Adótörvény-vita a Parlamentben

2002-10-14

Az ellenzék szerint a kormány nem tartotta be választási ígéretét, hiszen jövőre növekednek a terhek a kabinet javaslata szerint. A kormányoldal ezzel szemben úgy érvelt, hogy kezdetét veszi az adócsökkentés 2003-tól, még ha az előzetesen tervezettnél lassabb ütemben is. Burány Sándor, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára kiemelte, hogy a változások alapján a reálkeresetek az alacsonyabb bérkiáramlások ellenére is emelkedhetnek.
Veres János, az MSZP vezérszónoka szerint 1998 óta nem volt a mostanihoz hasonló adócsökkentés. Varga Mihály közölte, hogy a Fidesz nem támogatja a törvénytervezetet, mert az új szabályozás a középosztály számára kedvezőtlen lesz. Az SZDSZ képviseletében Kuncze Gábor felszólalása szerint pártja nincs megelégedve az adócsökkentés ütemével és ragaszkodik a kormányprogramban eltervezett adómérséklésekhez. Az MDF-vezérszónok Font Sándor úgy vélte, az adótörvény-módosítások leginkább a banktőke érdekeit szolgálják.


Áder János, a Fidesz frakcióvezetője és ügyvezető alelnöke szerint (In: Élő Anita: Megadóztatott választási ígéretek, Heti Válasz, 2002. október 4.) "a választókat kijózanítja majd, hogy az MSZP a jövő évi adótörvényekkel visszaveszi, amit a száznapos programokkal kioszt. (...) Azok a tanárok, akik azért szavaztak a szocialista pártra, mert elhitték, hogy minden pedagógusnak 50 százalékkal nőni fog a bére, rövidesen megkapják az első új fizetést, és látni fogják, hogy nem emelkedett 50 százalékkal. Az egészségügyiek között is többségben lesznek azok, akiknek jó, ha 20-25 százalékkal gyarapodik a bérük. A közalkalmazottakkal ugyanez a helyzet. A kijózanodás hamarosan megkezdődik. Januárban az új adótörvények hatálybalépésével kiderül: az MSZP választási ígéreteiből semmi nem valósul meg. (...) Egyetlen százalékkal sem csökkentették az adókulcsokat. (...) Az SZDSZ 18 százalékos adót ígért, majd kormányra kerülése után csöndben, minden felháborodás nélkül tudomásul vette, hogy mégis maradnak a 20-30-40 százalékos kulcsok".

Áder szerint "az MSZP azt ígérte, hogy a 20 százalékos kulcsot 13 százalékra, a 30 százalékos kulcsot pedig 25 százalékra csökkenti. Ehelyett az átlagjövedelemmel rendelkezők belecsúsznak a legmagasabb, 40 százalékos adósávba. A középosztályhoz tartozók fizetése pedig csökken. Gimnáziumi igazgatók, tízéves bírósági gyakorlattal rendelkező ítélkező bírák, városi ügyészek, kisvárosi rendőrkapitányok nettó jövedelme lesz kevesebb. Azt az összeget, vagy annak egy jelentős részét, amit az első száznapos program keretében kiosztott a Medgyessy-kormány, jövőre adó- és járulékteher formájában megpróbálja visszavenni".

Jámbor Gyula szerint (Rámegy a gatyánk, Heti Válasz, 2002. október 4.) "a liberális gazdaságpolitikusok tavasszal még az adócsökkentésről mint a gazdaságélénkítés és a vállalkozásösztönzés kitüntetett eszközéről értekeztek. A jövő évi adótörvény részleteiből azonban kitűnik: szó sincs valódi csökkentésről. Legjobb esetben is minden marad a régiben. (...) László Csaba pénzügyminiszter, aki a köztelevízió kamerájába és ezzel több százezer választópolgár szemébe mondta: a szocialisták nem ígértek nagyarányú adócsökkentést. Legalábbis nem ő, nem 2003-ra, és nem a kulcsok tekintetében. A pókerarcú pénzügyminiszter a hármas kifogás ellenére is szaván fogható: 'Az új kormány tervei szerint a személyi jövedelemadó-kulcsok jövőre csökkennek' - jelentette ki határozottan bizottsági meghallgatásán május 22-én. De ha a szocialisták és a szabad demokraták kampánybeli ígérethalmazát tekintjük át, tucatnyi eszmefuttatást és kijelentést idézhetnénk a miniszterelnöktől kezdve egészen a munkaügyi miniszterig és tovább, akik egyfelől bruttó béremelést, másfelől lényeges köztehercsökkentést tartottak szükségesnek az uniós csatlakozás előtti évben. A pénzügyminiszter a jól bevált érveléssel indokolta - az általa egyébként el sem ismert - hátraarcot, miszerint a kormányváltáskor még nem ismerhette a gazdaság pontos állapotát. A védekezés hatásosságából viszont sokat levon, hogy maga a miniszterelnök korábban többször is úgy nyilatkozott: 'az ország működőképes, a gazdaság erős'. Ráadásul a szocialista politikusok azt is megfogadták, nem fognak kitérni ígéreteik teljesítése elől nem látható egyensúlyi nehézségekre hivatkozva. A 'legjobb védekezés a támadás' elvet követve László Csaba egyébként a politikai folklór körébe utalta a szocialistáknak vagy a neki tulajdonított adócsökkentési ígéreteket, ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás óta eltelt évek legnagyobb adócsökkentését jelenti a jelenleg a parlament előtt fekvő törvényjavaslat".

Jámbor szerint "az SZDSZ a vitákat kiváltó, 'gatyaletolós' óriásplakáton propagálta 18 százalékos, eleinte két-, majd egykulcsos, lineáris személyi jövedelemadó-reform elképzeléseit. 'Rámegy a gatyájuk? Ideje váltani. Az SZDSZ csökkenti az adókat. SZJA: 18%' - láthattuk a plakátokon. Eszerint a 2,4 millió forintos határig, vagyis havi bruttó 200 ezer forintig - a minimálbér négyszereséig - mindenkinek 18 százalékot kell adóként lerónia, s csak ennél magasabb jövedelem esetén lép be a 36 százalékos kulcs. A korszakváltás programja nevet viselő dokumentum szerint - amit többek közt Csillag István szerkesztett - 2006-ra a 36 százalékos kulcs akár el is hagyható. A szocialisták azonban továbbra is három kulcsban gondolkoztak. Hatszázezerig 13, 2,4 millió forintig 25, fölötte 40 százalékos adómértéket tartottak üdvözítőnek. László Csaba pénzügyminiszter-jelölti parlamenti meghallgatásán is ez utóbbi elképzelést ismertette. A rendszert kiegészítette a minimálbér adómentessé tételével az alkalmazottak körében. Az elmúlt hónapokban a kormány adócsökkentési lelkesedése fokozatosan hagyott alább. Az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldalát is meglepte a kormány háromszázalékos szeptemberi béremelési ajánlata. Fájdalomdíjként a pénzügyi kormányzat az adócsökkentést kínálta, mint nettó béremelési lehetőséget. A jelenlegi 21 százalékos adóterhelést akkor még 18-ra kívánta mérsékelni a miniszter, ebből később 19, majd a végső ajánlat immár 19,8 százalék lett. Ez szerepel ugyanis a múlt héten a kormány által benyújtott, a jövő évi adó- és járulékváltoztatásokról szóló törvényjavaslatban. Eszerint csupán az adótábla sávhatárai módosulnának, míg a kulcsok változatlanok maradnak. Az adótábla alsó sávjának határa 600 ezerről 650 ezer forintra emelkedik, míg a legfelső, 40 százalékos kulcs az 1,351 millió forintos jövedelemtől kezdődne. Az adójóváírás 18 százalék marad, és havi maximumának értéke továbbra is kilencezer forint lesz. A jóváírás az 1,95 millió forint jövedelem elérésénél szűnik meg majd teljesen. A nyugdíjjárulék 8-ról 8,5 százalékra emelkedik, az ennek negyedét jelentő kedvezmény is nő kettőről 2,125 százalékra. A minimálbéren vagy az alatta foglalkoztatottaknak továbbra sem kell adót fizetniük. A minimálbérnél többet, de évi 2,368 millió forintnál kevesebbet keresők pedig csak 0,125 százalékos adóteher-csökkenést élvezhetnek. A 2,4 millió és 3,9 millió forint közötti éves jövedelmek esetén viszont jelentős tehernövekedést hoz az úgynevezett járulékplafon növelése. Mivel ez az átlagbér két és félszeresére nő, nyolcszázalékos többletelvonással jár. (A javaslathoz természetesen még nyújthatnak be módosító indítványokat a parlamenti képviselők.) A Fidesz például az eredeti szocialista adókompenzációt kívánja benyújtani: szavazzák le, ha merik".

Varga Mihály fideszes képviselő, a költségvetési bizottság elnöke szerint (u.o.) "a szocialisták adótörvény-javaslata nem ígér semmit, illetve csak annyit, hogy minden marad a régiben. A tavaszi választási ígéretekkel szemben tehát nem lesz komoly adócsökkentés. A sávhatárok módosítása valójában nem más, mint az infláció mértékéhez történő igazítás. A fő problémát az jelenti, hogy idén magas, bruttó 17-19 százalékos az átlagos bérnövekedés. Ha az adókulcsok nem változnak, és a sávhatárok nem nőnek érdemben, az adózók jelentős része magasabb kulcs alá esik. Varga számításai szerint a szocialisták törvényjavaslatának az átlagbért keresők az egyértelmű vesztesei. (...) a kormány túlméretezett választási ígéreteinek teljesítése miatt kényszerpályára került. Amit bérben és nyugdíjban kiosztott, azt adóban, illetékben és általános forgalmiadóban igyekszik visszaszerezni".

Jámbor szerint "a szakértők kísérletet tettek az adóterhelés megbecsülésére is. Az a bruttó 85 ezer forintot kereső közalkalmazott például, akinek a bérét szeptember elsejétől ötven százalékkal megemelték, s így keresete 127500 forintra nőtt, idén 1,2 millió forintot keres, és nem csúszik át a felső sávba. Adóterhelése 20 százalékos. Ugyanezt az alkalmazottat 2003-ban 1,53 millió forint illeti meg, s ezzel részben már negyven százalékkal adózva 21,98 százalékos adóteher terheli. Nem igaz tehát, állítják a fideszes szakértők, hogy csökkenne az adóterhelés, hanem éppenséggel nő. Még súlyosabb hibának tekintik a szerzők, hogy a 2003. évi átlagbér - amit bruttó 124 ezer forintra becsülnek - a kormánypártok ígéretével szemben belecsúszik a legfelső, negyvenszázalékos sávba. Ezzel az adórendszer egyenlőségjelet tesz az általános iskolai tanár és a bankár közé".

Dési János szerint (Mikor jó nekünk?, Népszava, 2002. október 4.) "egyrészt a számok - és bizonyos szerzők szerint az álmok - nem hazudnak, másrészt az adókról szóló legutóbbi parlamenti vitából az derült ki, hogy mégis. Mármint a számok vagy azok, akik olvassák. Netán valakik összevissza beszélnek, és ezért nem derül ki a lényeg. A kormánypártiak szerint jelentősen csökkennek az adók, sokkal kevesebbet kell majd jövőre mindenkinek fizetnie, lesz hejehuja, vidámság a dolgozók körében. Az SZDSZ-esek szerint persze lehetne még tovább fokozni ezt az örömöt, de azért nekik így is jó. Más kitűnő, momentán az ellenzék soraiban ülő, szakemberek szerint viszont itt az átejtés minősített esete áll fenn. Egyrészt ugyanis jóval kevesebbet adtak, mint amennyit ígértek, másrészt meg különben is, lesznek, akik több adót fizethetnek majd. E két különböző eredményre ugyanazokból a számokból jutottak. Az egyik szerint havi bruttó 120-140 ezer forintig lesz ez most legfeljebb jó, a másik szerint meg 220-240 ezerig. Választó legyen a talpán, aki akkor most megmondja, mikor jó neki. Persze a választók többsége úgy érzi, hogy ő pontosan tudja, mi az igazság. A Fidesz-szavazók tekintélyes része úgy véli, kitoltak már megint a dolgozóval, nincs is rendes adócsökkenés. Az MSZP-SZDSZ-szavazók pedig, bár nyilván szívesebben vettek volna egy radikálisabb megoldást, tulajdonképpen elégedettek a történtekkel".

Burány Sándor pénzügyminisztérium politikai államtitkára szerint (In: Buják Attila: Adó örvények, 168 Óra, 2002. október 10.) "arról lehet vitatkozni, mekkora lesz az adóterhelés mértéke. De hogy az egyes állampolgárok jövedelme nő, azt nem lehet vitatni. Egy átlagos keresetu ember 7-9 ezer forinttal többet visz haza január elseje után. A 'fizetésemelést' a mi adócsökkentő javaslatunknak köszönheti majd. A minimálbéren foglalkoztatottak fizetését pedig nettó hatezerrel növeltük, mivel az adót itt eltöröltük. A többlet végigfut az adótáblán, 220 ezer forintig, csak az ennél többet keresők adóterhei nőnek egy kicsit. Sokan vannak úgy, hogy bár már ott tartanának. (...) Olyan adótáblát kitalálni, amely minden jövedelmi osztályba tartozónak egyaránt kedvez, nem lehet. Mi abból indultunk ki, hogy az alacsony keresetűek és a közepes jövedelműek adóját mérsékeljük. (...) Amit a miniszter úr a bizottsági meghallgatásán mondott, megvalósul, be is terjesztettük, 2004-től így lesz. Tizennyolc százalékos lesz a legalacsonyabb kulcs, a középső 30-ról 26 százalékra mérséklődik, a 40 százalékos legmagasabb kulcs pedig lemegy 38-ra".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695