A Sándor-palota sorsa

2002-05-22

Egyelőre bizonytalan, milyen funkciót tölt majd be a felújított Sándor-palota. Az épületet egy 1999-es kormányrendelet alapján alakították ki miniszterelnöki hivatal céljára, felelevenítve ezzel a történelmi hagyományt: 1867 és 1944 között itt működött a miniszterelnökség. A teljes felújítás 2,5 milliárd forintba került. Az Orbán-kormány tervei szerint az épület adott volna otthont a miniszterelnökségnek, bár több szakértő kétségeinek adott hangot, alkalmas-e erre a célra az épület. Medgyessy Péter még a választások előtt közölte: nem költözik a Várba, mert az épületnek a nemzeti kultúrát kell szolgálnia.
A válsztások után Medgyessy Péter neves közéleti személyiségekből, szakemberekből álló testületet kért fel arra, hogy javaslatot tegyenek a Sándor-palota további hasznosítására. A testület tagjai: Glatz Ferenc történész, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, Ráday Mihály városvédő, egykori SZDSZ-es parlamenti képviselő és Katona Tamás történész, volt MDF-es képviselő, egykori I. kerületi polgármester.


Váncsa szerint "legyen tehát a Sándor-palotából pszichiátriai múzeum. Ilyen amúgy se sok akad a világon, egy van Bernben, egy másik London közelében, egy Rio de Janeiróban, egy Kanadában, egy a Missouri állambeli St. Josephben, egy a törökországi Edirnében, emellett van két Freud-múzeum Bécsben, illetve Londonban. Lehetne immár egy Budapesten is, a Sándor-palotában, legalábbis átmenetileg, amíg vissza nem jön a polgári kormány, és a palotát át nem veszi az, aki magának fölépíttette, és kiválogatta a beleillő bútorokat. Aztán így váltogathatnák egymást. Négy évig miniszterelnöki hivatal, négy évig Pszichiátriai Múzeum. Ez is jól mutatna az útikönyvben, a japán turisták főképp a négyévenkénti hurcolkodást díjaznák. Villognának a vakuk, surrognának a videók, a várbeli gagyiárusok erre az időre tripla mennyiségű fröccsöntött zenélő Szent Istvánt rendelnének, felárral fogyna el valamennyi".

Varga Kálmán, a Műemlékek Állami Gondnokságának tudományos igazgatóhelyettese (In: N. Kósa Judit: Köztársasági elnök a Sándor palotában?, Népszabadság, 2002. május 15.) "a köztársasági elnök hivatalának és időszaki kiállítások helyszínének javasolja a budai Várban lévő Sándor-palotát".

Varga úgy véli, "célszerű lenne a köztársasági elnök hivatalát berendezni a Sándor-palotában. Ezzel a hivatal kikerülne a Parlamentből, ideális helyszíne lehetne viszont a reprezentatív eseményeknek. Mindezekkel - a külföldi példákhoz hasonlóan - vonzerőt jelenthetne a Várba látogató turisták számára is. A palota történelmi termeit szervezett módon látogatni is lehetne, a nem reprezentatív terekben pedig palota- és államtörténeti időszaki kiállításokat rendezhetnének. (...) a Sándor-palota viszonylag gyorsan, akár június végéig bemutatható állapotba hozható. Ennek költségei mintegy öt-hétmillió forintra rúgnának. Fontos ugyanakkor, hogy a tervezett köztársasági elnöki hivatal megfelelő környezetbe kerüljön. A világháborús sebeket hordozó Szent György tér rekonstrukciója kellő ráfordítással egy-két év alatt befejezhető".

Orbán Viktor felsorolta (In: Orbán: A gyilkosokat meg kell találni, Magyar Nemzet, 2002. május 16.) "az elmúlt négy év legfontosabb beruházásait, többek között a Nemzeti Színházat, az Uránia Nemzeti Filmszínházat, a Terror Háza Múzeumot és a Sándor-palota felújítását".

Hegyi Gyula: (A Sándor-palota jövője, Népszava, 2002. május 21.) "Medgyessy Péter először az én kérdésemre válaszolva jelentette be egy krisztinavárosi fórumon, hogy kormányfővé választása esetén nem kíván beköltözni a Sándor-palotába. A bejelentés nagy sikert aratott az első kerületi polgárok körében, s egy-két napra vezető hír lett a médiában. A politikában komoly szerepe van a jelképeknek, s a Sándor-palotához való viszonyuk sokat elárult a 2002-es választások két főszereplőjéről. Orbán Viktor elszánta magát arra, hogy a köztársasági Magyarország hagyományait felrúgva ott hagyja a parlament épületét, és felköltözik az 1945-ben funkcióját vesztett királyi várba. Vele szemben Medgyessy Péter azt tartotta helyesnek, hogy a királyi vár maradjon az egész társadalmé, s az új kormány ne költsön el újabb milliárdokat a miniszterelnökség költöztetésére. Biztos vagyok benne, hogy más témák mellett ez is befolyásolta a választások eredményét. Orbán Viktor eltökélt vágyakozása a királyi vár iránt azokat is elgondolkodtatta, akik 1990-ben még elképzelhetetlennek tartották volna, hogy a baloldalra szavazzanak".

Hegyi úgy véli "az uralkodás gesztusa ellentétes a demokráciával, s a Sándor-palotába való felköltözés ötlete a fideszes kormányfő uralkodói allűrjeit tükrözte. A Szent Korona Parlamentbe szállítását még lehetett azzal indokolni, hogy ott többen látják majd, mint a Nemzeti Múzeum épületében. Orbán Viktor Sándor-palotába történő költözése kapcsán már senki sem beszélt a közérdekről. Még az imázsközpont sem próbálta meg elmagyarázni, hogy ez az intézkedés nekünk, a köznépnek is jó lenne. A társadalomnak legfeljebb annyi haszna származott volna a dologból, hogy lelkesen örülhetett volna a kormányfő magántermészetű örömének".

Hegyi szerint "ha a Sándor-palotából miniszterelnökség lett volna, akkor hamarosan a királyi vár más középületei is áldozatul esnek a terjeszkedő állami bürokráciának. A Széchényi Könyvtárban néhány hónapja már megjelent egy elhelyezési bizottság annak felmérésére, hogy hova kerüljenek a kormányfőt kiszolgáló segédhivatalok. Egy hagymázas ötlet szerint az Attila úton, a Dózsa-szobor mellett emeletes lakóházakat bontottak volna le (egymilliárd forintos kisajátítási keretből) azért, hogy helyükön új raktárat építsenek a Széchényi Könyvtárból kihurcolt könyveknek".

Hegyi szerint "jó, hogy az új miniszterelnök nem költözik be a Sándor-palotába, a királyi vár marad a kultúra otthona, s nem zárják el kordonnal a hazai és külföldi látogatók elől. Az embereket érdekli a Sándor-palota sorsa, s úgyszólván mindenkinek van valami ötlete a hasznosítására. Szomorú ugyanakkor tapasztalni, hogy egyes szakértők - akik készségesen kiszolgálták a leköszönő kabinetet - a társadalom helyett és a társadalmi vitákat megkerülve gyors megoldást szeretnének kicsikarni az új kormánytól. Az embereket nem csak az bosszantotta, hogy Orbán Viktor ki akarta sajátítani magának a Sándor-palotát. Annak sem örültek, hogy az épület sorsáról minden nyilvános vita nélkül, zárt ajtók mögött döntöttek az önjelölt szakértők. Több évszázados hagyomány Magyarországon, hogy a kiemelt középületek sorsáról nyilvános vita folyik a sajtóban és a közélet fórumain. Helyesen és logikusan, hiszen az ilyen épületek a mi pénzünkön épülnek és a mi fővárosunk arculatát formálják. Nagy hiba lenne elvenni a demokratikus vita örömét a társadalomtól egy olyan kérdésben, amely az elmúlt években jelképes értelmet kapott. S amelyben - szemben mondjuk egy költségvetéssel vagy uniós harmonizációval - szabadon dönthetünk".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695