Kínai digitális autokrácia: Hogyan védjük meg Európát?
A kínai digitális autokrácia és az ehhez kapcsolódó technológiai export súlyos kihívást jelent az Európai Uniónak, egyrészt a kulcsfontosságú európai adatok Pekingbe áramlása, másrészt a tömeges megfigyelés kiterjesztése miatt. Az 5G-infrastruktúra ma már muszáj lenne nemzetbiztonsági kérdésként tekinteni, de az Unió Kínától való gazdasági függésének csökkentése és az uniós külpolitikai döntéshozatal reformjának napirendre tűzése is elengedhetetlen feltétele a védekezésnek – hangzott el a Political Capital és a Wilfried Martens Center „Digitális autokráciák és Kína ’éles’ befolyása” című rendezvényén.
A résztvevők elsőként leszögezték, hogy a kínai digitális autokrácia térnyerése, valamint a hongkongi és tajvani események elválaszthatatlanok egymástól. Ezek a konfliktusok nem kereskedelmi vagy geopolitikai kérdések, sokkal inkább illeszkednek a demokráciák és autokráciák vitájába. A Wilfried Martens Center igazgatóhelyettese, Roland Freudenstein kiemelte, hogy bár a Kínai Kommunista Párt (KKP) folyamatosan hangoztatja, hogy a nyugatiak tartsák meg a működésképtelen liberális demokráciájukat, mert az nem része az ázsiai, kínaiul beszélő népek hagyományainak, a hongkongi tüntetők és Tajvan liberális demokrata berendezkedése nap mint nap cáfolja ezeket az állításokat.
Dimitar Likov bemutatta tanulmányát a kínai digitális autokrácia működéséről. A KKP technológiai eszköztára komoly hatással van a kínai állampolgárok mindennapi életére. Az országban az online cenzúrát nem csak kézi, de automatizált eszközökkel is gyakorolják. Peking jelenleg több, mint 200 millió, egyre emelkedő számú kamera, illetve arcfelismerő szoftverek segítségével követi nyomon a kínaiak mozgását az egész országban. Kína vezető hatalommá vált a pénzügyi tranzakciók lebonyolítását segítő technológiában is, ami jó lehetőséget biztosít az államnak a kínaiak pénzügyi megfigyelésére.
Kína digitálisan önellátóvá szeretne válni, az ország vezetése által választott „techno-nacionalista” irány a nyugati technológiai óriások (pl. Facebook, Google) betiltását vonta maga után. Az országnak ma már saját digitális bajnokai vannak, amelyek mindegyike állami irányítás, de legalább ellenőrzés alatt áll, Mivel Peking elutasítja az internet szabályzásának nyugati mintázatait, arra törekszik, hogy más államok is a kínai doktrínát tegyék magukévá. Oroszország felépítette saját „szuverén internetét”, és Vietnám is hasonló úton halad. Kína a befolyását ezen felül a digitális infrastruktúra (pl. optikai kábelek, adatközpontok, kamerák, 5G hálózat) exportálásával is erősíti. A más államokba szállított eszközök alkalmasak arra, hogy Peking adatokat, vagy más, kulcsfontosságú információkat gyűjtsön az eszközök vevőitől, valamint elősegítheti az autokrata vezetők hatalomban maradását.
Ezek a problémák Európában is jelen vannak. A Huawei részvétele az európai 5G-hálózat kiépítésében hosszú ideje vitatéma, annak ellenére, hogy ezzel a kínai befolyás a bejárati ajtón érkezhetne az Európai Unióba. Ettől kezdve ugyanis a tagállamok Pekingtől függnének a támogatás és a frissítések tekintetében. A Huawei csak egy kis szelete a Kína jelentette politikai, biztonsági, ideológiai és gazdasági fenyegetéseknek, rajta kívül más vállalatokkal is kötnek szerződéseket európai önkormányzatok az „okos” vagy „biztonságos” város koncepciók megvalósításához. .
Matura Tamás Kína-kutató szerint, a koronavírus-járvány következtében a kínai befolyás átmenetileg gyengült a közép-kelet-európai régió egyes részein. Lengyelország, Csehország és Szlovákia egyre inkább az Egyesült Államok álláspontjához közeledik Peking kapcsán. Ugyanakkor ez a hatás lehet, hogy rövid életű lesz, és hosszú távon Kína megfordítja a trendet, mivel az elmúlt időszakban sikeresen épített személyes kapcsolatokat a helyi társadalmak minden szintjén. Magyarország elzárkózik Kína kritizálásától, míg a Nyugat-Balkánon az EU elkövette azt a hibát, hogy nem gyorsította fel a régió országainak csatlakozási folyamatát, ami olyan lehetőség, amit Peking kihasználhat. Az emberek gyakran csak a GDP-növekedési adatot nézik, ebben pedig Kína erős, így vonzó lehet a nyugat-balkáni elitnek. Szunomár Ágnes azt emelte ki, hogy még ha a jelenlegi EU-tagállamoknak sikerülne is egységes álláspontot kialakítaniuk Kínáról, idővel olyan nyugat-balkáni országok csatlakoznának a szervezethez, amelyek már jelentős mértékben elköteleződtek Peking felé.
Számos ötlet merült fel arról, hogyan lehetne megvédeni Európát a kínai befolyástól. Az európai országok már eleve jelentős gazdasági kitettsége a COVID-19 okozta válság következtében erősödhet is. Roland Freudenstein szerint ezt a folyamatot muszáj ellensúlyozni, aminek meglesz ugyan a gazdasági ára, de hosszú távon ez előnnyé válhat.
A Huawei terjeszkedését is befolyásolhatná, ha az EU tagállamai egységes álláspontot tudnának kialakítani, vagy legálabb javítanának az együttműködésüket. Kiemelkedő jelentőséggel bírna, ha Berlin megváltoztatná álláspontját a Huawei-jel kapcsolatban. Angela Merkel német kancellár egyelőre kitart amellett, hogy a kínai cégnek legalább legitim versenyzőnek kell lennie a német 5G-hálózat kiépítésében, még a német titkosszolgálatok javaslatait is figyelmen kívül hagyva, de a koronavírus-járvány következtében a német közvélemény egyre inkább a kancellár ellen fordul ebben a kérdésben. Egy európai szintű, befektetéseket felügyelő mechanizmus szintén segíthetne az európai érdekek védelmében. A Huawei nélkül a nagysebességű internet-hálózat kiépítése lassabban haladna és többe kerülne, de még így is megérné inkább európai cégeket (Nokia, Ericsson) választani a feladatra, hiszen az 5G nem tisztán gazdasági, de nemzetbiztonsági kérdés is.
Az Európai Unió külpolitikai döntéshozatala is reformra szorulna a hatékonyabb védekezés érdekében. A külpolitikai ügyekben a minősített többségi döntéshozatal bevezetése hosszú ideje napirenden van, de erre valószínűleg nem fog megszületni a politikai akarat. Az viszont elképzelhető, hogy adott ügyek mentén együttműködjenek olyan tagállamok, akik abban a bizonyos kérdésben egyetértenek.
