Nők a hatalomban: Visegrád rosszul teljesít

2018-04-21

Némi fejlődés ellenére a nők még mindig inkább tárgyai, mintsem szereplői a valódi hatalmi politikának. A régió konzervatív ideológiája tartja életben a formálisan már nem létező akadályokat.

Nők vezető pozíciókban

Általánosságban nézve a helyzet nem túl bíztató. A visegrádi országok parlamenti képviselőinek mindössze 19 százaléka nő, ami az arab államok szintjéhez hasonlítható. Eltérő képet kapunk a régió egyes országain belül is: míg Lengyelországban a Szejm 28 százaléka nő, Magyarországon ez az arány mindössze 10 százalék.

Lengyelország élen jár a női kormányfők tekintetében is. Varsónak három női miniszterelnöke volt, legutóbb Beata Szydlo, aki két évig volt hatalmon, mielőtt Mateusz Morawiecki 2017. decemberében leváltotta. Szlovákiának egy női miniszterelnöke volt, a 15 hónapig hivatalában levő Iveta Radičová (2010-2011), aki azóta visszavonult a politikától, és közéleti értelmiségi szerepet vállalt. Csehországban és Magyarországon azonban egy női vezető sem került hatalmi pozícióba.

A magas hivatalt betöltő női politikusok számánál is kevesebben vannak azok, akik hatalmuk birtokában módszeresen támogatják a gender-problémákról és nemi egyenlőségéról szóló párbeszédet. Iveta Radičová szociológusként ugyan ír ezekről a témákról akadémiai szinten, de nem sokat tett azért, hogy inspirációként szolgáljon mások számára; többször elismerte, hogy ez a fajta politika nem a nőknek való. „Iveta Radičová ebbéli hagyatéka annyira szomorú, hogy jobb lett volna, ha nem is vállalt volna ilyen szerepet,” mondta a politológus Darina Malová.

Csehország Věra Jourová jogérvényesülésért, fogyasztópolitikáért és nemek közötti esélyegyenlőségért felelős uniós biztossal erős hanggal rendelkezik. Ám az EU csehországi elutasítottságának köszönhetően hazai befolyása meglehetősen mérsékelt.

Közép-Európában a nemekkel kapcsolatos ügyek legtöbbször balközép és baloldali politikai szereplők térfelén maradnak. Lengyelországban ezeket ráadásul egyházellenességgel, és bizonyos politikai nézetekkel kötik össze. A liberális Nowoczeczna (Modern) és a jobbközép Civil Platform egyes kiváló politikusai kiállnak a női jogokért, befolyásukat azonban csökkentik a párton belüli ideológiai, opportunista különbségek.

Gyógyszerek a nők relatív hiányára

Lengyelország az egyetlen, kötelező kvótával rendelkező V4-es ország, ami arra kötelezi a pártokat, hogy női jelöltjeiknek legalább 35 százaléka nő (vagy férfi) legyen (ezt hívják nem-semleges kvótának – a szerk.)

Szlovákiában mindenfajta kvótavita hamvában holt. A szlovák társadalom szinte hisztérikusan reagál az ilyesfajta javaslatokra, mondta a Comenius Egyetem munkatársa, Oľga Gyarfášová. A nők gyakran még a férfiaknál is kritikusabbak is az ilyesfajta lépésekkel szemben.

Csehország kizárólag nem kötelező érvényű intézkedésekkel ösztönzi az egyenlőség megteremtését. A kormány különböző lépéseket előirányozó akciótervet fogadott el, amelynek keretében eszköztárat készít a politikai pártoknak a fenti cél eléréséhez.  

Magyarországon, ahol a liberális SZDSZ 2007-ben kormányon sikertelenül tett javaslatot női kvóta bevezetésére, néhány ellenzéki párt (LMP, MSZP) önkéntesen vezette be azt. Szelényi Zsuzsa, független országgyűlési képviselő szerint bár valóban a Fidesz képviseli a leginkább tradicionalista felfogást a női társadalmi szerepeket illetően, valójában nem kormány-specifikus problémáról van szó. Véleménye szerint a ellenzéki pártok kvótával kapcsolatos hozzáállása sem politikai, kulturális meggyőződés eredménye, hanem a nyugat-európai pártcsaládoknak, az uniós elvárásoknak való megfelelési szándékot tükrözi.

#MeToo Visegrád

A szóban forgó, átfogó progresszív trendek általában falakba ütköznek a visegrádi országokban.  Bizonyos mértékig ugyanez volt a helyzet a #MeToo mozgalommal is. A legtöbb országban a kampány átpolitizálódott, és a kormányellenes baloldal politikailag motivált akciójaként lett megbélyegezve.

A kampány leginkább Lengyelországban kapott erőre: elöntötte a lengyel Facebookot, és gyakori beszédtémává vált a teljes lengyel médiában. Természetesen több liberálisabb orgánum szimpatizált a nők ezreivel, akik „#MeToo” hasttaggel osztották meg barátaikkal a velük történteket.

A jobboldali média inkább viccet csinált az érzékeny feministából, akik „korlátozzák a férfiak és nők közti kapcsolatok hitelességét”. Két eset kínálkozott arra, hogy a #MeToo kampányt ellenzők a baloldal képmutatóságának és morális válságának alátámasztására használják fel. Először a legfőbb progresszív intellektuális köröket képviselő Gazeta Wyborcza és Political Critique két fiatal baloldali publicistáját öt nő fizikai bántalmazással vádolta meg a „Feminista iratok” című dokumentumban. Ennek következtében mindkét kiadó megszakította kapcsolatát a két férfival. A másik esetben a lengyel feminizmus két ismert alakja Facebook profilukon álltak ki egy vulgáris sértegetésért elmarasztalt férfi író mellett, mondván, hogy „ő így viccelődik a nőkkel”.

Hasonló mintázat alakult ki Szlovákiában is, ahol a kampány mindössze korlátozott hatással volt azon vezető újságírók megítélésére, akik közismerten vulgáris hangnemet engednek meg munkatársaikkal vagy akár idegenekkel szemben.  Az érintett nők, illetve véletlenszerű szemtanúk által felhozott vádak jelentős ellenállásba ütköztek a vádlott környezetéből, akik összességében annak „jó személyiségét” és a szóban forgó megjegyzések „ártalmatlanságát” hozták fel q védelmében.

Harvey Weinstein botrányával egyidőben Magyarországon is kirobbant egy hasonló zaklatási ügy egy színházi rendezővel kapcsolatban. Az ELTE szociálpszichológiai tanszékének online kutatása jelentős eltéréseket tapasztalt a nők és a férfiak #MeToo kampánnyal kapcsolatos hozzáállásában. A nők támogatták azt, mikor úgy látták, hogy lehetőségeiket bővíti, segíti őket a helyzet kezelésében és nem tűnteti fel őket áldozatnak. Másrészről viszont, ahogy arra Kenda Anna szociológus rámutat, a férfiak morális alapon leginkább akkor támogatták a kampányt, ha az nem jelentett fenyegetést társadalmi státuszukra.

A tolerancia mértéke

Csehországban a humor kerekedett felül a párbeszéden. „A tény, hogy egyetlen ügyet sem jelentettek megmutatja, hogy az áldozatok még mindig félnek nyilvánosságra hozni történeteiket. Lelkiismeretlen reakciókra számítanak,” mondta Veronika Šprincová, a Forum 50% nevű nonprofit szervezet vezetője. Még a közelmúltbeli, női jelöltet nélkülöző elnöki kampányban is ironikus hangnemben beszéltek a #MeToo kampányról az elnökjelöltek.

Vasali Zoltán politikai elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a szavazók Magyarországon sem büntetik a női politikusokkal nyíltan lekezelő vagy megalázó stílusban vitázó honatyákat. Az ismertebb esetek közül kiemelkedő a „vak komondor” története, amikor egy fideszes polgármester ittasan verte meg feleségét, majd miután ez kiderült, azt hazudta, hogy az asszony „elesett” a család vak kutyájában. Jól mutatja a hazai viszonyokat, hogy a bírósági elmarasztalás után az abúzust elkövető polgármester abban bízott, hogy a történtek ellenére folytathatja pályafutását” – mondta Vasali.

Az Isztanbuli Egyezmény

A nők elleni erőszak a nemek közötti hatalmi egyensúlytalanság legrosszabb megnyilvánulása. Az FRA által 2012-ben gyűjtött és 2017-ben publikált adatok szerint, minden harmadik nő tapasztalt életében fizikális vagy nemi erőszakot. Ám a nemialapú erőszak elleni harc és annak megelőzésének elsődleges eszközét képező Isztambuli Egyezményt érdektelenség és aktív ellenállás övezi.

Lengyelország 2015-ben ratifikálta az Isztambuli Egyezmény még a Civil Platform kormányzása idején, majd a Jog és Igazságosság (PiS) hatalomra kerülése után 2016. novemberében a lengyel igazságügyi minisztérium határozatban kezdeményezte az ország egyezményből történő kilépését.  Habár a tervezetet két hónap után leszavazták, a PiS és más konzervatív politikusok időről időre előveszik.

A EP márciusi plenáris ülésen a PiS európai parlamenti képviselője, Jadwiga Wiśniewska foglalta össze pártjának nézeteit. Szerinte annak ellenére, hogy küzdeni kell a nőket ért erőszak ellen, védeni kell őket és meg kell büntetni az elkövetőket – az Egyezmény „célja mindenek felett a baloldali világnézet ráerőltetése a társadalmakra, központban a „gender társadalmi vízióval”, miszerint a „gender” szociokulturális értelmezést nyer genetikai helyett”. A szóban forgó érvrendszer az egész régióban jelen van.

Az Egyezmény ratifikációját Szlovákiában a kisebb koalíciós partner, a Szlovák Nacionalista Párt szabotálta, a hagyományos családmodell aláásásának vádjával.

„Az egyezmény szerint a nők nagyjából 20 százalékát támadták meg otthonában. Ugyanakkor a nők többsége nem élte ezt át, vagy nem jelentette. Eszerint a nők négyötöde tiszteli saját társadalmi pozícióját és férjeik nem használják ki ezt a viselkedést a családi életben,” mondta a Szlovák Nacionalista Párt alelnöke egy az Isztambuli Egyezményről szóló tévévitában.

Csehországban várhatóan a következő hónapokban ratifikálják az egyezményt. Radan Šafařík, a Cseh Miniszterelnöki Hivatal Nemi Egyenlőség Osztályának munkatársa azt mondta, az egyezmény semmi újat nem ad Csehországnak. Ugyanezt az érvet alkalmazza az Isztambuli Egyezményt ellenző KDU-ČSL is (Keresztény és Demokrata Unió – Cseh Néppárt).

Magyarországon, ahol még szintén nem ratifikálták az egyezményt, a párbeszéd más irányba terelődött. A kormányt Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes szavaiból ítélve a hazai eseteknél jobban aggasztja a migrációból miatt nőkre leselkedő erőszak.

Fekete tüntetések      

A női vezetők hiánya tehát többek közt kulturális konzervativizmusból ered, miszerint a nemi egyenlőségért és az emancipációért folytatott harc aláássa a hagyományos, családon belüli nemi szerepeket.  

Ez különösen igaz Lengyelországra, ahol a városi, liberális társadalmi réteg is hallatja a hangját: 2018. március 23-án 55 ezer ember vonult a lengyel városok utcáira, hogy az abortuszt érintő további korlátozások ellen tüntessen. Ezt a menetet nevezték el Fekete Pénteknek – vagy Fekete Tüntetésnek.

Jelenlegi formájában Írországot leszámítva így is Lengyelországban a legszigorúbb az abortuszellenes törvény Európában. Az abortusz csak akkor megengedett, ha a terhesség veszélyezteti a nő egészségét vagy életet, illetve nemi erőszak esetén és amennyiben a magzat súlyosan károsodott. A tüntetések első hulláma 2016. októberében vett kezdetét tízezrek részvételével, miután a kormány – az egyház hathatós támogatásával – javaslatot tett arra, hogy teljesen illegálissá tegye az abortuszt. A megmozdulások azonban meghátrálásra késztették a kormányt.

A legutóbbi javaslat azonban akkor is törvénytelenítené az abortuszt, ha magzat súlyos és visszafordíthatatlankárosodást szenvedett. „Törekedni fogunk annak biztosítására, hogy még a nagyon nehéz terhességek is – amikor a gyermek biztosan meghal, vagy súlyos fejlődési rendellenessége van – szüléssel végződjenek, hogy a gyermeket meg lehessen keresztelni, el lehessen temetni, és neve legyen” mondta a PiS de facto vezetője Jaroslaw Kaczynski, aki aztán beismerte, hogy az abortusz teljes betiltása számára túl sok lenne számára.  

 

Zgut Edit (Political Capital), Karolina Zbytniewska (EURACTIV.pl), Zuzana Gabrizova (EURACTIV.sk), Aneta Zachová (EURACTIV.cz).

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695