Lengyel-magyar: mennyire jó barát?

2022. március 9-én a Közép-Európa Társaság, a Political Capital és az Erste Alapítvány közös kerekasztal-beszélgetése a magyar és lengyel geopolitika hasonlóságait, valamint különbségeit járta körül. Két jó barát hajtja Európa illiberális tandemjét: a lengyeleket és a magyarokat egyesek az Unió bajkeverőinek nevezik, míg mások szerint megharcolnak a szabadságukért, amit alig harminc éve szereztek meg. Amennyire egy kalap alá szokás venni a két országot, legalább annyira különböző erők is hajtják a tandem két végét.

Zgut Edit, a Lengyel Tudományos Akadémia munkatársa azzal kezdte a beszélgetést, hogy a korábbi nyilatkozatok alapján a Jog és Igazságosság (PiS) lengyel kormánypárt vezetője, Jaroslaw Kaczynski abban egyetért Orbán Viktorral, hogy a Keletről begyűrűző kommunista ideológiákat valójában Nyugaton találták fel, így közvetve a Nyugatot teszik felelőssé Putyin elszabadulásáért. Ami viszont egyértelmű különbség, hogy a lengyel kormány mindig is fenyegető imperialista hatalomként tekintett Oroszországra. A lengyel konzervatív politikában pedig ma is él a kettős fenyegetettség (antum belle) elmélete, miszerint Lengyelországnak egyszerre kell feltartóztatnia a keleti orosz és a nyugati barbár nyomulást.

Mitrovits Miklós, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa arról beszélt, hogy a lengyel biztonságpolitika alapja a posztszovjet államok függetlenségének mindenek feletti garantálása. Szerinte a legjobb Oroszország-szakértők a lengyelek, akik nagyon jól ismerik a térséget, így az Ukrajna elleni háború nem érte meglepetésként őket. A lengyel vezetés számára a Krím elcsatolása óta teljesen világos volt, hogy Oroszország nem fog megállni, a történelem pedig őket igazolta.

Az évek során a pragmatista együttműködés ellenére Zgut Edit szerint folyamatosan nőtt az elégedetlenség a vezető lengyel politikusok és szakértők között és egyre több kritika érte az Orbán-kormányt a Kreml-barát politikája miatt. Példaként Mitrovits Miklós felidézte, hogy a 2015-ös Orbán-Putyin találkozó után a magyar kormányfő egyenest Varsóba utazott egyfajta Canossa-járásra, kiengesztelni a lengyeleket. Az utóbbi hetekben is hasonló feszültségeket okozott az Orbán-Putyin találkozó és a Mandinerben megjelent Orbán-interjú, amely valamelyest relativizálja Oroszország felelősségét a háborúban. A lengyelek egyértelmű állásfoglalást vártak volna a magyar vezetéstől akkor, amikor orosz tankok vannak alig 100 kilométerre a lengyel határtól.

Krekó Péter, a Political Capital igazgatója szerint érdemes megjegyezni, hogy a Magyarországgal szembeni kritikák a felszínen maradtak, köszönhetően annak, hogy a magyar kormány a háború kitörése utáni napokban gyorsan irányt váltott és beállt a szankciók, valamint a közös uniós fegyverszállítások mögé. Végül még Ukrajna tagfelvételének felgyorsítását is támogatta. Ezzel egyetértve Hegedűs Dániel elmondta, saját tapasztalata szerint a nyilvános kritikák ellenére minden szakértő rosszabbra számított Magyarországgal kapcsolatban. Zavaró ugyan a magyar médiában terjedő orosz dezinformáció, de mindez harmadrangú kérdés, amíg a kormány minden szankciót és döntést támogat az Unióban és a NATO-ban.

Abban egyetértettek a szakértők, hogy ameddig nem volt az oroszkérdés az európai politika középpontjában, könnyű volt a lengyeleknek szemet hunyniuk az Orbán-kormány kirívóan oroszbarát politikája felett. Magyarország nem az egyetlen olyan uniós állam, amely a háború előtt pragmatikus kapcsolatokat kívánt ápolni Moszkvával, így a „szőnyeg alá lehetett söpörni” a külpolitikai különbségeket. Ugyanakkor Hegedűs szerint az uniós eljárásokkal szembeni véd- és dacszövetségen kívül a magyar és lengyel stratégiai érdekek sehol sem metszik egymást, így más lényeges területen – mint a biztonságpolitika – nem alakult ki szoros együttműködés az elmúlt 7-8 évben.

Abban viszont nem értettek egyet a panel résztvevői, hogy mennyire valószínű egy lengyel-magyar törés. Hegedűs Dániel szerint az Unióval szembeni véd- és dacszövetség túl fogja élni az orosz-ukrán háborút, hiszen a jogállamisági kérdések nem fognak egészen addig lekerülni a napirendről, amíg a magyar és a lengyel belpolitikában nem lesz radikális változás. Azonban az Európai Bizottság jelenleg a belső egység fenntartásával foglalkozik és egyelőre félretette a jogállamisági konfliktust a két ország esetében.

Krekó Péter szerint nagy az esély arra, hogy leváljon a két ország egymásról, mivel Lengyelország számos uniós országot lenyűgözve konstruktív és központi szerepet játszik az orosz-ukrán háború kezelésében. Az Uniónak pedig könnyen stratégiájává válhat a két ország egymásról való leválasztása a Lengyelországgal való megegyezésen keresztül. Zgut Edit szerint erre utalhat az is, hogy a lengyel kormány gyorsan visszavett a konfrontatív hozzáállásából az Unióval szemben. A felszín alatt ugyanakkor nincs érdemi elmozdulás, hiszen ugyanazt a hozzáállást képviselik az igazságszolgáltatással kapcsolatban, mint korábban, csak magyar recept alapján megpróbálják „becsomagolni” és kevésbé konfrontatív módon végrehajtani. Az EU vezetésének szerinte ideje lenne megtanulnia, hogy a „piszkos alkuk” nem hogy lelassítják, de egyenesen felgyorsítják a demokrácia állapotának rombolását az Unión belül.

Hegedűs Dániel kifejtette, hogy a visegrádi együttműködésnek az a nagy tragédiája, hogy csak akkor lett fontos és látványos politikai tényező, amikor destruktív szerepet kezdett el játszani az uniós politikában. Pedig az alacsony szintű szakpolitikai együttműködés a rendszerváltás óta jól működik, de ennek a nézetkülönbségek miatt nagypolitikai szinten nincs identitásképző szerepe. Magyarországnak azért nincs sok nemzetközi partnere, mert a külpolitika egyetlen stratégiai célja 12 éve a rezsim stabilitásának fenntartása, emiatt pedig hosszútávon nem kiszámítható partner, szemben mondjuk a nemzeti érdek vezérelte Lengyelországgal.

A lengyel-ukrán szolidaritással, a menekülthelyzettel kapcsolatban Mitrovits szerint azt kell látni, hogy az ukrán helyzet 8-10 évente összerántja a lengyel társadalmat, ezért most a hagyományosan nagyon megosztott lengyelek is egységesnek látszanak. Zgut Edit tapasztalata szerint a lengyel társadalom a meglévő idegenellenesség dacára napok alatt megreformálta a menekültpolitikát és elszállásoltak több mint félmillió ukrán menekültet. Kevés család van most a lengyel nagyvárosokban, ahol nincs legalább egy ukrán menekült.

A szakértők szerint összességében nyílt törés nem látszik a két ország között, hiszen az Európai Unióval szembeni ideológiai és hatalomtechnikai szövetség minden mást felülírt. Ennek ellenére az orosz-ukrán háború hatására hosszútávon erodálódhat a két ország kapcsolata, főleg, ha az uniós vezetők a két ország szétválasztására fognak törekedni.

A beszélgetés itt visszanézhető:

Résztvevők:

• Hegedűs Dániel – politológus, a German Marshall Fund munkatársa
• Krekó Péter – igazgató, Political Capital, egyetemi docens, ELTE PPK
• Mitrovits Miklós – tudományos munkatárs, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet; tudományos főmunkatárs, NKE EJKK KEKI
• Zgut Edit – politológus, a Lengyel Tudományos Akadémia munkatársa
• Moderátor: Varga Dániel – elnök, CEA – Közép-Európa Társaság