Hogyan vallhat kudarcot az államilag támogatott dezinformáció?

Miért veszítette el a meggyőző erejét Orbán Viktor információs autokráciája, ami a 2026-os választási fiaskóhoz vezetett? Erre a kérdésre keressük a választ ebben a tanulmányban. Kitérünk arra, hogyan veszítette el a Fidesz napirendformáló képességét, miért nem tudott dezinformációs stratégiájával a saját törzstáborán túl is érdemi hatást elérni, valamint arra, hogy miként építette fel magát a TISZA hiteles kormányzati alternatívaként.

• A politikai kommunikáció már nem volt képes felülírni a választók mindennapi tapasztalásait – A TISZA a belföldi listás szavazatok 55,8 százalékát megszerezve 141 mandátumhoz jutott, véget vetve a Fidesz tizenhat éves kormányzásának. A választás egyik legfontosabb tanulsága, hogy egy információs autokrácia meggyőző ereje gyorsabban omolhat össze, mint az azt fenntartó intézményi infrastruktúra.
• Megjelent egy hiteles, versenyképes kihívó – A Fidesz dominanciája akkor rendült meg, amikor a TISZA felfutása kikezdte a kormánypárt legyőzhetetlenségébe vetett hitet. Az új ellenzéki erő 2024-ben kezdődő felemelkedése fokozatosan meggyőzte az embereket arról, hogy nem csak Orbán Viktor alkalmas Magyarország vezetésére. Ez azért jelentett fontos mentális fordulatot, mert a Fidesz korábban sikeresen hitette el magáról, hogy ő az egyetlen kormányzóképes erő Magyarországon, a stabilitás egyetlen záloga.
  • 2025 júniusára a választók Magyar Pétert alkalmasabb miniszterelnöknek tartották Orbán Viktornál – 53, illetve 44 százalék –, és többen számítottak a TISZA, mint a Fidesz győzelmére – 42, illetve 38 százalék.
• Az új politikai erő nyerte a narratívák csatáját – A Fidesz fokozatosan felhagyott a pozitív, kormányzati sikereket bemutató kampányával, helyette a „háború vagy béke” végletekig leegyszerűsített üzenetét helyezte a középpontba, egyúttal egzisztenciális fenyegetéssé srófolta a választás tétjét. A Fidesz a háborúval, Ukrajnával és Brüsszellel riogatott, de erre nagyrészt csak a törzsszavazók rezonáltak, miközben a szélesebb nyilvánosság és a bizonytalan választók erős kétkedéssel, értetlenkedéssel fogadták ezt. A TISZA reményteli, belpolitikai fókuszú alternatívát kínált, amelynek középpontjában az életszínvonal romlása, a korrupció, a közszolgáltatások rossz állapota, és mindennek megváltoztatására tett ígérete, egyszersmind a „rendszerváltás” állt. Sikerült az országgyűlési választást az Orbán-rendszerről szóló népszavazássá tenni.
  • A Fidesz nem tudta a „háború vagy béke” narratívát a választási kampány tétjévé tenni: azok aránya, akik tartottak a közvetlen háborús fenyegetéstől, a 2025-ös 46 százalékról 2026-ra 29 százalékra csökkent, miközben 62 százalék elutasította azt az állítást, hogy Ukrajna és a nyugati szereplők háborúba akarják sodorni Magyarországot.
• A Fidesz elvesztette a digitális szabadságharcot – Hiába a Fidesz digitális fölénye, ez nem hozott nagyobb figyelmet és elérést. Bár a párt fegyelmezetten, számtalan csatornáján, viszonylag következetesen közvetítette a központban előírt üzeneteket, sőt egyes platformokon kétszer-háromszor több tartalmat tett közzé, mint a kihívója, mégis kevesebb interakciót váltott ki, mint a frissebb, innovatívabb TISZA. Magyar Péter és pártjának élő közvetítései, hosszabb és rövidebb videói, a miniszterelnök-jelölt gyakori hozzászólásai a legkülönbözőbb posztok alatt, a TISZA-jelöltek bemutatása összességeben több emberhez jutottak el, szinte teljesen organikusan.
• Magyar Péter ötven legnépszerűbb Facebook-bejegyzése 4,8 millió interakciót generált, míg Orbán Viktor ötven legnépszerűbb posztja 2,8 milliót. A kampány utolsó hetében Magyar – annak ellenére, hogy kevesebbet posztolt – mintegy 50 százalékkal több Facebook-interakciót váltott ki, mint Orbán.
• Az AI-alapú félelemkeltés alig működött a buborékon túl – A Fidesz intenzíven használta a mesterséges intelligenciát üzenetei és narratívái alátámasztására, felerősítésére, de ezzel nem tudta növelni a támogatottságát. A Fidesz és a hozzá köthető proxyszervezetek manipulált médiatartalmakat állítottak elő a háború borzalmairól és az ellenzék lejáratásáról. Ezek egy része rendkívül valósághű volt. Bár ez az MI-alapú kampány jelentős elérést produkált, elsősorban a már meglévő törzsszavazók attitűdjét erősítette meg, új szavazókat alig győzött meg. Az AI-alapú kampányok mérsékelt sikerét részben magyarázhatja az is, hogy a Fidesz-szavazók jelentős része is elutasítja a mesterséges intelligencia használatát.
• A közösségimédia-felhasználók 73 százaléka találkozott mesterséges intelligenciával készítettnek vagy manipuláltnak vélt politikai tartalmakkal. 90 százalékuk nem tartja elfogadhatónak az ilyen eszközök alkalmazását a politikában.
• Nem sikerült pótolni a politikai hirdetések kiesésével elveszített elérést – Miután a Google és a Meta leállította a politikai hirdetéseket, a Fidesz elérése jelentősen visszaesett, hiába próbálkozott alternatív ötletekkel. A kormánypárthoz köthető szereplők bizonyos mértékig ki tudták kerülni a platformok szűrőrendszereit azzal, hogy proxyoldalakat működtettek, és mesterséges intelligenciával készített fiktív videókat gyártottak. Ezek a technikák azonban nem voltak alkalmasak a hirdetések pótlására, megközelítőleg sem tudtak akkora elérést generálni. A politikai hirdetések kiesésével, minden hibája ellenére, összességében az online közösségi tér versengőbbé és kevésbé aszimmetrikussá vált.
  • A tiltás előtt a Fideszhez köthető szereplők 9,2 millió eurót – az összes politikai hirdetés 87 százalékát – költöttek el a két platformon.
• Sikeres megelőző kommunikáció – Az előzetes leleplezés nagy mértékben gyengítette a lejárató kampányok és az orosz befolyásolási műveletek hatását. Az ellenzéki kihívó, oknyomozó újságírók és szakértők előre jelezték és nyilvánosan feltárták a várható lejárató narratívákat, a külföldi befolyásolási kísérleteket. Ez az „információs inokuláció” csökkentette a későbbi támadások hitelességét és érzelmi hatását, valamint a hibrid műveletek titkosságát.
• A Fideszre égett az oroszbarátsága – A párt régóta folytatott oroszbarát és Ukrajna-ellenes retorikája választási előnyből stratégiai hátránnyá vált. Az Ukrajna-ellenes narratívák ugyan továbbra is hatékonyan mozgósították a Fidesz törzstáborát, szélesebb választói rétegek meggyőzésére nem voltak alkalmasak, így nem tudtak a kampány döntő témájává válni. Az orosz beavatkozással kapcsolatos leleplezések, valamint az Orbán–Putyin- és Szijjártó–Lavrov-beszélgetésekről kiszivárgott információk lehetővé tették a TISZA számára, hogy a Fidesz Oroszország-politikáját függőségként és a magyar szuverenitást fenyegető veszélyként keretezze újra.
• A saját propagandája vezette félre a Fideszt – A párt egyre inkább maga is elhitte a biztos győzelemről és az ellenzék gyengeségéről szóló állításait. A kormányközeli közvélemény-kutatások diagnózis helyett hamis megnyugvást nyújtottak. A pártvezetés hagyta magát félrevezetni, így nem volt, nem lehetett képes a kampánystratégia kiigazítására.

A teljes tanulmány itt elérhető.