Kinek az Európája?

2005-06-24

Az Európai Tanács legutóbbi ülésén arról döntöttek a tagállamok vezetői, hogy egyelőre nem döntenek semmiről. A résztvevők ugyanis egyrészt megállapodtak, hogy az uniós alkotmány életbe léptetésére mérlegelési időszakot adnak maguknak. Másrészt viszont nem született megállapodás a 2007 és 2013 közötti uniós keretköltségvetésről: Nagy-Britannia, Hollandia, Svédország, Spanyolország és Finnország megvétózta a kompromisszumos javaslatot.

Önző Nemzetek Európája

A britek az egyedül nekik járó évi 4-5 milliárd eurós visszatérítés eltörlését – a franciák heves tiltakozását kiváltva – az agrártámogatások átalakításához kötötték volna. A svédek és hollandok főként befizetéseiket szerették volna a csökkenteni. Spanyolország haszonélvezői részesedésének csökkenése miatt szavazott nemmel, Finnország pedig modernebb költségvetést, valamint a ritkán lakott régióknak külön támogatást akart. A vita végül odáig fajult, hogy nem lett költségvetés.

A pénzügyi perspektíva hiánya azokat a 2004-ben csatlakozott tagországokat érinti a leghátrányosabban, amelyek éppen a 2007 és 2013 közötti időszaktól várták, hogy a teljes jogú tagság végre a támogatásokban is érezhető legyen. Náluk rosszabbul talán csak a két tagjelölt, Románia és Bulgária járt: ők anyagi feltételek híján jelenleg azt sem tudják, hogy valóban csatlakozhatnak-e a kialkudott időpontban. A csúcstalálkozót követő nyilatkozatokból ugyanakkor az is érezhető, hogy a vita nem pusztán a „piszkos anyagiakról” szól.

 

Nyilatkozatok a csúcstalálkozó után

Tony Blair brit miniszterelnök „Az unió keresztúthoz érkezett, meg kell változtatnia útirányát, ha válaszolni akar állampolgárai aggodalmaira.”
Jacques Chirac francia államfő „Három ország önzése miatt nem jött létre megállapodás.”
Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter „Fel kell függeszteni az EU mindenféle további bővítését, amíg nem lesznek új intézmények Európában.”
Göran Persson svéd miniszterelnök „Meglep, amikor azt hallom, hogy ez a csúcs a britek és franciák közti összetűzés lenne. Sokkal többről van itt szó a vitában.”
Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő „Az EU mély válságban van.”
Marek Belka lengyel kormányfő „Ha csak a pénzről van szó, akkor mondják meg, mennyi kell!”
Wolfgang Schüssel osztrák kancellár „A britek más Európát akarnak. Egy piacgazdaságilag orientált Európát, nagyobb piacot, és nem egy elmélyített uniót.”
Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök „Elfogyott a hajtóerő egy jelentős része, az európai projekt nem él már milliók lelkében.”
José Manuel Barroso európai bizottsági elnök „Az Európai Unió nem áll le.”




Konfliktusok piramisa

A franciaországi és hollandiai népszavazások megmutatták, hogy az uniós polgárok nem érzik magukénak Európát, a brüsszeli csúcs pedig azt sugallja: a politikusok sem érzik magukénak az uniót, hiszen nem a közösségnek, hanem saját választóiknak, saját nemzetük érdekeinek akarnak megfelelni, ez pedig jóval fontosabb az Európai Unió bruttó össztermékének egy százalékát kitevő közös költségvetés elosztásánál. A brüsszeli csúcs felszínre hozta az integráció kapcsán felmerülő összes ellentétet, melyek mintha szintenként, piramisszerűen rakódnának egymásra. Nyilvánvalóvá vált egyes tagállamok ellentéte, a leglátványosabban Franciaország és Nagy-Britannia – nem ma kezdődött – konfliktusa. Megmutatkoztak az egyes tagállamcsoportok érdekkülönbségei, melyek elsősorban a „régiek” és az „újak” kölcsönös félelmeiben gyökereznek. De láthatóvá vált a tagországok és a bürokrácia szembenállása, valamint az a különbség is, mely az Európai Unió és az angolszász világ fejlődési modellje között húzódik.

 

A brit cselfogás

Az agrártámogatásokról és a visszatérítésről szóló brit-francia vita kiemelt szerepe tehát csak látszólagos. A britek ugyanis pontosan tudják, hogy alaptalanul kapják vissza befizetéseik 66 százalékát. A probléma ugyanis az, hogy miközben az 1970-es évek közepétől kezdődően 2/3-ról 40 százalékra csökkent az agrártámogatások aránya a büdzsében, a brit visszatérítés mértéke azonos maradt. Ennek alapján Tony Blair érvelése három ponton is sántított. Egyrészt a brit visszatérítés már a jelenlegi költségvetés alapján is indokolatlan. Másrészt, korábban Blair is elfogadta azt a 2002-es uniós megállapodást, ami a mezőgazdasági politika alapvető reformját 2013-on túlra tolta ki. Harmadrészt pedig a költségvetési vita már másfél éve zajlik, és a britek jelenlegi érveiket eddig egyszer sem vetették fel.

A brit miniszterelnök azonban felismerte, hogy a szociális Európát preferáló német-francia tengely jelenleg meggyengült, és kihasználta ezt a lehetőséget arra, hogy saját liberálisabb, angolszász modelljét kínálja fel a nagy munkanélküliséggel és népszerűtlen politikusokkal sújtott Kontinens számára. A britek számára ugyanis az uniós tagság értelme leginkább a kontinensre gyakorolt befolyásban rejlik. Az unió soros elnökségét hamarosan megöröklő Tony Blair június 23-i európai parlamenti beszédének fogadtatása alapján az is valószínűsíthető: törekvései sok országban támogatásra lelnek majd.

A konfliktusok tehát a mélyben nem a brit visszatérítésről és a mezőgazdasági politikáról szólnak, hanem kemény hatalmi harcokról: kinek az Európája fog megvalósulni a következő években.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384