ezeket az összefüggéseket (...) az Európa-tervnek nincs időkerete, nem tudni, mikor milyen fejlesztésnek kell elkészülnie. Továbbá arra, hogy az Európa-tervben egyetlen hiteles szám sem szerepel, hiszen például naponta változik a virtuálisan megépített autópályák hossza, az olcsóbb internetről szóló híreket pedig egészen másképp értelmezi a legnagyobb hazai távközlési cég, mint az informatikai tárca".

Cséfalvay szerint "harmadszor: azért blöff az Európa-terv, mert a tavalyi rekordméretű kormányzati túlköltekezés miatt üresen kong az államkassza, és így szinte egy fillérnyi forrás sincs rá. (Például az idén legfeljebb 60-80 km autópálya építésére van pénz, de hogyan lesz ebből 800 km 2006-ra?) Sebaj, ha nincs állami forrás, akkor csináljunk tervet hitelből, magyarázatként pedig tegyünk hozzá egy jó adagnyi piaci ideológiát. Ezért szidjuk csak bátran az állami támogatást, és mondjuk rá azt, hogy ez az adófizetők pénzének osztogatása. Hadd érezze az adófizető, hogy az állam jól sáfárkodik adójával. Hadd érezze a vállalkozó is, hogy most aztán nem 'pofapénzhez' (értsd: vissza nem térítendő támogatáshoz), hanem valódi piaci eszközhöz, kedvezményes, mintegy másfél százalékkal olcsóbb hosszú távú hitelhez juthat. A következményekről - az Európa-terv az autópálya-építéstől a vállalkozásfejlesztésig mindent hitelből fedez - ráérünk később is gondolkodni. Az már persze most borítékolható, hogy ennek a hiteláradatnak előbb-utóbb hitelkonszolidáció lesz az ára - természetesen az adófizetők pénzéből fedezve!"

Cséfalvay szerint "a vállalkozók többsége a Széchenyi-terv keretében sem állami támogatásból, hanem javarészt hitelből fejlesztett. A fejlesztéshez ugyanis rendelkeznie kellett a beruházási összeg legalább egynegyedével, ehhez társult egynegyednyi-egyharmadnyi vissza nem térítendő állami támogatás, és a fejlesztési összeg fennmaradó negyven-ötven százalékát bankhitelből fedezte. Hogy miért kedvezőbb ennél a mostani terv, amikor a vállalkozó az egynegyednyi saját részhez kaphat a hiányzó háromnegyed részre a piacinál mintegy másfél százalékkal olcsóbb hitelt, az szakmailag nem indokolható. Nem is lehet véletlen, hogy az Európa-tervet - ellentétben a Széchenyi-tervvel - semmiféle gazdasági érdekképviselettel nem egyeztették. A gazdasági tárca a múlt szombaton jelentette meg ez évi pályázati kiírásait, amelyek - vissza nem térítendő támogatást nyújtva - szinte egytől egyig azonosak a Széchenyi-terv korábbi vállalkozáserősítő programjának pályázataival. Ez jelenleg az egyetlen pályázati csomag, ami mögött - ellentétben az Európa-terv blöffjével - valóban pénz áll. Igaz, nagyságrendekkel kevesebb, mint a Széchenyi-terv idején. Itt tartunk most az Európába vezető úton".

Szále László: (Ingyenmúzeum, Magyar Hírlap, 2003. február 21.) "semmi értelmét nem látom, hogy ingyenes legyen a múzeumok állandó kiállításainak látogatása. Pedig zene volt füleimnek, amikor parlamenti beszédében a miniszterelnök távlatos Európa tervét a közművelődéssel kezdte. Azt sugallva, hogy uniós életünk kulcskérdése az lesz, milyen szürke- (nem marha-) állományt viszünk be magunkkal, mennyire leszünk felkészülve a minőségi munkára, az elkerülhetetlen versenyre. Mintha Vitányi Ivánra hallgatott volna pártja és kormánya, aki régen megfogalmazta: nem az a lényeg, mennyi pénz kell a kultúrához, a fő kérdés az, mennyi kultúra kell a pénzhez. Bár kétségtelen: nem bankárok instanciáznak múzeumok, színházak, könyvtárak előszobáiban kultúráért, hanem fordítva: a kultúra emberei kénytelenek pénzért előszobázni náluk. Főleg azért, mert az állam az új magyar kapitalizmusban nagyon magára hagyta a kultúrát, aminek következtében a kereskedelmileg versenyképtelen értékek, alkotók és közösségek a szellemi hajléktalanok sorsára jutottak. Amennyire örvendetes, hogy az Európa terv a közművelődéssel kezdődik, annyira meglepő, hogyan jön ide elsőnek az ingyenes múzeumlátogatás. Kormányzati píár szempontjából persze értem: jól hangzik, és mégsem kerül sokba. De vajon a múzeumi belépő a közművelődés legnagyobb problémája? Művelődési házak százai állnak elhanyagolva, fűtésre alig jut pénzük, nemhogy programokra. A közművelődési könyvtárak könyvvásárlási keretei szánalmasan kicsik, a közművelődési szakemberek bérei szégyenletesek, a múzeumok állománygyarapításra, földolgozásra, kiállítás készítésre költhető keretei kilátástalanok. Ilyen körülmények között ingyenessé tenni a múzeumlátogatást olyan - a hajléktalan példánál maradva -, mint ha az állam nagy kegyesen vállalná, hogy ingyen kifesteti a hajléktalanok lakásait. Talán kevesen járnak múzeumba? Szó sincs róla. A múzeumlátogatók száma egyre növekszik, a belépők nem drágák, a csoportos látogatók eddig is kaptak kedvezményt. Vajon hogy jut el az ingyenes múzeumi belépőig az a párt, amely ellenzékben kifogásolta az alanyi jogú családi pótlékot a rászorultsági elvre hivatkozva? Vagy: amelyik azt ígérte ugyan, hogy ingyenessé teszi a tankönyvet, de aztán, kormányra kerülve, dicséretes önkritikával módosított, s itt is a rászorultsági elvre váltott. A múzeumokban nem a látogatók szorulnak támogatásra, sokkal inkább maguk a múzeumok. Miért mehessen be ingyen az, aki meg tudja fizetni a belépőt? Miért kapna kedvezményt a jómódú külföldi a magyar adófizetők pénzéből? Egy magyarázat éppenséggel van: ösztönözzük a külföldit a magyar múlt, a magyar kultúra megismerésére azzal is, hogy ingyen megnézheti kulturális kincseinket. Ez sokkal olcsóbb és talán hatékonyabb is, mint egy országimázsközpont, mely ugyanezt igyekezett elérni iszonyatos pénzekért. Mégis: rossz ötlet. Nagyon 'pártállami' üzenete van annak, hogy hagyom lerobbanni kulturális intézményeimet, a benne dolgozókat kulturális páriáknak tekintem, viszont amit kínálnak, ingyen adom mindenkinek".