Magyarország az EU-csatlakozás előtt (8. rész)

2003-03-28

Magyarország elfogadta az EU pénzügyi ajánlatát. Ezzel véglegessé vált, hogy hazánk - kilenc másik csatlakozni kívánó országgal együtt - az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Medgyessy Péter sikeresnek ítélte a tárgyalásokat és megköszönte az ország népének az uniós felkészülésért tett erőfeszítéseket.
A miniszterelnök szerint nagyon kemény küzdelmekben sikerült elérni az eredményeket, amelyek mindenki számára valamivel jobb feltételeket biztosítanak. A magyar agrárium a tárgyalások nyertese, amely kétszer nagyobb támogatási és fejlesztési forrásokhoz juthat - mondta Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. Kovács László külügyminiszter a tárgyalások legfontosabb eredményének tartotta, hogy 2004-től az eredetileg ajánlott 25 százalék helyett a magyar gazdák a nemzeti kiegészítéssel együtt az uniós versenytársaiknak jutó támogatások 55 százalékát kaphatják majd kézhez. Ez évente öt százalékkal fog emelkedni, tehát kilenc helyett hat év alatt hozzák be a hátrányokat a magyar mezőgazdaságban dolgozók. Magyarország ezen kívül 2005-re és 2006-ra összesen 56 millió euró költségvetési kompenzációt is kiharcolt magának.

Összefoglalás

Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozását támogató vélemények:
- az előnyök és hátrányok egyensúlya az integráció legösszetettebb kérdése: az előnyök egyik jelentős része politikai jellegű (a biztonság növekedése, a demokrácia garantálása); másik része pedig személyes előnyt jelent (nagyobb mozgásszabadság, a külföldi tanulás lehetősége, stabil szövetségi pénz), s ezeket nem lehet számszerűsíteni, mivel ezek a kedvezmények a nemzet, az egész társadalom hosszú távú stratégiai érdekeivé egyesülnek, és súlyuknál, jelentőségüknél fogva önmagukban elegendők ahhoz, hogy döntésünket meghozzuk az uniós tagság mellett
- az EU-ba való belépés jóváhagyása garanciát ugyan nem, de a magyar történelemben eddig ritkán tapasztalt lehetőséget teremt a nemzet felemelkedésére: a gazdasági modernizációra és a lakossági jövedelmek, ezáltal az életszínvonal növelésére, az EU-tagság elutasítása viszont rövid távon válságjelenségeket okozhat, hosszabb távon pedig egyértelműen a GDP és az életszínvonal lehetségesnél lassúbb emelkedését teszi csak lehetővé, tehát növekedési és jóléti veszteségeket eredményez
- a be- és a kifizetések egyenlegeként az Európai Unió kötelezettségvállalása alapján 2004 és 2006 között Magyarország a közösségi költségvetésből garantáltan nettó értékben 1,4 milliárd euró forráshoz jut (kifizetési előirányzat). Ez folyó áron 384 milliárd forint, a közösségi kötelezettségvállalás alapján a Magyarországnak jutó nettó forrás ennél nagyobb, 2,9 milliárd euró
- széles körben elterjedt az a feltételezés, hogy az EU-csatlakozás nagymértékű áremelkedéseket eredményez: de az EU-tagállamok jelenlegi árszintje és a magyarországi árak között egyre kisebb a különbség, ezért nem várható számottevő áremelkedés az EU-csatlakozás után
- ha a szavazók többsége elutasítja az EU-tagságot, akkor Magyarország legközelebb valószínűleg csak 2007-ben - Romániával és Bulgáriával együtt - léphet be az EU-ba, most még ismeretlen, de a jelenleginél vélelmezhetően kedvezőtlenebb feltételek mellett
- ha az áprilisi népszavazás sikertelen lesz, akkor az Európai Unió 2004-től tervezett intézményi reformjait Magyarország nélkül hajtják végre. Ebben az esetben a 2007-ben kezdődő hétéves közösségi költségvetés keretszámainak a meghatározásába sem szólhat bele Magyarország

Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozását vagy az EU-csatlakozás kapcsán a kormányt kritizáló vélemények:
- mostani keretek között az Európai Unióban lehetetlen a szabadság, az önrendelkezési jog, a nemzeti önazonosság megélése; egy EU-tagország automatikusan elveszti szabadságát és önrendelkezési lehetőségeit és nemcsak az egyes emberek, de az ország parlamentje és kormánya is
- az EU-nak politikai érdeke az EU-n kívüli politikai tömb kialakulásának megakadályozása, és gazdasági érdeke a keleti piac megszerzése, valamint az ott élő, jól képzett olcsó munkaerő kihasználása, ez az olcsó munkaerő és bővülő piac tarthatja a globális cégeket vissza, hogy Európából Ázsiába telepedjenek; e bővítés elsődleges haszonélvezői a jelenlegi EU-tagállamok
- ahogy a Varsói Szerzodést sem lehetett elhagyni, az EU-ból való kilépés sincs jogilag szabályozva; további analógia, hogy az unió döntéshozatali rendszerében annyira sok áttételen keresztül érvényesül a nemzetek önrendelkezési joga, hogy nem is lehet demokratikus struktúráról beszélni
- kevesebb mint egy hónappal a népszavazás előtt még csak a szerződés szövegének a nyers fordítása olvasható az interneten, a társadalomnak tehát úgy kell döntenie, hogy az autentikus 8000 oldalas dokumentum áttanulmányozására csupán egy-két hete lesz; ezért is lett volna hallatlanul fontos, hogy folyamatosan közzétegyék az ideiglenesen lezárt fejezeteket, s így az embereknek valós esélyük nyílt volna arra, hogy vitassák, véleményt formáljanak róla
- a kormánykampány kizárólag a 'jól járunk' motívumra épített, pedig ha csak azok szavaznának igennel, akik biztosan jól járnak, méghozzá hamar, nem lenne meg tán a tíz százalék sem

A Fideszt vagy az Orbán-kormányt kritizáló vélemények:
- a Fidesz az unió kapcsán inkább kormánykritikai észrevételeket tesz, ahelyett, hogy egy csatlakozási akciótervvel lepne meg bennünket, kontsruktív ellenzéki párthoz méltón; konkrét ötleteit akár a mostani kormányprogramjából is kiollózhatta volna: állami szerepvállalás a vállalkozások támogatására a beruházásokban, résztulajdonlásban, ahol pedig konkrét számokkal operál, ott egyoldalúan teszi - nem azt mondja, hogy a pohár félig tele van, hanem, hogy félig üres



Bencsik András szerint (Cukrászda Bécsben, Magyar Demokrata, 2003. március 6.) "azt kérdezi az óriásplakát, belesugallva az ájultan rábámuló magyar állampolgár agyába, hogy ezt voltaképpen ő gondolja: 'Nyithatok cukrászdát Bécsben?' Ezt követően a kék háttéren (...) derengő hatalmas fehér felirat válaszol reá: 'Igen'. Ezt így kell érteni: 'Igen (...) Ha van rá pénzed.'És hozzáteszi - mármint a hirdetés -, mert az emberi aljasságnak nincsenek határai, hogy 'A tőke szabad áramlása minden uniós állampolgár számára biztosítja azt a jogot, hogy szabadon alapíthasson vállalkozást bármely tagország területén. Sőt, a Magyarországon bejegyzett cégek bármely más EU-államban is végezhetnek gazdasági tevékenységet.'Ez azért pofátlanság, mert a magyar átlagjövedelem hatoda az uniós átlagnak, minek következtében egészen bizonyosan kizárható, hogy a magyar választópolgárok tömegesen rohannának Bécsbe cukrászdát nyitni, amelynek költsége a dolgok logikája szerint úgy a hatszorosa az itteninek... és tegye most a kezét a szívére az olvasó: az elmúlt nem egészen egy évben (...) hány cukrászdát nyitott idehaza? (...) Ha a hirdetést úgy olvassuk, ahogy értelme van, akkor ez bizony azt jelenti, amit részben már ma is jelent, hogy a csatlakozást követően nemcsak mi mehetünk oda, de ők is jöhetnek ide. Nekünk nincs pénzünk, de szeretjük a sütit, azaz van piacunk. Nekik van pénzük, de már mindenki torkig ette magát, vagyis nincs piacuk. És jönnek ide 'gazdasági tevékenységet folytatni'. És padlóra verik a magyar kis- és középvállalkozót. Ekképpen. Bemegy az EU-komisszár mondjuk a Daubnerhez és azt mondja neki: Daubner úr, lehet, hogy maga a legjobb Pesten, de az uniós előírások szerint a boltját most szépen becsukjuk. És becsukja. És jön helyébe egy holland, egy dán és egy norvég cukrászdás. Nem lesz olyan jó, drágább is lesz, viszont EU-konform. Makón pedig azért nem lehet majd disznót vágni, mert az otthoni disznóölés sem EU-konform, ahogy a moslékkal való etetés, az otthoni pálinkafőzés, a libatömés, a háztáji baromfitartás, a hordóból való borszivattyúzás, az úgynevezett lopózás, a húsvéti locsolkodás és a mákos nudli sem. De azért Európa ennyire nem romlott, mint ez a plakát. Ez itteni aljasság. Bár, szerencsére, nem magyar. Csak kommunista".

Palánkai Tibor akadémikus, a BKÁE Európai Tanulmányi és Oktatási Központ igazgatója szerint (In: N. Sándor László: Europesszimizmus helyett kialakult az EU-fória, Magyar Hírlap, 2003. március 7. ) "legmesszebbre az EU jutott az egységes piac megvalósulása, a gazdasági egyesülés, a közös pénz s a politikai integráció révén. A teljes jogú tagság annyit jelent, hogy az ország a kohéziós rendszer részévé válik, amelyben kiegyenlítő (kompenzációs) gazdasági tendenciák érvényesülnek, s Magyarország egy ideig ezeknek haszonélvezője lesz. A támogatási összegek elérhetik nemzeti jövedelmünk négy százalékát. Ezenkívül bekerül az ország az EU döntési rendszerébe. Míg nem vagyunk teljes jogú tagok, a döntéseket Magyarország és a többi tagjelölt feje felett hozzák. Aki viszont helyet foglal a tárgyalóasztalnál, azonnal esélyt kap érdekeinek érvényesítésére. (...) Az előnyök és hátrányok egyensúlya az integráció legösszetettebb kérdése. Az előnyök egyik jelentős része politikai jellegű (a biztonság növekedése, a demokrácia garantálása) Másik része pedig személyes előnyt jelent (nagyobb mozgásszabadság, a külföldi tanulás lehetősége, stabil szövetségi pénz), s ezeket nem lehet számszerűsíteni, mivel ezek a kedvezmények a nemzet, az egész társadalom hosszú távú stratégiai érdekeivé egyesülnek, és súlyuknál, jelentőségüknél fogva önmagukban elegendők ahhoz, hogy döntésünket meghozzuk az uniós tagság mellett".

Palánkai úgy véli, hogy "a globális hatások akkor is érvényesülnének, ha történetesen Magyarország nem lépne be az EU-ba. De az unió 'védernyőt' tart a leszakadók fölé: a vállalkozóknak és általában az agrárszektornak adott pályázatokkal elnyerhető támogatások esélynövelő jellegűek ebben a versenyben. A reménytelenül lemaradók számának növekedése szintén reális probléma(....). De az EU ma már szociális programmal is rendelkezik, és az új belépők tetemes segélyösszegekre számíthatnak, elsősorban a hátrányos helyzetű régiókban".

Petri Lukács Ádám: (Szeretlek is meg nem is, Népszava, 2003. március 7.) "akár meg is lepődhetnénk, hogy miért éppen egy Európa ellenes, olykor rasszista írásokat megjelentető hetilapban teszi közé a Fidesz az unióval kapcsolatos vitairatát. Ám csodálkozásra nincs ok, Orbán Viktorék nyilván úgy vélték ennek a lapnak az olvasóközönsége szimpatizál pártjukkal. A Fidesz (...) az unió kapcsán inkább kormánykritikai észrevételeket tesz, ahelyett, hogy egy csatlakozási akciótervvel lepne meg bennünket, kontsruktív ellenzéki párthoz méltón. Konkrét ötleteit akár a mostani kormányprogramjából is kiollózhatta volna: állami szerepvállalás a vállalkozások támogatására a beruházásokban, résztulajdonlásban. Ahol pedig konkrét számokkal operál, ott egyoldalúan teszi - nem azt mondja, hogy a pohár félig tele van, hanem, hogy félig üres. Az anyagot szépen jellemzi a következő példa: 'A magyar gazdák csak 10 év átmeneti idő után kapják meg az agrártámogatások teljes összegét. Ez egy 10 hektáros gazdának 3 millió forintos veszteséget jelent a tíz év alatt.' Ragaszkodhattunk volna a 100 százalékos támogatáshoz, csak akkor nem lennénk tagok. Elképzelhető, hogy a 100 százalékhoz képest, 3 millió forinttal kapnak kevesebbet tíz év alatt a gazdák. Ugyanakkor 4,38 millió forinttal kaphat többet ugyanaz a 10 hektárt művelő gazda tíz év alatt ahhoz képest, mintha nem lépnénk be. Egy tíz hektárt művelő gazda 2004-ben 90.000 ft kap nem tagországi termelőként és 400.000 forintot tagként. (...) A Fidesz ismét bebizonyította, hogy a népszavazás előtt nem képes nyílt igenekkel buzdítani híveit a csatlakozáshoz. Az alattomos kettős beszéd, ugyanúgy mint a Terror-háza előtt gerjesztett hisztéria arra utal, hogy mentálisan ők egyre inkább Európán kívül élnek".

Losoncz Mikilós, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője szerint (Az EU-csatlakozásról való népszavazás tétje, Népszava, 2003. március 8.) "az EU-csatlakozásról szóló 2003. április 12-i népszavazás több évtizedre meghatározza Magyarország fejlődési lehetőségeit, ennek alapján a nemzet sorsának alakulását. Az EU-ba való belépés jóváhagyása garanciát ugyan nem, de a magyar történelemben eddig ritkán tapasztalt lehetőséget teremt a nemzet felemelkedésére: a gazdasági modernizációra és a lakossági jövedelmek, ezáltal az életszínvonal növelésére. Az EU-tagság elutasítása viszont rövid távon válságjelenségeket okozhat, hosszabb távon pedig egyértelműen a GDP és az életszínvonal lehetségesnél lassúbb emelkedését teszi csak lehetővé, tehát növekedési és jóléti veszteségeket eredményez. A gazdasági szereplők várakozásaiba, üzleti terveibe beépült az EU-csatlakozás. Ha Magyarország kimarad az Európai Unióból, akkor döntően a bel- és külföldi gazdasági szereplők reakciói miatt a jelenlegihez képest is nagy mértékben romlanak a gazdasági fejlődés feltételei. Amíg az EU-csatlakozás előnyei hosszabb idő alatt bontakoznak ki, és meg kell küzdeni azok realizálásáért, addig a kimaradás hátrányai azonnal jelentkeznek. Az Európai Unióból való kimaradás esetén a jelenlegi gazdasági trendek nem folytatódnak, hanem romlanak".

Losoncz szerint "az EU-csatlakozás egyik leglényegesebb előnye az, hogy Magyarország hozzáférhet a közösségi költségvetés forrásaihoz. A 2004 és 2006 közötti időszakban a Közösség 5,1 milliárd euró folyósítására vállalt kötelezettséget Magyarországnak, ami folyó áron mintegy 1400 milliárd forint. A forrástranszfer nagyságrendet érzékelteti, hogy a 2003. évi magyar költségvetés kiadási főösszege 5310 milliárd forint. A várható közösségi transzfer ennek az egynegyede. A kifizetési előirányzat ennél kisebb, 3,6 milliárd euró. A különbség arra vezethető vissza, hogy amíg a kötelezettségvállalási előirányzat az adott évben vállalt, jogerős kiadási terveket tartalmazza, addig a kifizetési előirányzat a korábbi évek és az adott év kötelezettségvállalásaiból eredő tényleges kifizetésekre vonatkozik. Az utólagos elszámolás elve miatt egyes kötelezettségvállalásokat csak később egyenlítenek ki a közösségi költségvetésből, ebből adódik a két felfogás alapján számított forrástranszfer nagysága közötti különbség. Az Európai Unióból származó forrástranszfer nagyságrendjét csökkenti az a befizetés, amellyel Magyarország hozzájárul a közösségi költségvetéshez. Ennek összege 2004 és 2006 között összesen 2,3 milliárd euró, ami folyó áron mintegy 620 milliárd forintnak felel meg. A be- és a kifizetések egyenlegeként az Európai Unió kötelezettségvállalása alapján 2004 és 2006 között Magyarország a közösségi költségvetésből garantáltan nettó értékben 1,4 milliárd euró forráshoz jut (kifizetési előirányzat). Ez folyó áron 384 milliárd forint. A közösségi kötelezettségvállalás alapján a Magyarországnak jutó nettó forrás ennél nagyobb, 2,9 milliárd euró".

Losoncz szerint "a pénzügyi kötelezettségvállalásokon belül a strukturális alapokból (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap garancia része és Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz) és a Kohéziós Alapból Magyarország a 2004 és 2006 közötti időszakban 1999. évi árakon összesen 2,85 milliárd euró közösségi forrást kap. Ez a beruházásra használható összeg folyó áron 780 milliárd forint, a 2004 és 2006 között várható magyar GDP évi átlagban mintegy 1,2 százalékának felel meg. A közösségi jogszabályok előírják az úgynevezett együttfinanszírozást. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztési támogatások tehát csak akkor vehetők igénybe, ha a kedvezményezett ország - az esetek nagy részében ugyanannyi - saját forrást is képes felmutatni. Következésképpen a közösségi támogatások összesen közel 1600 milliárd forint fejlesztést tesznek lehetővé. Ebből a pénzből például 2-3 új budapesti metróvonal, vagy mintegy 650 km autópálya építhető. A közösségi támogatásokat a kidolgozás alatt lévő Nemzeti Fejlesztési Terv keretében lehet majd felhasználni. A fejlesztési forrásokat nem automatikusan lehet lehívni. Az Európai Bizottság csak akkor folyósítja az előirányzott összegeket, ha a magyar kormány és a többi hazai érintett részletes terveket, illetve fejlesztési programokat készít a közösségi források felhasználására. További erőfeszítéseket kell tenni a közösségi források fogadását lehetővé tevő intézményrendszer fejlesztésére".

Losoncz szerint "az EU-csatlakozás a magyar mezőgazdaságot is kedvezően fogja érinteni. Az EU-ba való belépés után a magyar mezőgazdasági termelőknek is folyósítják a közvetlen támogatásokat. Részben az alacsonyabb költségszintre (Magyarországon a mezőgazdasági termelés költségei - a termőföld árát is beleértve - alacsonyabbak, mint az EU-ban), részben a költségvetési források hiányára hivatkozva a közösségi költségvetésből fizetett ún. közvetlen támogatások azonban a jelenlegi tagállamok átlagos szintjének 2004-ben 25 százalékát, 2005-ben 30 százalékát, 2006-ban pedig 35 százalékát éri el. Ugyanakkor Magyarország saját forrásaiból 30 százalékponttal minden évben kiegészítheti a közösségi forrásokat. Megjegyzendő, hogy az Európai Unióban minden, még a nemzeti költségvetésből folyósított támogatás is engedélyhez kötött. Összességében a magyar mezőgazdaságnak különböző formákban és jogcímeken juttatott támogatások 2004 után a jelenlegi 2,5-3-szorosára nőhetnek. A feltételes módot az indokolja, hogy a folyósítás itt sem automatikus, a támogatások igénybe vételéhez meg kel felelni az európai Unióban előírt szigorú feltételeknek".

Losoncz szerint "széles körben elterjedt az a feltételezés, hogy az EU-csatlakozás nagymértékű áremelkedéseket eredményez. Az iparcikkek kereskedelme 2001-től vámoktól és mennyiségi korlátozásoktól mentesen bonyolódik Magyarország és az Európai Unió között. A kétoldalú kereskedelem előtti akadályok lebontása, az 1990-es évtized viszonylag magas inflációja és a forint utóbbi időben tapasztalt felértékelődése következtében a magyar iparcikk-árak számottevő mértékben közeledtek a közösségi szinthez. Az EU-tagállamok jelenlegi árszintje és a magyarországi árak között egyre kisebb a különbség, ezért nem várható számottevő áremelkedés az EU-csatlakozás után. Az EU egységes belső piacán érvényesülő erős verseny is korlátokat szab az áremelkedéseknek. Az élelmiszerek körében a hazai árszint 35-40 százalékkal marad el az uniós átlagtól. Az áralakulást döntően a hazai termelés költségviszonyai határozzák meg, nem pedig a belföldi élelmiszerfogyasztás csekély hányadát adó import. A hazai költségviszonyokban még hosszabb időn keresztül nem várható radikális változás, ezért az élelmiszerárak többsége sem fog emelkedni az EU-csatlakozás után. A háztartási energia (gáz és villamos energia) ára hosszabb idő óta jóval alacsonyabb a tényleges piaci árnál. Az energiahordozók árát előbb vagy utóbb az EU-csatlakozástól függetlenül is emelni kell".

Losoncz szerint "ha a szavazók többsége elutasítja az EU-tagságot, akkor Magyarország legközelebb valószínűleg csak 2007-ben - Romániával és Bulgáriával együtt - léphet be az EU-ba, most még ismeretlen, de a jelenleginél vélelmezhetően kedvezőtlenebb feltételek mellett. Ha egy év múlva támogatná is az EU-csatlakozást egy újabb népszavazáson a szavazók többsége, az Európai Unió előtti feladatokat ismerve kicsi a valószínűsége a 2007 előtti belépésnek. Az azonban biztos, hogy ha az áprilisi népszavazás sikertelen lesz, akkor az Európai Unió 2004-től tervezett intézményi reformjait Magyarország nélkül hajtják végre. Ebben az esetben a 2007-ben kezdődő hétéves közösségi költségvetés keretszámainak a meghatározásába sem szólhat bele Magyarország".

Losoncz úgy véli "sikertelen népszavazást követő munkanapon megindul a tőkekivonás Magyarországról. Azoknak a portfolió-befektetőknek a többsége, akik abban a reményben vásároltak - főleg hosszú lejáratú - állampapírokat, hogy Magyarország 2004-ben az Európai Unió, majd néhány éven belül a Gazdasági és Monetáris Unió tagjává válik, igyekszik majd minél gyorsabban megszabadulni értékpapírjaiktól, és hazautalni pénzét. Jelenleg 1800-1900 milliárd forintnyi állampapír van külföldi befektetők tulajdonában, ami 7,3-7,8 milliárd eurónak felel meg".

Losoncz véleménye szerint "az EU-ból való kimaradással Magyarország lemond a közösségi költségvetésből származó transzferekről, így a közösségi forrásokból megvalósítható beruházásokról is. Hosszabb távon mindez a gazdasági növekedés és a fogyasztás alacsonyabb növekedési ütemében, a gazdasági modernizáció megtorpanásában csapódik le".

Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter szerint (In: Kelemen Zoltán: 'Tíz évig védett marad a magyar föld', HVG, 2003. március 13.) "az EU nem tesz különbséget az agrártermelők között, azaz a nemzeti hatáskörben megállapított minimális birtoknagyság fölött - ami Magyarországon várhatóan 1 hektár lesz - minden egyes regisztrált termelő ugyanazokhoz a támogatási formákhoz tud hozzáférni. Mivel azonban az egyes termékekre, így az azokat előállítókra az unió eltérő szabályokat alkalmaz, ezért ezeket külön-külön említem. A tej-, a cukorrépa- és a dohánypiacon a meghatározott mennyiségi korláton felüli termelést az EU bünteti. Cserébe viszont ezen kvóták birtokosai nagy piaci és jövedelembiztonságra számíthatnak, s azt gondolom, ezt a magyar gazdák értékelni fogják. A gabonaszektorban és a szarvasmarha-tenyésztésben a kvóták azt határozzák meg, hogy az adott ország mekkora termékmennyiséghez kap támogatást. E tekintetben sok a félreértés. Ha ugyanis például nagyobb a vetésterület a meghatározottnál, akkor arányosan csökkentve minden termelő megkapja a közvetlen kifizetést mindaddig, amíg a nemzeti agrárpolitika keretében nem hozunk olyan döntést, amely egyes területeket kizár a támogatásból. Amíg a vetésforgóból következően 100-200 ezer hektárral lépi túl a vetésterület a Magyarországnak meghatározott bázist, addig nem kell beavatkozni; de ha a futóhomokon is elkezdenének gabonát termelni, azt meg kell akadályozni. A gabona- és szarvasmarha-termelők jövedelme is mindenképpen nőni fog, hiszen a magyar költségvetés az EU-termelők támogatásának 55 százalékára egészíti ki az uniótól kapott 25 százaléknyi szubvenciót. Ez egy gabonatermelő esetében a jelenlegi, átlagosan hétezer forintos hektáronkénti területalapú támogatáshoz képest 5-5,5-szeres támogatottságot jelent, s az itt meghatározott intervenciós árak is biztonságot kínálnak a gazdáknak".

Németh szerint az élelmiszerek árai csak "kismértékben fognak növekedni, az összhatás 10 százalék alatt marad. Az árarányok jobban hasonlítanak majd az EU-ban kialakultakra, de ez nem jelenti azt, hogy mondjuk Magyarországon később nem lehet feleannyiért kenyeret venni, mint Németországban. Lesznek bizonyos termékek, ahol nem lesz változás, ilyennek tartom például a tejet, amelynél a termelési-felvásárlási áraknál már az EU-s szinten vagyunk, vagy a sertéshúst, amelynél már meg is haladtuk a világpiaci árat. A déligyümölcsök ugyanakkor olcsóbbak lehetnek".

Németh úgy véli a csatlakozástól számított hét év után, amíg a külföldieknek tilos Magyarországon termőföldet vásárolni, "szükségünk lesz a Brüsszel által engedélyezett további háromévi moratóriumra, mert a földárakban hét év alatt nem lesz olyan mértékű kiegyenlítődés, ami megfelelő védelmet nyújtana. A csatlakozás után tehát tíz évig védett marad a magyar föld. A kormány földbirtok-politikája egyébként egyértelmű, a földtörvényt is úgy módosítottuk, hogy a ténylegesen a mezőgazdaságból élők számára legyen lehetőség a föld elővásárlási, illetve elő-haszonbérleti jogának megszerzésére. A nemzeti földalap megvásárolja az eladásra vagy életjáradék fejében felkínált területeket, amelyekből, akár további cserék útján, kialakíthatók az életképes birtoktestek. Azt is tervezzük, hogy kiterjesztjük a vásárlásokat az osztatlan tulajdoni közösségek földjeire is, hogy ezeket az apró parcellákat ne kelljen állami pénzen szétmérni, majd ugyancsak állami pénzen összerendezni".

Inge Rauscher, az osztrák Heimat und Umwelt polgári csoportosulás tagja szerint (In: Kádár István: Jól gondolják meg, magyarok!, Magyar Demokrata, 2003. március 13.) "mostani keretek között az Európai Unióban lehetetlen a szabadság, az önrendelkezési jog, a nemzeti önazonosság megélése. Mindenkinek világosan látnia kell, hogy egy EU-tagország automatikusan elveszti szabadságát és önrendelkezési lehetőségeit és nemcsak az egyes emberek, de az ország parlamentje és kormánya is. A törvények 80 százalékát Brüsszelben hozzák, a nép, annak parlamentje és kormánya, végső soron államának feje felett 12 nyelvre elosztva ugyan, de naponta 40 ezer oldal törvényszöveget adnak Brüsszelben, a folyamat még szakemberek számára is követhetetlen. Hogy lehetséges ezeknek a törvényeknek a betartása? Aki a sorok között olvas, felismerheti, nem pusztán nekidühödött szabályozási megszálláttságról van szó, hanem az alattvalók bizonytalanságban és félelemben tartása a cél: a törvény nem ismerete nem mentesít annak megsértésének következményei alól. Ez egy félelmetes visszalépés a gyarmati rendszer irányába. (...) Ha látjuk, hogy az Európai Bizottság zárt ajtók mögött, anonimitásban, a nyilvánosság teljes kizárásával ülésezik, nyilvánvalóvá válik előttünk a döntéshozatali rendszer antidemokratikus volta, abszurditása. Időközben már az összes, magára valamit is adó nemzetközi konszern, iparág és gazdasági ágazat, pénzügyi impérium nyitott irodát Brüsszelben és mindenhová bejáró-kijáró embereik egy perc nyugtot nem hagynak a döntések előkészitésében".

Zsichla László, az NKF országos- és a KDNP fővárosi elnöke szerint (Az Eu-integráció és ami mögötte van, Magyar Fórum, 2003. március 13.) "az EU-nak politikai érdeke az EU-n kívüli politikai tömb kialakulásának megakadályozása, és gazdasági érdeke a keleti piac megszerzése, valamint az ott élő, jól képzett olcsó munkaerő kihasználása. Ez az olcsó munkaerő és bővülő piac tarthatja a globális cégeket vissza, hogy Európából Ázsiába telepedjenek. E bővítés elsődleges haszonélvezői a jelenlegi EU-tagállamok. Ha nem sikerült volna nekik egy új keleti politikai és gazdasági tömb kialakításának megakadályozása, a gazdasági haszon többsége nálunk, a most csatlakozni és a jövőben csatlakozni akaró országokon belül maradt volna. A politikai tömbösödés 'veszélye' az igazságtalan feltételek miatt a csatlakozás után is fennmaradna, nem véletlen az aggodalom, hogy ne az új tagok és a régi tagok között oszoljon meg az EU. E tömbösödést EU-n belül nem lehetne a jelenlegi nemzetközi szerződésekkel megakadályozni, többek között ezért Európai Alkotmányt alkotnak, a politikailag tőlük függő politikusaink közreműködésével. Az alkotmánytervezetek szerint a számunkra elfogadhatatlanul hátrányos döntések megakadályozására igen kevés, szinte semmi lehetőségünk sem lesz, ugyanakkor a döntéseket azonnal végre kell hajtani, ennek megszegése az Európai Bíróság által kiszabott szankciókat vonná maga után. A jelenleg EU-tagoknak érdeke a bővítés után is az új tagok között meglévő ellentétek - számukra még elfogadható mértékű - fenntartása. Az ellentét az új tagok között az egyetlen garancia arra, hogy a belépők számára hátrányos döntések elutasításában továbbra is megosztottak maradjanak, és hosszú távú érdekeikkel ellentétes átmeneti szövetségeket kössenek. Az USA is könnyűszerrel állította maga mögé az új NATO-tagokat és -tagjelölteket. A jelenlegi világpolitikát valójában nem az erkölcsi értékek, hanem a célszerűség és a várható haszon vezérli"

Síklaky István közgazdász, a Szabad Magyarországért Mozgalom vezetője szerint (Megyeri Dávid (Jelzésértékű a nem szavazatok is, Magyar Nemzet, 2003. március 21.) "ahogy a Varsói Szerzodést sem lehetett elhagyni, az EU-ból való kilépés sincs jogilag szabályozva. További analógia, hogy az unió döntéshozatali rendszerében annyira sok áttételen keresztül érvényesül a nemzetek önrendelkezési joga, hogy nem is lehet demokratikus struktúráról beszélni. Számomra ez igen hasonlít arra a modellre, amely a Szovjetunióban valósult meg, ahol egy központi bizottság igazgatta az ügyeket. A különbség szinte csak annyi, hogy az EU élén nem áll első titkár. Ez igen komoly demokráciadeficit. Nem véletlen, hogy az EU-a belül is rendkívül komoly mozgalmak vannak az unió korrigálására. (...) kevesebb mint egy hónappal a népszavazás előtt még csak a szerződés szövegének a nyers fordítása olvasható az interneten. A társadalomnak tehát úgy kell döntenie, hogy az autentikus 8000 oldalas dokumentum áttanulmányozására csupán egy-két hete lesz. (...) Ezért is lett volna hallatlanul fontos, hogy folyamatosan közzétegyék az ideiglenesen lezárt fejezeteket, s így az embereknek valós esélyük nyílt volna arra, hogy vitassák, véleményt formáljanak róla".

Szále László szerint (Egyigenes, Magyar Hírlap, 2003. március 26.) "a magyar szavazók túlnyomó többsége (...) igent fog mondani április 12-én az EU-csatlakozásra. De aligha a kormánypropaganda miatt. Akik most - saját meggyőződésből vagy pártpolitikai 'kényszerből' - nemet mondanak, vagy erre agitálnak, azok is legszívesebben igent mondanának, mert ők is pontosan tudják, nincs más értelmes utunk. Ám abból, hogy az EU-nak nincs alternatívája, logikai baklövés arra következtetni - amint ezt sok kormánypolitikus előszeretettel hangoztatja -, hogy egyetlen érv sem szól a belépés ellen. Ez nem igaz. Ilyen döntés nincs a világon. Abszolút életidegen tehát - ezért hiteltelen - az a propaganda, mely azt sulykolja, hogy csak jót tesz a csatlakozás, mindenki jól jár, senkinek sem lesz rosszabb. A tájékoztatás több mint kampány. Nem rábeszélni kell az embereket az EU-ra, mézesmadzagot lóbálva, s minden bajt, nehézséget elhallgatva. Így is lehet, persze, de akkor igazuk van a belépés ellenzőinek, akik a bezzeg országokat emlegetve reklamálják, hogy itt is két egyenlő részre kellett volna osztani a csatlakozás kommunikációs előkészítésére szánt pénzeket az igenlők és a nem hívei között. Akkor az egyik fél a várható poklot emlegette volna, a másik meg a várható mennyországot. Ebből is ki lehetett volna hámozni valamit, de hát jól tudjuk, az EU sem pokol nem lesz, sem mennyország. Mi lesz? Magyarország lesz az EU-ban. Eleinte sok nehézséggel, aztán egy-két évtized alatt fölkapaszkodva az oly régóta vágyott nyugat-európai átlaghoz. Az egyes emberek háromnegyede - szakértők szerint - a belépéskor szinte semmit sem fog érzékelni. Nem romlik és nem is javul az élete. A kapitalizmus ugyanis már régen itt van, ami romolhatott sokak életében, az már nagyjából elromlott eddig. Lesznek, akik egyből jól járnak, vagy jó esélyek nyílnak meg előttük, s lesznek - jó sokan -, akik kifejezetten rosszul járnak. A kormánykampány kizárólag a 'jól járunk' motívumra épített. Pedig ha csak azok szavaznának igennel, akik biztosan jól járnak, méghozzá hamar, nem lenne meg tán a tíz százalék sem. Az emberek pedig hajlandók akkor is igennel szavazni, ha csak azt tudják biztosan, hogy az ország jól jár. Számomra ez most a hazafiság mércéje: igent mondani akkor is, ha esetleg én személy szerint rosszabbul járok. Csodálkozom is a 'nem'-re agitálók érvelésén, akik magukat a hon - sokszor kizárólagos - védőinek szeretik hinni, hogy azt mondják: szavazz 'nem'-mel, mert rosszul fogsz járni. Én azt mondom, szavazz akkor is igennel, ha netán rosszul jársz. A hazádról van szó, nem csak rólad. Ám hogy ezt elhiggyék, az igazat, csak az igazat, a teljes igazat kellene mondani nekik. Erre pedig nem alkalmas módszer az egyoldalú kampány, illetve a nemmel szavazók 'kiátkozása'. Egy választáson ugyanis demokratikusan és tisztességesen nem egy, hanem két helyre lehet x-et rajzolni: az igen és a nem mellé. Biztos vagyok benne, hogy kevesen fognak nemmel szavazni, s minthogy e 'nem'-ek mögött is megszenvedett tapasztalatok, jogos vagy alaptalan félelmek munkálnak, véleményüket tisztelni kell, de a belépést - természetesen - a többség szavazata fogja eldönteni".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384