Elszánt gazdák, bizonytalan kormány

A jelenlegi helyzet ugyanis arra mutat rá: a látszólag nem jelentős hibák - mint a kifizetések késedelme vagy az arisztokratikus távolmaradás a tárgyalásokról - a kormányoldal számára elhúzódó válságot eredményezhetnek. A közvélemény pedig joggal érezheti úgy: a kormányzat utóbbi hónapban tapasztalt sorozatos kommunikációs bakijai után most egy jelentős szakmai mulasztást is elkövetett.

HÍR: Február 21-től kezdődően a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének, és több érdekvédelmi szervezet felhívásához csatlakozva mezőgazdasági termelők demonstrálnak a fővárosban. Követeléseik között elsősorban az uniós támogatások kifizetése, valamint az intervenciós gabona felvásárlásának felgyorsítása volt. Szakmai egyeztetések helyett a gazdák képviselői és Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium között eleinte arról szólt a vita, hogy milyen helyszínen kezdjék meg a tárgyalásokat. Az egyeztetések megszakadtak, majd február 28-án újraindultak. A gazdák időközben bejelentették: megszűnt a bizalmuk Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter iránt, és a jövőben Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel kívánnak tárgyalni. A kormányfő azonban bizalmáról biztosította Németh Imrét, és jelezte: szakmai kérdésekről a szakminisztériumban kell tárgyalni a szakminiszterrel. A gazdák igényei között a költségvetésben meghatározott kereteken túli többletforrásokat igénylő követelések is voltak, ám a miniszterelnök kijelentette: nincs mód a központi költségvetés túllépésére. A szakmai vita időközben politikai színezetet vett; ehhez nagyban hozzájárultak a kormánypárti és az ellenzéki politikusok nyilatkozatai, valamint az, hogy több szélsőjobboldali szervezet is megpróbált a demonstrálókkal közösséget vállalni. Utóbbiak az ilyen jellegű megmozdulásoktól elhatárolódtak.

ELEMZÉS

A gazdák demonstrációkat tartanak a fővárosban és az ország több pontján, a kormány által beígért uniós támogatások folyósítását és a gabona-felvásárlások megkezdését sürgetve. A kormány hol elismeri a gazdák követeléseinek jogosságát és a hivatalok mulasztásait, hol politikai provokációval vádolja a gazdákat. A kialakult helyzet alapján megállapítható: elődjéhez hasonlóan a Gyurcsány-kormánynak sem erőssége a válságkezelés.

Kormányzati hibák

Magyarország májusi európai uniós csatlakozása óta ugyan a korábbi tagoknál kisebb mértékben is, de a magyar gazdák is részesülnek a területalapú közvetlen agrártámogatásokból. A támogatások törvényes kifizetésének hivatalos határideje április 30., ám a kormányzat korábban ígéretet tett arra: év végéig a teljes összeget megkapják a gazdák. Az ígéret nem teljesült. Németh Imre agrárminiszter nyilatkozataiban elismerte, hogy a kifizetések csúszása részben az apparátus munkájának tulajdonítható, ahogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is a kormány hibájáról beszélt, megemlítve ugyan: a késésben jelentős szerepe van a hibásan kitöltött pályázatoknak és a jogtalan igényléseknek is.

A gazdák képviselői - élükön a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) azonban nem kíváncsiak az okokra, a kifizetések mielőbbi megkezdését követelve a gazdatüntetések szokásos eszköztárának teljes repertoárját bevetik, traktoros felvonulásoktól a minisztérium előtti éles hangú demonstrációkon keresztül az ország több részén tartott útlezárásokig. A tárgyalások akadozva haladnak: a miniszter a tárgyalások első napját követően bejelentette, hogy demonstrációs nyomás alatt nem hajlandó tárgyalni, majd hajlandó lett volna, ám nem fogadta el a gazdák által javasolt, minisztériumokon kívüli helyszíneket a megbeszéléshez.

A kormányoldal több politikusa viszont a demonstrációk politikai indíttatásáról beszélt: Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője egyenesen a jobboldal "trójai falovaként" emlegette a Kossuth téren demonstráló tömeget, melyekből a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék vezető politikusai bújnak elő. Hogy a koalíció milyen ellentmondásosan kezeli a helyzetet, jól mutatja, hogy Hiller István MSZP elnök február 25-i nyilatkozatában még a gazdák tiltakozásának jogosságáról beszélt - ezzel kimondatlanul is szembefordulva az agrárminiszterrel és az őt teljes támogatásáról biztosító miniszterelnökkel - másnap pedig már "szélsőjobboldali akcióról" beszélt a tüntetések kapcsán, és kiállt az agrártárca mellett, helyeselve a tárgyalások felfüggesztését. A hibákat tovább súlyosbítja, hogy a demonstrációkat már hetekkel ezelőtt eltervezték, így elvben a kormányzatnak lett volna ideje felkészülni mind szakmai, mind kommunikációs szempontból.

Ellenzéki reakciók

Az ellenzék legnagyobb pártja, a Fidesz közben óvatosan taktikázik: bár a nyilatkozatokban támogatja a gazdák követeléseit, igyekszik távoltartani magát és híveit a demonstrációktól, ahol pedig rendre feltűnnek a kormánnyal elégedetlen politikai tüntetők is. Bár nyilvánvaló a Fidesz igénye arra, hogy a vidék képviselőjeként jelenítse meg magát, korábbi tapasztalatai alapján tudja: a demonstráció eszközével csínján kell bánni. Ha a tüntetéseken exponálná magát, azzal maga ellen fordítaná a városi és fővárosi lakosság gazdákkal szembeni ellenszenvét, melyet az elhúzódó, közlekedést is akadályozó demonstrációk várhatóan csak tovább erősítenek majd. A másik ellenzéki párt, az MDF - mely gyakran aposztrofálja magát a "vidék pártjaként" - olyan halk nyilatkozatokat tesz az ügyben, hogy üzenetei el sem jutnak a gazdákhoz.

A gazdatüntetés tanulságai

A mostani demonstrációk mindenesetre rámutatnak néhány általánosabb érvényű összefüggésre is. A magyar agráriumnak nincs valódi politikai képviselete. A Független Kisgazdapárt (FKGP) a korábbi ciklusban, kormánypártként vesztette el szinte teljes támogatottságát, többek között szakmai hiányosságai és korrupciós botrányai miatt. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a gazdák követelései politikai szándékok erőterébe kerülnek. Ezen vád alól a gazdák képviselői keservesen küzdenek, hiszen céljaikat csak úgy érhetik el, ha politikai helyett szakmai kérdésként állíthatják be követeléseiket.

Érdekes a demonstráció azért is, mert ez az első olyan társadalmi-politikai konfliktus, mely mögött az Európai Unió valamely támogatásának elmaradása húzódik meg. Bár a késések oka inkább a gazdák hibáiban, mint a közösségi bürokrácia lassúságában keresendő, az események felszínes követőjében az a benyomás alakulhat ki: az Unió vonakodik kifizetni a gazdáknak beígért agrártámogatásokat. Ez pedig tovább erősítheti egy napokban világot látott közvélemény-kutatás adataiban tükröződő tendenciát: a belépés óta csökken az uniós tagsággal kapcsolatos optimizmus a lakosság körében.

A gazdatüntetés nem nevezhető egyedi esetnek sem hazai, sem uniós viszonylatban: hazánkban szinte minden évben sor kerül valamilyen kisebb-nagyobb gazdatüntetésre, az Unió több országában - például Franciaországban - pedig az itt tapasztalhatónál jóval hangosabb demonstrációk is helyet kapnak. Rendszeresek az Európai Bizottság brüsszeli székháza előtti agrártüntetések is. Az Unióban az agrárium rendelkezik az egyik legjobb érdekérvényesítő képességgel, és úgy tűnik, a hatékony lobbizás képességét a hazai gazdák is kezdik eltanulni. A mindenkori kormányzat ezért jól teszi, ha tehetetlensége helyett előre felkészül a hasonló eseményekre.