Eurózóna-reform: tovább halászhat a zavarosban az Orbán-kormány

Miközben a magyar kormányfő Merkel migrációpolitikai ellenpólusaként pozicionálja magát az EU-ban, a német kancellár eurózóna-reformmal kapcsolatos elképzelései pillanatnyilag a kivárásra játszó magyar kormánynak kedveznek.

Továbbra is egymással versengő integrációs reformjavaslatok dominálják az Európai Unió jövőjével kapcsolatos diskurzust, és egyelőre nem tudni, milyen döntés születik majd a Gazdasági és Monetáris Unió reformjáról. Abban a más-más megközelítést alkalmazó francia és német vezetés is egyetért, hogy szükség van bizonyos kapacitások kiépítésére, amelyek ütőképesebbé teszik a közös valutaövezetet egy esetleges jövőbeni válsággal szemben.

Emmanuel Macron francia elnök az elmúlt egy évben többször is megerősítette, hogy intézményesített formában mélyítené az integrációt, többek között külön eurózóna-büdzsé kialakításával, és az ezt menedzselő európai pénzügyminiszteri poszt létrehozásával. Bár a francia elnök elképzelései az eurozóna országaira fókuszál, a reformoknak az eurozónán kívüli országokra is hatása lehet. Az Európai Bizottság ehhez képest jóval inkluzívabb megközelítést alkalmaz. Brüsszel nemhogy nem javasol önálló büdzsét az eurózónának, de a politikai és költségvetési eszközök többségét továbbra is hozzáférhetővé tenné Magyarország és a további hét érintett monetáris unión kívüli ország számára.

Angela Merkel német kancellár viszont óvatos a különálló intézményes struktúrák kialakításával. Legutóbbi interjújában megerősítette, hogy fokozatosan bevezetésre kerülő befektetési költségvetést javasol az euróövezet tagállamai számára, amely a gazdasági növekedést és a tagországok felzárkóztatását irányozná elő. Merkel elismerte, hogy ennek mikéntje vita tárgya, és egyelőre nem tudni, hogy a kiegészítő költségvetés csak az euróövezeti országokra vonatkozzon-e, vagy mindenki másra. Fontos jelzés volt továbbá Merkel részéről, hogy egy szóval sem tett említést a páneurópai betétbiztosítási alapról (EDIS). A kockázatmegosztásra épülő megoldás ugyanis Macron egyik legfontosabb reformjavaslata volt.

Mindez zene a kormányköziség felerősítéséhez végletekig ragaszkodó magyar kormányfő füleinek, aki már áprilisi beiktatási beszédében „rémálomnak nevezte” Macron és Merkel mélyítésre vonatkozó terveit. Miközben a német és a francia vezetés szerint a nemzetállami szintre való visszatérés tévútra vinne, Orbán szerint az EU-nak szabad nemzetek szövetségeként kell működnie, illetve fel kell adnia az Európai Egyesült Államokra vonatkozó hagymázas tervekkel – már, ha vannak ilyenek egyáltalán. Célja, hogy a nemzetállami szuverenitás és a kontinens migrációtól való állítólagos védelmezésével Merkel befolyásos ellenpólusaként pozicionálja magát Európában.

Mindemellett az EU intézményes jövőjével kapcsolatban az Orbán-kormány továbbra is vegyes üzeneteket fogalmaz meg nemzetközi szinten. Bár a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára tavaly ősszel azt mondta, hogy a magyar kormány a „többsebességes uniót” fogja támogatni, máskor továbbra is elfogadhatatlannak tartja például a különálló uniós büdzsé létrehozását, amely szerinte másodosztályú tagsághoz vezetne. Macron elképzeléseinek heves bírálata mellett pedig Szijjártó Péter külügyminiszter nemrég egy engedékenyebb kijelentést is tett, miszerint „Magyarország nem tartja felelőtlennek a francia elnök javaslatait, de vannak aggodalmai”.

Merkel óvatosan előirányozott reformjavaslata mindenesetre kifejezetten kedvező az Orbán-kormánynak, mivel:

• a magyar kormány támogatja ugyan a bankunió teljes kialakítását, beleértve a folyamatban lévő utolsó európai betétvédelmi pillért és a kapcsolódó védőhálókat is, de célja a bankunión belüli és kívüli tagállamok közötti egyenlő elbánás fenntartása;
• az euróövezeten kívülre is alkalmazandó európai felügyeleti mechanizmus (EFM) már csak amiatt is vonzó az Orbán-kormány számára, mert az bizonyos mértékben szűkítené a Bizottság hatáskörét.

Merkel támogatásáról biztosította Macron ötletét a NATO-n belül létrehozandó katonai egységet illetően, amely egyben új dimenzióval gazdagodott. Míg a német szövetségi kormány korábban ellenezte egy közös védelmi-politikai együttműködés kialakítását, a kancellár most nyíltan ezt szorgalmazta. Az elmúlt 2 évben még közös uniós hadsereget szorgalmazó Orbán Viktor ezzel szemben a már említett beiktatási beszédében kizárólag egy erős nemzeti hadsereg kiépítésének szükségességéről beszélt.

Az EU belső cselekvőképességével kapcsolatban Merkel rugalmas menekültügyi rendszert építene ki, amelyben minden tagország önálló, de egymással összevethető módon járul hozzá a közös feladatok elvégzéséhez. Jelezte, nem biztos abban, hogy sikerül a június végén tartandó uniós csúcsig megállapodni az ügyben. Orbán ezzel ellentétben továbbra sem tart elfogadhatónak semmilyen egységes uniós szabályozást.

Több tényező is közrejátszik abban, hogy Macron progresszív reformtervei miatt pillanatnyilag sem a magyar kormánynak, sem a többi nem eurózóna-tagállamnak nincs oka aggodalomra. Már csak amiatt sem, mert a mélyreható reformok sorsa várhatóan csak a 2019-es EP-választások után dől majd el.

• Egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy nyomás alá akarnák helyezni a valutaunión kívüli országokat a mielőbbi csatlakozással összefüggésben. Ez különösen nagy előny a Fidesz számára, amely továbbra sem érdekelt a további szuverenitásátadást feszegető eurózóna-vita hazai lefolytatásában.
• Korábban az elhúzódó német koalíciós tárgyalások, most pedig az olasz belpolitikai események révén egy vegytisztán euroszkeptikus pártokból álló populista kormány felállása lassíthatja a valutaövezet megerősítéséről, illetve az integráció jövőjéről szóló diskurzust.
• Merkel kormánypártja, a CDU egy része továbbra is megosztott Macron tervével kapcsolatban, egy részük attól tart, hogy az hosszú távon transzferunióhoz vezetne, aminek árát Németországnak kellene megfizetni.
• A nyolc észak-európai államot, köztük két eurózóna-tagállamot magába foglaló „Északi fények” nevű csoport ugyancsak nem támogatja Macron különálló eurozóna-büdzsé tervezetét.
• A magyar kormány részéről már csak amiatt is akadálytalanul folytatódhat az Európai Unió elleni szabadságharc, mert a tagállamok között továbbra sem látszik esély konszenzusos megoldásra menekültügyben.

A szerző Zgut Edit, a Political Capital varsói külpolitikai elemzője.