A kommunizmus áldozataira emlékezett a Fidesz a Terror Házánál

2003-02-27

Budapesten a Terror Háza Múzeum előtt emlékezett a Fidesz és a Fidelitas a kommunizmus áldozatainak emléknapján. A rendezvényen a résztvevők tiltakoztak a Terror Háza ellehetetlenítése ellen. A felszólalók között voltak az áldozatok hozzátartozói, így Meloco Miklós szobrászművész, Regéczy Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottságának elnöke, valamint Vlagyimir Vukoszkij orosz történész, Bayer Zsolt közíró és Orbán Viktor volt miniszterelnök.
A beszédekben elhangzott, nemcsak emlékezni, hanem tiltakozni is akarnak ezen a napon, mert úgy vélik: a Medgyessy-kormány politikai támadást indított az intézmény ellen. A Fidesz szerint a kormányfő ígéretével ellentétben a Parlament előbb csökkentette a múzeum költségvetését, majd hozzákezdtek a Terror Házát felügyelő közalapítvány függetlenségének felszámolásához. Az MSZP szerint a Fidesz tisztújító kongresszusára készülő elnökjelölt, Orbán Viktor saját kampányrendezvényévé nyilvánította a megemlékezés napját.


Seres László szerint (Az idők szava, Népszabadság, 2003. február 25.) "nem elég Orbán Viktornak lenni, annak is kell látszani. Egy országértékelés, egy békemise, egy emlékbeszéd a Terror Háza előtt - megannyi szerep, megannyi alkalom tehetségünk bővített újraelosztására. Normális körülmények között, tehetséges politikus számára elegendő tőke lenne az elvhűség, a hitelesség, az évekkel ezelőtt választott politikai értékrend melletti mégoly pragmatikus kiállás, de hát nincsenek normális körülmények. A nyilvánosság megszűnt számonkérő jelleggel bírni, a saját, polgári közeg általános amnéziát hirdetett, nem emlékszik már a néhány héttel ezelőtti elvekre sem. Márpedig azok a kérdések, amelyek ügyében Orbán Viktor és a Fidesz vezetői megszólaltak, nem pártjuk belügyei: úgynevezett nemzeti sorskérdések leginkább, amelyek következményeivel, ahogy egy kisgazda miniszter anno találóan fogalmazott, 'mindannyian szembe fogunk sülni.' A Fidesz - Magyar Polgári Pártból hamarosan, 'megértve az idők szavát', nagy, nyitott európai néppárt lesz, és ha minden igaz, Orbán Viktornak fogják hívni az elnökét. Ennek fényében nem mindegy, mi a párt mondanivalója. A Fidesz - Magyar Polgári Párt jövendő elnöke minapi országértékelésében arra emlékeztetett, hogy 'csak béke legyen', majd közölte: 'A magyar kormány a háború oldalán áll. A kormány azonban nem azonos az országgal. A magyar emberek elsöprő többsége békét - igen: békét akar.' Nem sokkal ezután a Magyarországot az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe (NATO) sikeresen bevezető, a koszovói szerbek elleni 1999-es NATO-fellépést támogató, a 2001. szeptember 11-i merényletek után korrekt antiterrorista és Amerika-barát üzeneteket kibocsátó Orbán Viktor békemisén vett részt a bazilikában. Mert az emberek elsöprő többsége békét, igen: békét akar. Ez a hozzállás, a Nyugat melletti elkötelezettséget és az önálló külpolitikai mondanivalót kvázi népszavazás tárgyává tevő attitűd érhető tetten amögött is, hogy legnagyobb ellenzéki pártunk napok óta nem hajlandó hozzájárulni a Törökország védelmét szolgáló NATO-szállítmányok közúti átengedéséhez, a külügyi bizottságban is csak egy tartózkodásra futotta".

Para-Kovács Imre szerint (A kihívás napja, Népszabadság, 2003. február 25.) "a Kommunizmus Áldozatainak Napja rettenetesen komoly dolog, csak sajnos a magát nemzetinek nevező oldal folyamatosan viccet csinál belőle. Egyébként hogyan másként értelmezhetném azt a gesztust, hogy Bayer Zsolt mond beszédet ezen a napon, akit csupán arányérzékétől és jó ízlésétől fosztott meg a késő kádárizmus, bár a rossz nyelvek szerint önként mondott le ezekről, illetve nem is rendelkezett velük sosem. Az előadót egyébként gondos kezek a legtávolabbi időpontra helyezték Orbán Viktortól, ezzel is jelezve, hogy Bayer utálata nem egyezik a főnök véleményével, őt másért szeretik, biztos, mert olyan szellemesen, mégis érzékenyen odamondogat. Nem adja a Terror Házát, ami rendben is lenne, mivel senki sem akarja elvenni tőle. Ezzel az erővel azt is bizonygathatná, hogy nem adja a Természettudományi Múzeumot, lévén az is nehéz anyagi helyzetben van - de a Terror Háza most valamivel trendibb. Melocco Miklós is megszenvedte az előző rendszert. Hatalmas szobrok faragására kényszerítették, állami megrendelések formájában, pedig ő világ életében zongorista szeretett volna lenni, ezért az Egyesült Európa ellenzőinek táborát erősíti egy logikailag nehezen, inkább retorikailag indokolható gondolkodásmód következtében. Orbán Viktor aztán megint nagyszerű. Beszédében finomnak túlzással sem nevezhető áthallásokat dob az éhes tömegnek, felsorolja az Andrássy út 60. alatt álló házban elkövetett bűnöket, és mit ad Isten, ezek a bűnök valahogy rímelnek a Fidesz-kommunikációban az MSZP-re nyomott vádhalmazra: választási csalások (ááááááá - mondja a tömeg), fiatalemberek elítélése felségárulásért (úúúúúúú - örül a tömeg), a rendőrség politikai rendőrséggé züllesztése (öööööö - bizonytalanodik el a tömeg). A náthás exminiszterelnök ezt követően a sötétségről beszél, ami ellen nem fegyverrel, hanem világossággal kell harcolni.Ez bizony igaz, nagyon igaz. Én azért megemlítenék pár alternatív harcmodort, ha meg nem sértem a beszédírót: a sötétség ellen úgy is lehet harcolni, hogy nem állunk be előfizetőket toborozni neki, és bizony a sötétség ellen úgy is lehet küzdeni, hogy nem járunk be a fészkébe interjút adni, nem bizony. Örülök, hogy segíthettem".

Török Gábor politológus véleménye szerint (In: Szalay Tamás Lajos: A múzeum, mint szakrális helyszín, Népszava, 2003. február 25.) "a Terror Háza megalapításától kezdve - muzeális funkcióitól eltekintve - a politikai jobboldal legféltetteb szimbóluma lett. A Fidesz már régóta igyekszik jelképekkel és retorikai fogásokkal megszólítani választóit, erre pedig a Terror Háza az egyik legalkalmasabb. Korábban a Millenáris Park volt a jobboldali érzületűek bázisa, a választások után azonban ezt a helyet elvesztették, a baloldali kormány pedig igyekezett minél jobban el is választani a parkot a Fidesztől és a jobboldaltól. (...) a Fidesz tudatosan épít a Terror Háza-jelenségre, a polgári Magyarország jelképévé vált múzeum védelme pedig kardinális kérdéssé vált. (...) a jövőben továbbra is fennmarad majd az épület azon szerepe, amely mint utolsó be nem vett bástya állja majd az ellenfelek támadásait, a polgári szavazók harcias támogatásával. (...) amennyiben a kormányoldal igyekszik belenyúlni majd a múzeum kurátori összetételébe, akár egy 'mentsük meg a Terror Háza múzeumot mozgalom' is elindulhat, amely újabb bázisépítésre lehet alkalmas. (...) a Terror Háza képtelen átvenni a Millenáris Park szerepét, mivel nem fedett helyszínről van szó, 'az utca pedig alkalmatlan arra, hogy állandó bázishelyként szolgáljon'".

Fricz Tamás véleménye szerint (u.o.) "Orbán Viktor vasárnapi beszéde fordulópontot jelentett a Terror Háza történetében, az egykori miniszterelnök ugyanis a napi politika küzdőterére emelte szavaival a múzeum ügyét. (...) a Terror Háza mára kilépett a kulturális, múzeális témák köréből és a polgári oldal egyik legmarkánsabb szimbólumává vált. A múzeum épülete a jobboldali erők szakrális helyszínévé lett és ismét bebizonyította, hogy a legalkalmasabb arra, hogy nagy számban hozza össze a nemzeti tömegeket. Fricz szerint mindegyik politikai oldalnak megvannak a saját jelképes helyszínei, igaz a baloldaliak közül egyet sem tudott megjelölni. Köszönhető ez talán annak, hogy a kormányoldal nem ennyire markánsan jelöli ki és kommunikálja szimbolikáját, kétségtelen azonban, hogy a politikatörténeti alapítvány a baloldal egyik szellemi központja volt korábban. A Terror Háza a mai politikai élet egyik neuralgikus pontja lett, így a kormánynak mindenképpen mérlegelni kell, hogy kel -e, lehet-e, illetve megéri-e belenyúlni a múzeum ügyeibe. Véleményem szerint egészségesebb, ha mindegyik politikai erő békében és tiszteletben tartja a másik oldal szimbolikus intézményeit".

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695