Kongresszus után az MSZP

A párt legfelső vezetése szempontjából nem voltak kérdések az MSZP kongresszusa előtt, ezért meglepetés sem születhetett. Az elnökségben előtérbe kerültek a fiatalok, míg kiszorult a budapesti elnök és a Horn-korszak több volt vezetője is. Az elmondott beszédek közül Kovács Lászlóé és Medgyessy Péteré a konszenzus fontosságát helyezte előtérbe. Az MSZP-ben és a kormányban meglévő problémákról csak Horn Gyula szólt, így az ő megszólalása volt az egyetlen kritikai jellegű értékelés.

HÍR: Március 29-30-án megtartotta tisztújító kongresszusát a Magyar Szocialista Párt. Ellenjelölt híján újraválasztották Kovács László elnököt és Szili Katalin elnökhelyettest. A párt új alelnökei Hiller István és Szekeres Imre. Jánosi György megőrizte az országos választmány elnöki pozícióját Botka Lászlóval szemben. A pártelnökségbe a női kvótán Csabai Lászlóné és Lamperth Mónika, az ifjúsági kvótán Nagy Nóra, Tóbiás József és Újhelyi István került be. Az elnökség tagja lett Burány Sándor, Juhász Ferenc, Kiss Péter, Mesterházy Attila és Toller László is, valamint frakcióvezetőként Lendvai Ildikó, pénztárnokként Puch László. Kovács László a kongresszuson a párt és a kormány közötti összefogásra hívta fel a figyelmet. Fő célként az MSZP modernizálását jelölte meg. Horn Gyula volt miniszterelnök tűrhetőnek nevezte a Medgyessy-kormány eddigi teljesítményét. Felhívta a kongresszus figyelmét arra, hogy a Köztársaság téri pártközpont szerinte siralomházra emlékeztet. Medgyessy Péter kormányfő új szövetséget ajánlott a pártnak. Hangsúlyozta a köztársaság eszméjének fontosságát is. Kongresszusi zárszavában Kovács László a polgári baloldal jelentőségéről beszélt.

ELEMZÉS: Az MSZP tisztújítónak nevezett kongresszusán kevés valódi változás történt a vezető posztokon. Ennek ellenére elsősorban a személyi kérdések, valamint a kormány és a párt tevékenységének viszonya kerültek az esemény középpontjába.

Az MSZP egy sikerkongresszusra készült. Két választási győzelem után, csaknem egy évnyi kormányzást követően nem határozta el magát komoly változtatásokra a párt. A legfelső vezetésben (elnök, elnökhelyettes) ezért nem is történt váltás. A két új alelnök személye is eldőlt már hetekkel a kongresszus előtt. Változást jelenthetett volna, ha Szekeres Imre ellenjelölttel találja szembe magát. A pártvezetés tett is ennek irányában kísérletet, ám a helyszínen végül nem gyűlt össze elegendő aláírás Szanyi Tibor indulásához. Szekeres megválasztása a párton belül Medgyessy Péter pozícióit erősíti, az államtitkár a kabineten belül a kormányváltás óta egyre komolyabb hatáskörrel rendelkezik. A kongresszusi döntéssel Kovács László alá olyan pártalelnököt választottak, aki minden bizonnyal vitákat generál majd. Szekeres Imre egyszerre került fontos pozícióba a párton és a kormányon belül. Hiller István a várakozásoknak megfelelően nagy támogatottsággal lett alelnök. Az oktatási államtitkár rövid idő alatt futott be politikai karriert mind kormányzati, mind pártszinten. Szekeres 1998-as félreállítása utáni sikeres visszatérésével a pártpozíció megszerzésének egyik receptjét adta meg az MSZP-tagság számára. A másik út Hiller Istváné: a fiatalítás jegyében rövid idő alatt lett nagy támogatottsággal alelnök. A politikus az MSZP megújítása, átalakulása szempontjából is komoly szerepet kapott: a párt programjának megújulásáért felelős kabinet vezetője lett.

A pártban a legkomolyabb küzdelem az elnökségi tagságért folyt. Biztos befutónak számított a női kvótán Csabai Lászlóné és Lamperth Mónika, az ifjúsági kvótán pedig Tóbiás József és Újhelyi István. A harmadik 35 év alatti helyért Nagy Nóra legyőzte Mesterházy Attilát. A párharc érdekessége volt, hogy két, a miniszterelnökhöz közel álló politikus vetélkedett egymással, mindketten Medgyessy választások előtt létrehozott ún. Tízek társaságának voltak tagjai. A fennmaradó öt helyre szinte garantált volt a helye Burány Sándornak, Juhász Ferencnek és Kiss Péternek, azaz a kormány három tagjának. Igazán komoly pozícióharc két helyért zajlott: az egyiket Toller László szerezte meg, aki pécsi polgármesterként évek óta a vidéki MSZP egyik legerősebb embere. Az utolsó kiadó pozícióért folyó versenyben meglepetés született. A budapesti MSZP pozíciói tovább gyengültek a pártban, mivel az ifjúsági kvótán lemaradó Mesterházy Attila legyőzte Mandur Lászlót, a fővárosi MSZP vezetőjét. A párt többségi szárnya voltaképpen megbüntette a központi vezetéssel az önkormányzati választások előtt szembemenő budapesti pártszervezetet, amely azóta is leginkább koalíciós konfliktusaival vétette észre magát.

A fiatalítás jellemző az elnökség megújulására, sok ötven év alatti politikus került be a 15 fős testületbe, miközben kikerültek a Horn Gyula vezette egykori MSZP emberei: Baja Ferenc, Keleti György és Nagy Sándor. Kérdés, hogy a fiatalok közül ki lehet (az emlegetett Juhász Ferencen és Szili Katalinon kívül) jövőre Kovács László utóda a párt élén.

Komoly harcra lehetett számítani az országos választmány elnöki posztjáért is. Jánosi György elődje, Földes György csak egy ciklusban tudta megőrizni a pozíciót, s ez a veszély fenyegette Jánosit is. Az ellene induló Botka Lászlót Kovács László pártelnök is támogatta, elsősorban a közte és Jánosi György között húzódó ellentét miatt (Jánosi Kovács László ellen és Németh Miklós mellett foglalt állást a miniszterelnök-jelölt kérdésének legelső pártvitájában). Mindezek ellenére Jánosi megőrizte posztját. A párton belül eltérő vélemények alakultak ki arról, hogy a győzelem mit jelenthet Jánosinak. Egyesek szerint ez megerősítheti sportminiszteri posztján (esetleg a majdan távozó Görgey Gábor utódja lehet a kulturális tárca élén). Mások azonban úgy vélik, a pártbeli megerősödés, a poszt megtartása éppen hogy hátránnyá válhat a májusi kormányátalakításkor.

A média érdeklődését a kongresszusi beszédek közül Horn Gyuláé keltette fel a leginkább. Elsősorban a kongresszus erőt sugárzó imázsába nem illő kritikai hangvétele miatt. A volt miniszterelnök egyszerre bírálta a kormányt és a pártot. A kabinet eddigi munkáját - a kormányzati sikerpropagandával szemben - tűrhetőnek minősítette. Kifogásolta, hogy a Medgyessy-kormány túlságosan is a gazdasági érdekek befolyása alá került. A jelenlegi kormányfő beszédében érdemben nem reagált a kritikákra, inkább Horn szigorúságára hívta fel a figyelmet, amelyet indokolatlannak tartott. A párttal kapcsolatban a volt kormányfő beszéde leginkább arra mutatott rá, hogy a kormányzati pozíció elnyerésével a pártpolitikusok bekerültek a kabinetbe, ami az MSZP elsorvadásával járhat együtt. Kovács László azt emelte ki, hogy 1994-98 között ugyanez volt a helyzet, csak a pártelnöki és a miniszterelnöki pozíciót akkor egyszerre töltötte be Horn Gyula.

Medgyessy Péter miniszterelnök nem tagja az MSZP-nek. Éppen ezt szimbolizáló lépés volt, hogy beszédet csak a tisztújítások lezárulása után, a kongresszus második napján mondott. Befolyása ennek ellenére nagy az MSZP-n belül. A párt elnöke kormányának tagja, az MSZP elnökségébe pedig 4 minisztere (Burány Sándor, Juhász Ferenc, Kiss Péter és Lamperth Mónika) is bekerült.