Mi legyen a közmédia szerepe a téves és megtévesztő információk elleni fellépésben?
Hogyan lehet a korábbi állami propagandagépezet egyik zászlóshajójából a dezinformáció elleni küzdelem fontos szereplője? A közmédia átalakításának e fontos kérdésére Krekó Péter (Political Capital Institute) és Urbán Ágnes (Mérték Médiaelemző Műhely) tanulmánya igyekszik megadni a választ. A közszolgálati médiának a politikai propaganda és a bizalomvesztés súlyos örökségét cipelve kell újraépítenie hitelességét és társadalmi szerepét. Ehhez nem a „hitelesség monopolizálására”, hanem független, tényszerű tájékoztatásra, fokozatos bizalomépítésre és a dezinformációval szembeni társadalmi ellenállóképesség erősítésére van szükség.
A Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely ezzel a tanulmánnyal járul hozzá ahhoz a szakmai egyeztetéshez, amelyet a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium indított a közszolgálati média megújulásáért.
A teljes tanulmány itt elérhető.
Terhes örökség
Magyarországon az Orbán-rendszer tizenhat évében intézményesített, államilag támogatott dezinformációs kampányok zajlottak. A magyar állam a (dez)információt politikai eszközként, bizonyos esetekben fegyverként használta saját állampolgáraival szemben. A magyar „közmédia” pedig a kormányzati propagandarendszer egyik zászlóshajója volt: a közszolgálati tájékoztatás elvileg kiegyensúlyozott funkciója helyett rendszeresen ellenségképek és kormányzati politikai narratívák felerősítésében vett részt. Mindez súlyos társadalmi következményekkel járt. A közvélemény-kutatások egybehangzó módon bizalomvesztést és polarizációt, az összeesküvés-elméletek és dezinformációs narratívák széles körű jelenlétét mutatják ki a magyar társadalomban, valamint nemzetközi összehasonlításban is jelentős az áltudományos nézetekre, összeesküvés-elméletekre és tudományellenes narratívákra való fogékonyság.
A közszolgálati médiának ezt az örökséget cipelve kell megváltoznia. Hitelességet és bizalmat kell építenie maga köré, annak érdekében, hogy érdemi, és ne csak a jelenlegi kormányoldal szimpatizánsait megszólítani képes szereplője lehessen a nyilvánosságnak.
A változás előfeltételei
A szerkesztői és intézményi függetlenség, valamint a stabil finanszírozás előfeltétele a változásnak. A közszolgálati média akkor tudja ellensúlyozni a korunkra jellemző információs zavart, ha következetesen független, pontos és megbízható információforrássá válik, amely széles körben élvezi a társadalom bizalmát. A közmédiával kapcsolatos első szükséges intézkedés tehát a közmédia depolitizálása. Fontos ugyanakkor az is, hogy a közmédia felnőttként kezelje az állampolgárokat. Ebben a szellemben a közszolgálati média egyik legfontosabb funkciója lehet a tényszerűség és az ellenőrizhető információ melletti elköteleződés egy egyre inkább „post-truth”, „feelgood”, véleményvezérelt és érzelmi logikára épülő médiakörnyezetben.
Lehetséges szerepek: nemzetközi gyakorlatok
A nemzetközi gyakorlatokban négy alapvető szerep rajzolódik ki, melyben a közmédia hozzájárulhat a tényszerűbb, tisztább információs környezethez:
- Tényellenőrzés és hiteles tájékoztatás
- A média- és információs műveltség fejlesztése
- Olyan saját, közérdekű digitális információs terek működtetése, műsorok és tartalmak gyártása, amelyek hiteles alternatívát kínálnak a közösségi platformok által dominált információs környezettel szemben
- A különböző stakeholderek közötti kooperáció elősegítése, vezető szerep felvállalása a hosszú távú együttműködésekben
Ezek a funkciók sokféle szerkesztőségi gyakorlatban ölthetnek testet. Ilyen a külön verification/fact-checking csapatok működtetése, amelyek nyílt forrású információk, képek, videók és közösségimédia-tartalmak ellenőrzésére szakosodnak, mint például a BBC Verify, a hasonló egységekkel működő ARD, vagy a France 24. Másfajta megközelítés, amikor a teljes szerkesztőségre kiterjedő tényellenőrzési protokollokat alakítanak ki – erre Finnország a jó példa. A fact-checking megjelenhet önálló műsorokban és online formátumokban, de integrálhatók a hírműsorokba és más szerkesztőségi tartalmakba is, példa erre a brit Channel 4 (Fake News Show) vagy a cseh közmédia (To se vi) műsora.
A közszolgálati média továbbá nemcsak ellenőrizheti az információkat, hanem a médiafelhasználóknak is megmutathatja a hétköznapi tényellenőrzés módszereit. Ez történhet médiatartalmakon keresztül, illetve iskolai és oktatási projektekben, gyakran civil és oktatási szervezetekkel együttműködésben – ahogy például a BBC, a finn, a cseh közszolgálati média vagy a ZDF egyes programjaiban láthatjuk. A közönség maga is jelezhet ellenőrzésre érdemes állításokat, képeket és videókat, jó gyakorlat erre a France Télévisions Les Révélateurs kezdeményezése. A közmédia figyelheti azt is, milyen állítások, hangüzenetek, videók és narratívák kezdenek terjedni a közösségi médiában – a Bayerischer Rundfunk például ilyen social listening megközelítést is alkalmaz.
Nehézségek
A jó gyakorlatok nyilván nem automatikusan átvehetők. Jelenleg még több alapvető intézményi kérdés tisztázatlan a magyar közmédia kapcsán, amelynek rendkívül súlyos reputációs veszteséget kell ledolgoznia. Rövid távon nem lehet reális cél, hogy a teljes társadalom számára elsődleges vagy legnépszerűbb hírforrássá váljon. Sőt, fontos, hogy a közmédia ne is próbálja háttérbe szorítani a piacról élő független médiavállalkozásokat, amelyeknek eddig is jelentős részük volt a dezinformáció elleni küzdelemben.
Javaslatok
A közmédiának reális szerepfelfogást kell képviselnie a dezinformáció elleni küzdelemben. Nem gyors, a hitelességet monopolizálni akaró szerepre kell törekednie, hanem a közbizalmat fokozatosan erősítő, a társadalmi vélemények sokszínűségét tiszteletben tartó szerepet kell képviselnie.
A közmédia tényellenőrző tevékenységének szűk, világosan meghatározott fókuszúnak kell maradnia, és egyértelművé kell tennie, hogy a tényekhez való hűség nem jelentheti a legitim vélemények és nézőpontok beszűkítését, homogenizálását vagy cenzúrázását: ugyanazon, közösen elfogadott tényekből eltérő értelmezések és álláspontok következhetnek, ezek sokszínű bemutatása pedig kifejezetten a közszolgálati média feladata.
Ki kell alakítani a hazai stakeholderek közötti együttműködés kereteit is, az elmúlt években ugyanis rengeteg tudás halmozódott fel a független médiában, a kutatási szférában és a civil szervezeteknél a dezinformáció elleni küzdelem eszközeiről. A European Broadcasting Unionon keresztül például a jó- és a rossz gyakorlatok is feltérképezhetők, megismerhetők.
A dezinformáció elleni küzdelemnek jellemzően nem a konkrét hírek cáfolata a leghatékonyabb eszköze – bár ez is fontos –, sokkal inkább az edukáció és a „prebunking”, az előzetes cáfolat, a manipulációs technikák és a mögöttük lévő „grammatika” bemutatása. A közmédiának kiemelten fontos szerepe lehet abban, hogy a hírek előállításával és terjesztésével, az újságírói munka fontosságának bemutatásával, a nyilvánosság működésének megismertetésével kapcsolatos tartalmakat készítsen.
Általános nemzetközi tendencia, hogy az idősek válnak a közmédia fő fogyasztóivá, míg a fiatalabb generációkhoz nem képes a tartalmaival eljutni. Magyarországon az elmúlt években ez különösen jellemzővé vált. A dezinformáció elleni küzdelem során ezért az életkori sajátosságokat figyelembe kell venni, és elengedhetetlen a közmédia szélesebb értelemben vett platformstratégiájának kialakítása a fiatalabbak megszólítása érdekében.
Végül, a közmédia működését folyamatos és professzionális közönségkutatásra kell építeni. Rendszeres, független közvélemény-kutatásokkal és közönségméréssel követni kell nemcsak az elérést, hanem a bizalom, a hitelesség, az információs igények és a médiafogyasztási szokások változását is. A hagyományos kutatási eszközöket érdemes kvalitatív vizsgálatokkal, social media listeninggel, digitális viselkedési adatok elemzésével és a közönség részletes szegmentációjával kiegészíteni. A kutatás ebben az értelemben nem pusztán a nézettség mérésének eszköze, hanem a közszolgálati küldetés teljesítésének egyik alapvető visszacsatolási mechanizmusa lehet.
Dr. Krekó Péter; Political Capital Institute, Magyar Digitális Média Obszervatórium, ELTE PPK
Dr. Urbán Ágnes; Mérték Médiaelemző Műhely, Magyar Digitális Média Obszervatórium, Budapesti Corvinus Egyetem
