SZDSZ-kampány a Fideszben
Utolsó szakaszába érkezett az SZDSZ tisztújítási kampánya, miután lezajlott Fodor Gábor és Kóka János nyilvános elnökjelölti vitája. A Kuncze Gábor utódjáról szóló döntésnek több szinten is érvényesül majd hatása a következő időszakban: nem csupán az SZDSZ pozícióját, de a koalíciót és az ellenzék mozgásterét is befolyásolhatja.
Koalíciós tisztújítás
A Fodor-Kóka vita a "hitelesség" és "siker" szembeállításaként jelent meg a nyilvánosságban, ami részben tükrözi az elnökjelöltek önpozicionálását. A vita során a hitelesség kérdésének felvetésével Fodor Gábor nyíltan utalt negatív értelemben is Kóka János eddigi kormányzati szerepvállalására, sőt ezen keresztül az előző kormányzati ciklus hibáira is. A hitelesség kapcsán utalt Fodor Gábor az SZDSZ 2006-os választási ígéreteinek legkényesebb pontjára, az egykulcsos adóra is, amelyet azonban már elvi szempontból is kifogásolt. Az egykulcsos adó helyett Fodor egyrészről a többkulcsos adórendszer mellett állt ki, másrészről – Kóka János siker-központúságát is ellensúlyozva – a segítségre szorulók helyzetét emelte ki. Fodor részéről az adópolitika átgondolásának szükségessége azt ígéri, hogy a koalíciós együttműködésből kikapcsol egy – a konvergenciaprogram miatt – amúgy is nehezen tartható és a két pártot könnyen megosztó témát.
Az MSZP-től való látványos elhatárolódás a párton belüli kampány során egyre inkább háttérbe szorult, pontosabban szerepét átvette a koalíciós együttműködés felülvizsgálatára vonatkozó „ígéretlicit”. Összességében mindkét jelölt erősítené az SZDSZ kormányzati szerepvállalását, ami a tisztújítás utáni időszakra nézve azt jelenti, hogy az önálló SZDSZ felmutatása korántsem korlátozódik a belső kampányra. Mind Fodor, mind pedig Kóka esetében igaz, hogy a pártelnöki poszt elnyerését „vissza kell igazolni” a tagság és a támogatók felé, ami a koalíció szempontjából egyet jelenthet az áprilistól újrainduló személyi és a kormányzati szerkezetre vonatkozó találgatásokkal.
A tisztújítás tétje
A küszöbön álló elnökválasztás tétje nem egyszerűen az, hogy sikerül-e elmozdítani az SZDSZ támogatottságát a parlamenti bejutási küszöb alatti holtpontról. Ehhez képest ugyanis egy másik szintet jelent a párt koalíción belüli helyzetének újrarendezése, amire a jelöltek is reagáltak azzal, hogy többször felvetették a tárcák és területek újraosztásának szükségességét. Az erről szóló vita háttérbe szorította azokat a felvetéseket, amelyek szerint a párt a koalícióból való kilépéssel képes stabilizálni pozícióját, sőt pontosan az kerülhet előtérbe, hogy mely – esetleg újabb – kormányzati területek képviseletével kerülhet jobb helyzetbe az SZDSZ.
Nem feltétlenül igaz ugyanis, hogy a koalícióból való "kiugrás" erősítené a pártot. A figyelmet mindenképpen növelni a liberálisok iránt, ugyanakkor a kilépés által könnyen alakulhat ki olyan válsághelyzet, amely a kormányzásképtelenség képét erősíti az SZDSZ-szel kapcsolatban is. Ebből a szempontból pedig nem mellékes, hogy Medgyessy Péter megbuktatásában a nyilvánosság milyen nagy szerepet tulajdonít az SZDSZ-nek. A kormányzati feladatok esetleges újraosztása tehát az SZDSZ szempontjából arról is szól, hogy milyen kormányzati döntéseket könyvelhet el majd magának a kisebbik koalíciós párt a következő országgyűlési választási kampányban. Jól mutatja az erre vonatkozó különbségeket, hogy míg Kóka János lényegében a jelenlegi területek (egészségügy, gazdaság, környezetvédelem) erősítésével a már meglévő saját „illetékességi kört” erősítené, addig Fodor Gábor a vitában arra hívta fel a figyelmet, hogy 2002 után az SZDSZ-nek olyan tárcákat kellett volna kérnie, melyek a kormány egészét meghatározzák (pénzügy, igazságügy).
Nem közvetlenül a tisztújítás tétje, de természetesen szorosan kapcsolódik a következő kétéves pártelnöki ciklushoz az, hogy az SZDSZ stratégiai értelemben milyen pozíciót tud elfoglalni a pártok között. A Fodor-Kóka vita egyik legtanulságosabb része az volt, amikor a pártelnökjelöltek valójában arról vitatkoztak, hogyan lennének képesek nyitottá válni a Fidesz irányába. Ezzel megfordult, más logikát kapott az a vita, mely korábban arról szólt, hogyan tudja az SZDSZ minél inkább megkülönböztetni magát a szocialistáktól. A legnagyobb ellenzéki párt felé nyitott pozíció megteremtésével kapcsolatos elképzelések ugyanis nem a jelenlegi koalícióról szólnak, vagyis csökkentik a koalíción belüli „kampánykonfliktusok” lehetőségét. Az esetleges Fidesz-SZDSZ együttműködés felvetése a kampányban azonban még nem feltétlenül hosszú távú stratégiai célokat szolgált: miután lényegében mindkét jelölt egyetértett abban, hogy erről csak Orbán Viktor „után” lehet szó, a „közeledés” rögtön bele is helyeződött az aktuális – március 15. körüli – vitákba és konfliktusokba.
A Fidesz most már beleszól
Szinte feltűnő volt, hogy kezdetben a legnagyobb ellenzéki párt mennyire kerülte azt, hogy beleszóljon az SZDSZ tisztújításába. A legjellemzőbb példa Orbán Viktor évértékelő beszéde volt, amelyben a pártelnök következetesen „MSZP-kormányról” beszélt, miközben korábban visszatérő kommunikációs elem volt, hogy a Fidesz az SZDSZ liberalizmusán keresztül pozícionálta a Gyurcsány-kormányt. Változás ebben akkor következett be, amikor a médiában Kóka János cégeivel és vagyonával kapcsolatos cikkek jelentek meg. Ezt követően Fideszes képviselők sorozatban tettek fel kérdéseket Kóka Jánosnak az Országgyűlésben, Fodor Gábor pedig összehasonlíthatatlanul kevesebb reakciót váltott ki a legnagyobb ellenzéki párt részéről. Kérdés, hogy mindez azt jelenti-e, hogy a Fidesz több esélyt lát a koalíció felbomlására – és időközi választások kiírására – Fodor Gábor elnöksége esetén, vagy pusztán azt, hogy a támadások által Kókát megerősítve tolná a Fidesz közelebb egymáshoz a koalíciós pártokat. A Fidesz Kóka-ellenes kampánya mindenesetre összecsengett Fodor Gábor központi kampányüzenetével, amellyel a hitelességet kérte számon párton belüli vetélytársán.
Az SZDSZ tisztújítása összességében azonban stratégiai kérdés elé állítja a Fideszt is azzal kapcsolatban, hogy hosszabb távon elképzelhetőnek tart-e a legnagyobb ellenzéki párt egy a liberálisokkal kötendő koalíciót, ami egyrészről növelhetné a párt mozgásterét, ugyanakkor jelenlegi stratégiájának látványos módosítását tenné szükségessé. Az SZDSZ nyitása középre ugyanis csak akkor válhat politikai tényezővé, ha ugyanerre a Fidesz is képessé válik.
