Állami megbízást kapott az MSZP kampánytanácsadója

10 ezer dollár, vagyis körülbelül 2,4 millió forint értékben adott megbízást a Miniszterelnöki Hivatal Ron Werbernek, az MSZP kampánytanácsadójának Lapértesülések szerint Ron Werber és két munkatársa azt a feladatot kapta, hogy hasonlítsák össze a magyar és a nyugat-európai országok kormányhivatalainak felépítését és működését.
A hivatal azért nem írt ki közbeszerzési pályázatot a tanulmányra, mert ekkora összegnél ez még nem kötelező. Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke szerint jobb lenne, ha Ron Werber hazamenne. A politikus szerint Werbernek köszönhetően a szocialisták nagyon mélyre süllyesztették a közéleti kultúra színvonalát a választási kampány alatt. Répássy Róbert fideszes képviselő szerint adatvédelmi aggályokat vet fel, hogy egy külföldi állampolgár nemzetbiztonsági átvilágítás nélkül tanulmányozhatta a kormány működését. Répássy Róbert Szekeres Imrétől, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárától szerette volna megkapni a tanulmányt. A fideszes politikus, miután kérését nem teljesítették, Szekeres Imre irodája előtt kijelentette: minden képviselőnek joga van tudni, hogy milyen tanulmányért fizetett tízezer dollárt a Miniszterelnöki Hivatal. Egyhetes vita után a parlamenti frakciók képviselői elolvashatták Ron Werber tanulmányát a Miniszterelnöki Hivatal átszervezéséről. Répássy Róbert fideszes képviselő szerint a tanulmány közepes színvonalú, ráadásul nem tartalmaz személyes adatokat, pedig korábban Szekeres Imre a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára éppen személyiségi jogokra hivatkozva tagadta meg a Fidesz képviselőinek, hogy betekinthessenek az írásba. A tanulmányt két kormánypárti képviselő, Eörsi Mátyás SZDSZ-es és Katona Béla MSZP-s honatya is elolvasta, szerintük professzionális munkáról van szó, amely számos hasznos és újszerű megállapítást tartalmaz és közcélokat is szolgál.

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Werber és környéke, Magyar Hírlap, 2003. március 1.) "Ron Werber tanulmánya, amelyet az új kormánynak készített, de amit még kevesen láttak, joggal vett fel kérdéseket. Hogy lehet az, hogy pont a szocialista párt kampánytanácsadója kapott ilyen megbízást az új kormánytól? És pontosan mit is kellett elkészítenie, amit most titkolni kell? Amiről már az a hír is felröppent, hogy valójában nem is készült el a tanulmány? A kancellária államtitkára nem győzött magyarázkodni. Csak kissé késő jutott el az elfogadható megoldásig, azaz hétfőn Répássy Róbert Fidesz-képviselőnek lehetővé teszi, hogy megtekintse Ron Webber tanulmányát. Mondhatta volna ezt már korábban is. Akkor, amikor az első hír felröppent erről a különös személyi összefonódásról. Akkor nem arról kellett volna értekezni, hogy harminc évig titkos az anyag. Ilyen magyarázat nehezen fogadható el közpénzből finanszírozott munkák esetében. A titkolózás nem működött már az előző kormány esetében sem, most sem fog. Amire az állam pénzét adják ki - és mindegy, hogy ez esetben 'csak' 10 000 dollárt, vagyis hozzávetőlegesen 2,5 millió forintot vagy máskor milliárdokat -, arról nyilvánosan kell számot adni. Lehet, hogy igaza van Szekeres Imre államtitkárnak, az ellenzéki képviselő túl gyorsan 'sajtóattrakciót' szervezett. Szekeres szerint amikor az államtitkár kormányülésen Szolnokon volt, eseményt gyártani egyszerűen odacsődítette a riportereket az államtitkári irodához. De ha így történt volna is, a kormány illetékesei akkor is rosszul reagáltak a nyilvánosságra került ügyre. Ilyen esetekben minél később érkezik elfogadható válasz a kérdésekre, annál szélesebb kör szeretné tudni, miről is van itt szó valójában. És akkor már minden gyanussá válhat. A tét nem kicsi: a kormány szavahihetősége forog kockán. Komolyan üvegzsebűvé akarja tenni a hatalmon lévőket, vagy azért akadnak kivételek. Nem lenne jó, ha így lenne".

Ron Werber izraeli PR-szakember, az MSZP volt kampánytanácsadója szerint (In: "A tanulmány politikamentes", Népszabadság, 2003. március 1.) ma Magyarországon "a rendszerváltás óta a leginkább átlátható kormány működik. Ennek ellenére a miniszterelnök szeretné, ha a saját rendszere, szervezete még hatékonyabb lenne. Ezért kért fel arra, hogy szakmailag tanulmányozzam a miniszterelnök kabinetirodáját: tekintsem át, hogy világosak-e a célkitűzések, egyes feladatokat át kell-e csoportosítani. Kérdés az is: mennyire képzettek az alkalmazottak? A tanulmány szigorúan szakmai jellegű, szervezeti kérdésekről szól, nincs benne politika, nincsenek benne államtitkok, és nincs szó benne a Fideszről. (...) Ha rajtam múlna, én nem engedném meg, hogy nyilvánosságra kerüljön. Úgy gondolom, nem az a döntő kérdés, hogy a törvény szerint egy efféle dokumentum titkos-e vagy sem, ugyanis sehol a világon ilyen tanulmányt nem tesznek közzé.(...) Ez az elemzés egyebek mellett a miniszterelnök kabinetirodájában dolgozó emberek munkahelyéről, megélhetéséről is szól. Vagyis személyekre vonatkoztatható tartalma van - márpedig senkinek nem állhat szándékában személyeket kiszolgáltatni. Ez nem lenne etikus. Hangsúlyozom: a tanulmány ajánlás, és nem a kormány hivatalos álláspontja".

Németh Péter: (Egy átvilágítatlan külföldi, Népszava, 2003. március 1.) "fogalmam sincs, mi lehet Ron Werber tanulmányában, mint ahogy azt sem tudom készíthet-e egy 'átvilágítatlan külföldi ember' olyan értekezést, amely a kormányzati munka hatékonyságának javításához ad ötleteket. El tudom képzelni, hogy ilyesfajta munka, úgymond, pártspecifikus, azaz nem tartozik sem az ellenzékre, sem a nagy nyilvánosságra, hiszen lehetnek benne olyan taktikai elemek, amelyek kvázi műhelytitkok. Azt azonban tudom, hogy rossz üzenet, ha ilyen titkok léteznek, s még rosszabb, ha a közvélemény előtt olyan magyarázatok születnek, amelyek a korábbi kormányzati ciklusban megismert nyelvi technikákra és bravúrokra emlékeztetnek. Mert ugye ezt közölte velünk az ellenzék egyik képviselője, hogy Ron Werber dolgozatát a kormány harminc évre titkosította, ugyanakkor kormánypárti oldalról az a válasz érkezett, hogy szó sincs itten titkosításról, csak éppen harminc évig nem lehet beletekinteni. Nem jó, ha az embereket ostobának nézik, nem jó, ha mindenféle nyelvi leleménnyel és fordulattal vélik becsaphatónak a közvéleményt. Egyszerűbb, mit több praktikusabb is az igazságot, de legalább az igazsághoz közelítő okokat sorolni".

Németh szerint "az a Fidesz, amely most folyamatos és hangos kirohanásokat intéz egy 'átvilágítatlan külföldi' titkos anyag miatt, az ország kormányzó erejeként még azt is titkossá nyilvánította, hogy mi hangzik el a kormányüléseken. És persze sokkal hatékonyabban, mint akik titkossá, vagy 'csak' meg nem tekinthetővé nyilvánítanak egy-egy iratot. Nem, a Fidesz nem bíbelődött ilyen butaságokkal, hanem végtelenül leegyszerűsítette a dolgot: nem készített még jegyzőkönyvet sem. A szó elszáll?Igaz, hogy ilyesmire korábban nem volt példa, jegyzőkönyvek mindig készültek, az utókor és a kutatók számára, persze, de legalább maradt nyom. De említhetném az Orbán Viktor kormányfő útját kísérő filmes stáb esetet; a volt miniszterelnök mozgását - közpénzen - megörökítő filmszalagok még zárt vetítésen (vö: A tanú) sem voltak megtekinthetők. Hiába próbálkozott az akkori ellenzék - mint most Répássy Róbert -, nem válthatott jegyet az Orbán-mozira. S - voltaképpen - ez itt a lényeg: a közvélemény sem itt, sem ott nem éri tetten a politikusi következetességet. Az egyik oldalról könnyedén elfelejtik, mi az ami ellen tiltakoztak, a másik oldalról elfelejtik, mit is tettek ők akkoriban. ...és itt ülünk mi a hallatlan memóriánkkal, s nem jutunk semmire".

Ron Werber elmondta (In: Végrehajtják a Werber-tanulmányt?, Magyar Hírlap, 2003. március 3.) "ez a tanulmány nem a Miniszterelnöki Hivatalról, hanem Medgyessy Péter kabinetjének és a kabinetirodának a munkájáról készült. Arra kaptam megbízást, hogy tanulmányozzam: munkájuk mennyire hatékony. (...) Összesen 37 alkalmazottal beszélgettünk, ezekről az egy-másfél órás találkozókról összesen 600 oldalnyi leirat készült. Az volt a feladatunk, hogy a megszületéstől a végrehajtásig kövessük egy-egy előterjesztés útját, megnézzük, milyen szempontok alapján bírálják el azokat, kiknek a kezén megy át. Értékeltem a miniszterelnöki kabinett jelenlegi szervezeti felépítését és a munkafolyamatokat. Mikor mindezt megvan, javaslatot teszünk, hogyan lehetne mindezt egyszerűbbé, hatékonyabbá tenni. (...) Munkám a kabinet összes osztályát érintette. A miniszterekkel készült beszélgetéseket magam csináltam, arra voltam kíváncsi, ők hogyan látják, a kabinet munkáját. A velük készült beszélgetések nagyon hasznosak voltak, de elsősorban a miniszterelnök munkakörnyezetére voltunk kíváncsiak".

Werber elmondta nem használtak semmiféle bizalmas dokumentumot: "nem kellett, de nem is akartunk ilyesmivel fogalkozni. Azt vizsgáltuk inkább, hány ember szükséges egy adott folyamathoz, nem lehet-e kevesebb emberrel elvégezni a munkát. Nagyon fontos, hogy nem volt célunk egyes emberekre mutogatni. (...) Le kell szögeznünk, hogy nem minden javaslatomat fogadták el. Elképzeléseimet csak Medgyessy Péter miniszterelnökkel és kabinetfőnökével, Draskovics Tiborral osztottam meg, senkinek, még a kabinet más tagjainak sincs betekintése a javaslataimba. Az elfogadott tervek kivitelezéséért Draskovics felel. Ezek a dolgok nem mennek egyik napról a másikra, mert úgy könnyen csak a rendszer tönkretételéhez vezetnek.(...) Itt egy szigorúan szakmai szempontból készült tanulmányról van szó. Azért bizalmas, mert hátrányosan érinethetné a kabinet az összes munkatársát, ha nyilvánosságra kerülne".

Ludwig Emil szerint (A csodafegyver visszalő, Magyar Nemzet, 2003. március 4.) "tavaly ilyenkor a magyarországi politikai életben korábban ismeretlen hangnemű és - utólag kiderült - hatékonyságú választási kampány lett úrrá. Werber minden konvenciót és stílust félresöpört Medgyessy sikere érdekében. Totálisan mozgósította a közvélemény megdolgozásának leghatékonyabb eszközét, a szolgálatra kész baloldali médiát, és éppen csak, de győzelemre vezette a szegénységpárti szocialista bankárt és liberális csatlósait. A példátlanul durva módszerek azonban az ország másik - átmenetileg vesztes - felében mély sebeket ejtettek, súlyos egyéni és közösségi sérelmeket okoztak, s ez nagyon megnehezíti a kormányzást. (...) Jó lenne már a jótékony feledésre bízni a Werber-féle hadviselést. És ekkor kirobban a kínos ügy: a tisztázatlan jogi helyzetű, külföldi állampolgárságú kampányfőnök bizalmas munkamegbízást kap az általa hatalomra segített kormánytól, kitudódik, hogy 10 ezer amerikai dollárt vett fel egy olyan tanulmányért, amelyről napokon keresztül minden kérdőre vont kormánypolitikus mást mond. Akármilyen rutinosak az MSZP-sek a szemrebbenés nélküli mellébeszélésben, nyilatkozataikon áthallatszik a zavarodottság: ők sem tudják, miről van szó. Jellemző, hogy Kovács pártelnök azt válaszalja Werber megbízásáról egy napilap kérdésére: 'a párt és a Miniszterelnöki Hivatal között nincs személyi összefonódás' (sic!); Szekeres, aki a MeH államtitkáraként az ügy felelőse, a Fidesz érdeklődésére először levélben tudatja, a tanulmány harminc évig titkos, majd pénteken közli, hétfőn délben betekintést enged a titokzatos dolgozatba; a szerző, Werber ugyanakkor kijelenti, csak a bevezető oldalak nyilvánosságra hozatalát engedélyezi. (Közérdekű célból készült, közpénzből honorált tanulmányt vajon miért kell titkosítani? Hogyan tarthat fenn magának ilyen jogot egy eladott írásmű szerzője?) Hétfőn az érdeklődők megtudták, hogy egy 26 oldalas angol szövegért fizetett a kormány százezer forintos flekkdíjat (...). Werber egy másik napilapban 'politikamentesnek' nevezi a tanulmányát, amit azért nem könnyű elhinni. A további kérdéseit tegnap a parlament - és a közvetítés nyilvánossága előtt feltevő Répássy képviselő Szekeres államtitkártól válaszként csak az előző kormány viselt dolgairól hallatta az ilyenkor szokásos kiselőadást. Ez a kormányzási stílus - a feltett konkrét kérdések elől kitérve állandóan visszafelé mutogatni, másról beszélni - alighanem szintén a werberi hadviselési taktika része. De a csodafegyver egyre könnyebben elsülhet visszafelé is".

Csontos János szerint (Tanulmányok W. Úr tollából, Magyar Nemzet, 2003. március 5.) "a kancellária által megrendelt tízezer dolláros tanulmány ügye messze túlmutat önmagán - az összeg ugyanis a politikai reklámszakmában valóban bagatell: minden bizonnyal még Sz. államtitkár hivatali autójának klímaberendezése is többe kerül ennél. Márpedig nevezettnek a klímára mostanában igencsak szüksége volt: W. tanulmányíró ténykedése alaposan megizzaszthatta az ideiglenes kancelláriavezetését. (...) Egy demokráciában azzal semmi problémánk nem lehet, ha egy kormányozni vágyó párt más állampolgárságú szakértőknek önként és dalolva kifecsegi legbensőbb titkait, mert csak e mélyinterjúk révén van esélye a győzelemre - ám ha ezt a végrehajtó hatalom legbenső szentélyében, a kancellárián és a kormányfői kabinetirodán teszi, az korántsem pártbelügy: mindannyiunkra tartozik". Csontos szerint a Magyar Hírlapban megjelent Ron Werber "interjú megdöbbentő adalékokkal szolgál arról, hogyan is zajlott ez a helyzetfelmérés - lényegében önkéntes vallomástételnek is tekinthető, miként szolgáltatják ki a kormányzás szetnpontjábál a lehető legbizalmasabb adatainkat rendszeridegen (az előírt átvilágítást hálával és elvbaráti bizalommal helyettesítő) kommunikációs bázisoknak".

Csurka István: (Magyar szemmel, Magyar Fórum, 2003. március 6.) "senki nem képzelheti, hogy Kiss Elemért a korrupciós ügylet, a saját irodájának juttatott munka söpörte el. Ron Werber adta ki az útját. A botrány lényege tehát nem az, hogy a kormány szervezetében működik egy kampánytanácsadó, aki tízezer dollárért kampánytanácsokat ad, hanem az, hogy a legbelső körben van egy idegen, jelesül izraeli ember, aki nyilván komoly izraeli felhatalmazásokkal rendelkezik, akinek a kötődéséről a magyar közvélemény nem tud semmit, legfeljebb Draskovics/Medgyessy tudja, hogy milyen rangja van a Moszadban. Itt viszont most szt-tiszt. Fedőfoglalkozása kampánytanácsadó. Ez a dolog lényege, a többi csak körítés. Nem tudjuk, mióta van itt, ha éppen nincs jelen, hogyan irányít. Kik az emberei, és ha elért valamit, azt hová, kinek jelenti. Mi a célja? Ez van a leginkább elrejtve. Most ezért akarják azt elhitetni, hogy a dolog megoldódott, mert néhány képviselő egy félóra alatt átlapozhatott valamit. Nevetséges. (...) Ron Werber formailag tanácsadó, gyakorlatilag egy Weesenmaier. (Magyarország helytartója a német megszállás után, 1944-ban.) Nem a kampányt irányitja, mert az megy magától, hanem az izraeli érdek szerinti társadalomátalakítást. A magyar társadalomnak meg kell szoknia, hogy most már nyíltan is jelen van a kormányában egy érdekérvényesítés, amely eddig csak erkölcsi követelményként, a másság tiszteleteként, az antiszemitizmus általános elítéléseként, a holokauszt egyediségének elfogadásaként, csak kulturálisan volt jelen. Most egy Moszad-ember átvilágítja a kormány egyik legfontosabb testületét, személyi változásokat javasol, amelyek megvalósulnak, és hatalmas apparátusával, a kormánnyal és az egész sajtóval folyamatosan gerjeszti a feszültséget, és közben folyamatosan nyomul. A kormánynak most már minden döntésében tekintettel kell lennie Ron Werberék szempontjaira, mert megváltoztak az erőviszonyok. Ez van harminc évre titkosítva abban a tanulmányban, amely lehet, hogy nem is létezik, amely csak a következményeiben létezik".

Répássy Róbert szerint (Moldoványi Tibor: Hálapénz az üvegzsebben, Heti Válasz, 2003. március 7.) "nem indokolt a dokumentum által vizsgált témában belső használatú anyagot készíteni. A korábban adott hivatalos kijelentésekben azt állították, hogy Ron Werber összehasonlította a magyar kabinet szerkezetét és működését külföldi kormányokéval. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy Werber külföldi állampolgár, és nem esett át semmiféle nemzetbiztonsági átvilágításon, így jogszerűen nem juthatott olyan ismeretekhez, amelyek alapján a szóban forgó tanulmányt elkészíthette. (...) A tanulmány elkészítéséhez szükséges információkhoz egy magyar állampolgár is csak akkor juthat hozzá, ha nemzetbiztonsági átvilágítását elvégezték. A hivatalos verzió szerint a dokumentum megírásához Werber több hónapig 'monitoringozta' a kabinetet, és 'mintavételes megfigyelést hajtott végre a kormány szervezeti egységeiben'. Ezt csak olyan személy teheti meg, aki nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot. Werber semmiféle átvilágításon nem esett át. (...) A jog szerint a tanulmány sem nem államtitok, sem nem szolgálati titok. Az történt, hogy belső használatra készült, előkészítő irattá minősítette a tanulmányt Szekeres Imre, tudva, hogy az így harminc évre a 'nem nyilvános' kategóriába kerül. Tehát formailag a dokumentum valóban nem titkos, 'csak' éppen nem nyilvános. Egyébként a tanulmányról több hivatalos verzió is elhangzott. Egyebek között még február 24-én kérdésemre válaszolva Szekeres azt írta: az irat az úgynevezett 'belső nyilvánosság' számára készül. Ekkor még szóba sem került a titkosítás. Február 25-i keltezésű levelében Szekeres leszögezte, hogy a tanulmány harminc évig nem nyilvános, és nem is engedélyezi a megismerését. Majd, amikor felkerestem a szocialista politikus hivatalát, a kabinetfőnöke közölte: nem tudja és nem is akarja megmutatni az iratot. Azután jött az újabb fordulat, amikor Szekeres, mintha mi sem történt volna, közölte: hajlandó megengedni a betekintést".

Répássy feltételezése szerint "a Werber-tanulmány nem is létezett, ám addig-addig firtatta a tízezer dolláros kifizetést az ellenzék és a sajtó, amíg kreáltak egy felmutatható dokumentumot. Úgy vélem, hogy Werber MSZP-s szolgálataiért valamiféle zsebbénzt vett fel a Miniszterelnöki Hivataltól, s azt találták ki a látszat kedvéért, hogy cserébe írjon egy tanulmányt. Ezt bizonyítani nem tudom, de ha az ügy kirobbanásakor rögtön bemutatják az iratot, akkor elkerülték volna a látszatot, hogy ez csak a botrány hatására íródott. Tény, hogy a Fidesz soha nem tagadta, hogy korábbi kampánycégének adott állami megbízást, amit élesen bírált a választások előtt az SZDSZ és az MSZP. Most pedig nemcsak Geszti Péter, az SZDSZ-kampányban részt vevő vállalkozó kapott százmilliós állami megbízást, hanem a szocialisták kampánytanácsadója, Ron Werber is. A Fidesz nem beszélt képmutatóan üvegzsebprogramról, és nem is titkolta, hogy kit bíz meg bizonyos feladatokkal. A kormánypártok bort isznak, miközben vizet prédikálnak. Természetesen nem hiszem, hogy egy kampányban közreműködő céget ki kell zárni az állami megbízásokból, ám a versenyeztetéshez és a nyilvánossághoz ragaszkodni kell. (...) Közepes színvonalúnak találtuk mind szakmailag, mind nyelvezetét tekintve. Számos olyan megállapításra leltünk, amely a kormány működésével kapcsolatban elmarasztaló kritikát fogalmazott meg. Talán ezt szerették volna elzárni a nyilvánosság elől".